NOL * Népszabadság Online * 2006. július 18.
Debreczeni József„Lehet, hogy végül a baloldalról jön az a politikus, akinek lehetősége nyílik arra, hogy az új Magyar Köztársaság élén véghezvigye az első kiteljesedett államférfiúi teljesítményt? Ha így van, nem lesz könnyű dolga.” – vitafórumunkon válaszolt olvasóink kérdéseire Debreczeni József, „Az új miniszterelnök” című könyv szerzője.
Üdvözlöm az olvasókat, várom és előre is köszönöm a kérdéseket. Debreczeni József
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni Úr!
Életemben második olyan helyzetét hozza létre az ön könyve, amikor – bizonyos mértékben emblematikussá vált – felmentésem története Gyurcsány Ferencnek kedvező egyoldalú narratívát nyer. Először, amikor Bolgár György „Megbeszéljük” c. műsorában csak engem, az érintette felejtett el megkérdezni a történtekről, s most második alkalommal Ön, könyvének „Ifjúsági miniszter” című fejezetében. Tekintettel arra, hogy nem én, hanem éppen Gyurcsány tér vissza évekkel később és meglehetősen nagy terjedelemben az esetre, hogy őszinte csodálkozását fejezze ki a jelenben is egykori döntésével kapcsolatban, ezért gondolhatom, hogy ennek a felmentésnek (a politika független közigazgatási szakember esete a politikával) még ma is vannak szimbolikus jelentőségű vonatkozásai.
Mivel könyvében Ön biztosított lehetőséget nagy nyilvánosság előtt való legitimációra (engem erről meg nem kérdezve, az eseményeket nem kontrollálva), megajánlanám, hogy legalább post festam beszélgessünk el Gyurcsány Ferenc személyiségrajzához is adalékokat szolgáltató ezen kérdésekről. Őszintén remélve, hogy üzenetemet olvassa, és egyetért velem abban, hogy az eseményeknek ebben az esetben is mélyebb értékelését szükséges adni,
maradok tisztelettel:
Topolánszky Ákos
Debrczeni József: Tisztelt Topolánszky Úr,
önnek teljesen igaza van, őszintén sajnálom, hogy időhiány miatt nem volt módom a Gyurcsány Ferencről szóló könyv sok-sok szereplőjével elbeszélgetnem. Örömmel venném fel önnel a kapcsolatot így utólag is.
Tisztelettel
Debreczeni József
emailben érkezett:
Innen az USA–ból Gyurcsány egy tépelődő, vezetésre képtelen, „mondjátok meg mit akartok és mi eldöntjük” típusú embernek tűnik. Üzletembernek állitja be magát – de végül is csak néhány év gyakorlata van a zavaros magyar üzleti szférában… amit nehéz lenne
Olyan emberekkel veteti körül magát, akiknek nincs elég gyakorlatuk, tapasztalatuk (Veres, Bajnai és Kóka például)…
A kérdésem az hogy nem egy olyan emberrel állunk szemben aki ugyan megértette hogy a miniszterelnokség (különösen a jelen helyzetben) messze a képességei fölötti kvalitást igényelne de most már megnyerte az állást és idegesen improvizálva próbál valamilyen politikát összehozni??
Van-e olyan érzése hogy ha a dolgok nem ugy alakulnak ahogy elképzelte… Gyurcsány indulatosan otthagyna csapot-papot és lemondana…???
(Őszinten megmondom engem Gyurcsány egy kicsit a nagyon szimpatikus Carter elnőkre emlékeztet aki egyszer arról beszélt hogy Amy lányától kért tanácsot valamilyen ügyben… Amy tinédzser volt akkor.. az amerikaiak döntő többsége nagyon gyenge vezetőnek gondolta a tépelődő Cartert..))
Üdv,
GL
Debreczeni József: Az Ön által írt Gyurcsány-jellemzés erősen alulértékeli az ő képességeit és teljesítményét. Ha helytálló volna, aligha nyerhetett volna mandátumot kétszer is az ország kormányzására. Az „állást” nem valamely szerencsejátékon nyerte meg, hanem a magyar parlamentáris rendszer szabályai szerint jutalmazták a kormányfői mandátummmal a teljesítményét. Való igaz, hogy a hasonló posztot betöltőknél nyíltabban és öszintébben beszél a saját kételyeiről és bizonytalanságairól.
Én ezt is inkább erénynek tekinteném.
emailben érkezett:
Ha nem a pénzért teszi, akkor miért nem ír rólam vagy Jóska bácsiról, esetleg Mari néniről?
Debreczeni József: Jelentős részben pénzért teszem, minden eladott példány után 10 százalékot kapok a kiadótól. Ha az Osiris és én úgy látnánk, hogy egy önről vagy bárki másról szóló könyv több tízezer példányban kelne el, megfontolnánk a dolgot.
philidor:
Tisztelt Debreczeni Úr!
Ki épít despotizmus alapján működő pártot? Orbán, vagy Gyurcsány?
Ha Orbán építene ilyet, akkor miért lehet az, hogy engem Gyurcsány mégis leginkább, – politikai környezetet leszámítva, – Grósz Károlyra emlékeztet, egy modernebb kiadásban? Orbán az eredetije volna Grósznak, mentalitásban, – de különböző kommunikációs sajátosságokkal?
