Kósa András 2006. július 21. 11:08
Az ilyen „Fradi nélkül nincs bajnokság”, „a Ferencváros nemzeti kincs” stílusú érveket pedig hagyjuk. Egy békéscsabainak az Előre FC nélkül ugyanúgy nincs bajnokság, egy szombathelyi szurkolónak a Haladás is nemzeti kincs lehet. Lehet nemzeti kincsezni, aztán ha majd leértünk a gödör aljára, gondolkodhatunk, hogy akkor innen merre tovább.
Ha Kisteleki István egy kicsit is megpróbál hű lenni ígéretéhez (rend, fegyelem, törvényesség), mellyel megválasztatta magát a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének, a Fradi nem lesz ott a jövő héten az első osztályú bajnoki rajton. Túl sok illúziónk persze nem lehet, futball ügyben (is) annyiszor köptük már szembe saját magunkat, miért pont a mostani eset lenne a kivétel.
Nem teljesíti a Ferencváros a szükséges feltételeket, és ezért nem kapja meg az indulási jogot? Hívjuk vissza a döntést meghozó testület tagjait, nevezzünk ki gyorsan újakat a helyükre, és kezdhetünk mindent elölről! Bár az új testületet a legfrissebb hírek szerint már felállítani is szabálytalanul sikerült, mert egyik tagja az a Mészöly Kálmán (ilyen magukat ezerszer lejáratott figurákat különben még hogy engedhetnek felelős pozícióba?), akinek fia a Vasas szakvezetőjeként közvetlenül is érdekelt abban, hogy milyen döntés születik a Fradival és a Váccal kapcsolatban.
Egy hét van a bajnoki rajtig, de nem tudjuk, ki indul, sőt csak az a biztos, hogy akármilyen döntés is szülessen holnap, azt mindenképpen megtámadják majd. Az egyébként kiesett, de az indulási feltételeket teljesíteni tudó Vasas és Pápa vezetői ugyanis bejelentették: nemzetközi fórumokhoz fordulnak, ha a Fradi és a Vác elindul végül, míg ha utóbbi kettőre nézve hátrányos döntés születik, borítékolható, hogy akkor sem lesz vége a történetnek.
Ha a Fradi elindulhat, sutba vághatjuk a szabálykönyveket. Igaz, ezt már most is nyugodtan megtehetnénk. Hiszen hiába volt az a szabály is, hogy a játékvezetőnek kötelessége lefújni a meccset, hogyha a közönség minősíthetetlenül viselkedik. Nyugodtan lehet azóta is kórusban zsidózni a lelátón, ha az MTK az ellenfél, bíró spori legfeljebb annyit mond majd a meccs után, hogy ő bizony nem hallotta ezt. De a Fradinál maradva: itt még az is következmények nélkül maradhatott, hogy amikor eladták Gerát a West Bronwich Albionnak, a brit féllel fontban állapodtak meg az árban, majd mire a szerződés Budapestre ért, a pénznem hirtelen euróvá változott, miközben az összeg maradt ugyanannyi.
Annyira tipikusan és pofátlanul magyar egyébként az is, amivel az MTK próbálkozott, pedig erre a klubra azért nem voltak jellemzőek a hasonló stiklik korábban. Történt ugye, hogy Torghelle Sándort eladták a görög Panatinaikosznak (azóta már bérelt helye van a kispadon, ne féltsük), amiért az ügyletet lebonyolító menedzser kérte volna a szerződés szerint neki járó pénzt. Mire a klub vezetése nem akart egy fillért sem fizetni, arra hivatkozva, hogy Torghelle az MTK Hungária FC játékosa volt, de ők már azóta az MTK Hungária KFT, vagy fordítva, nem is érdekes, csak szánalmas és kiszerű az egész. Mintha nem ugyanazt a kék-fehér mezt hordanák a focisták azóta is. Jellemző, hogy az Európai Labdarúgó Szövetségnek kellett közbelépnie, és kizárással fenyegetni a klubot ahhoz, hogy fizessenek végül.
Persze a Fradi is joggal hivatkozhatna arra, hogy volt olyan csapat a most indulók között, melynél a helyi önkormányzat nyúlt a zsebébe az induláshoz szükséges pénzt előteremtendő. Szurkolóként magam is skizofrén helyzetben vagyok emiatt: annak persze örülök, hogy kedvenc klubomat nem űzték a másodosztályba, de nehogy már az én adómból fizessék az aranylábú gyerekeket! Ha a futball professzionális alapon működik nálunk, ne költsünk rá állami pénzt, csak az utánpótlásra. A profi világnak pedig megvannak a maga szabályai. Például az, hogy ha egy csapat nem tudja teljesíteni a nevezési feltételeket, akkor nem indul, és kész.
Az ilyen „Fradi nélkül nincs bajnokság”, „a Ferencváros nemzeti kincs” stílusú érveket pedig hagyjuk. Egy békéscsabainak az Előre FC nélkül ugyanúgy nincs bajnokság, egy szombathelyi szurkolónak a Haladás is nemzeti kincs lehet. Lehet nemzetikincsezni, aztán ha majd leértünk a gödör aljára, gondolkodhatunk, hogy akkor innen merre tovább.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.