Van egyáltalán a közelmúlt történetében olyan politikusi karakter, akikre emlékeztethet a miniszterelnök, illetve a frakció-elnök?
Kiknek a köpönyegéből bújtak elő a mai napok vezető politikusai?
Amerikában, – Európa sikeres, és régen működő demokráciáiban is, – megszokott dolog, hogy az üzleti élet sikeres szereplői kipróbálják magukat a politikában is. Miért ilyen érdekes ez nálunk? Nem téves kommunikáció az ellenzék részéről, amikor az üzleti sikereit próbálja negatívumként beállítani, a kormányzati szereplőknek? (bankár-kormány, milliárdosok-kormánya, üzleti terv, satöbbi…)
Ön szerint mikorra várható, hogy természetessé válik, hogy sikeres üzletemberek irányítani próbálják majd az országot, és ne frissen diplomázott kollégisták igyekezzenek erre a parlamentben reformokat obstruálni?
Gyurcsány tárgyilagossága, profizmusa, nem lassan ölő méreg Orbánnak?
Debreczeni József: A szubjektív benyomásoknál hasznosabb figyelmebe venni a két párt alapszabályát és döntési gyakorlatát. Orbán pártjában a vezéri akaratnyilvánítás és a felülről való kinevezés dominál, az MSZP-ben az alulról történő választás (lásd miniszterelnök és köztársasági elnök-jelölő kongresszusok), ami sokszor nehézkessé is teszi a döntéshozatalt.
mormonnn:
Tisztelt Debreczeni úr!
Legutóbb Révész Sándorral való vitája révén merült föl, hogy Ön korántsem volt mindig olyan liberális, mint amilyennek most mutatja magát. A szerkesztő úr ezt föl is rótta Önnek, idézvén a „zsidó” sajtóról alkotott sajátos véleményét:
„az MDF-hez eleve, a kezdetektől fogva különleges gyanakvással és ellenszenvvel viszonyul a sajtó túlnyomó többsége. (…)Kimondom, amit úgyis tud mindenki: a fővárosi újságíró-társadalom meghatározó többsége zsidó származású. Legtöbbjük nem rokonszenvezik azzal a nemzeti érzelmekkel telített politikai értékrenddel és stílussal, amelyik az MDF sajátja”.
(Debreczeni József: Miniszterelnök, 278. o.)
Ma is olyan jelentős szerepet tulajdonít a honi újságíró-társadalom eme többségének az Antall-Boross-kormány csúfos bukásában, mint 1996-ban?
Ön szerint mikor lesz Magyarországnak a liberalizmust, a liberális értékrend zömét deklaráltan(!) is felvállaló konzervatív(-liberális) pártja?
Mert egyelőre az Ön örök favoritja, az MDF sem jeleskedik ebben, sem a deklarációk, sem a gyakorlat szintén, tekintettel a merev elzárkózásukra a régiók, a tandíj, a vizitdíj, a kiadáscsökkentési javaslatok és egyéb ügyekben.
Debreczeni József: A „zsidó sajtóról” szóló idézet egy harmincvalahány oldalas fejezetből és a szövegkörnyezetből kiragadott pár mondat. Annyit fűzhetnék hozzá, hogy az azóta eltelt időben az újságíró társadalom Antallal és MDF-fel szembeni fönntartásai s részben előítéletei jelentősen csökkentek.
Változatlanul úgy gondolom, hogy az Antall-Boross kormány vereségében jelentős szerepe volt az akkori média-ellenszélnek.
Az MDF ma valóban újra konzervatív-liberális párt, bár tagadhatatlanul gyenge a pozíciója. Az Ön által említett konkrét kérdésekben elfoglalt álláspontja (tandíj, vizitdíj) nem szolgáltatnak elég érvet ahhoz, hogy kétségbe vonhassuk a konzervatív-liberális minősítést.
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni Úr!
Nagy tisztelettel követem munkásságát, de egyre jobban aggódom. Nagyon fontosnak tartottam szerepét a 90-es évek jobboldali újságírásában. Szinte mindig egyetértettem Önnel, egyszerűen kedveltem írásait. Ráadásul kb. egyszerre hagytuk el az MDF-et, bár engem nem zártak ki.
Aztán valami megváltozott.
Először csak az a nagyon kínos műsor, minden idők vitathatatlanul legigénytelenebb díszletei között az MTV-n. Aztán ez a könyv….Szinte megkönnyebbültem, amikor olvastam Szily László kritikáját az Indexen http://index.hu/kultur/klassz/debreczeni/ (Gombár Csaba és Diurnus óvatos vagy kevésbé óvatos körbenyalásai után): végre valaki ki meri mondani, hogy a király meztelen! És tud röhögni az egészen! Már kezdtem azt hinni, engem is elborított valami eszelős gyűlölet. Mer”, ugye Szily Laci nem egy jobboldali bértollnok és az Index se a jobbos gyűlöletbeszéd szócsöve?
Bár nekem az Ön könyvéről – ellentétben Szily lacival – nem a Szerelem a kolera idején jutott eszembe, hanem a Mário és a varázsló. És ide kapcsolódnak a kérdéseim:
– Nem múlt el a „varázs” a választások után? Változott-e a véleménye az „új miniszterelnököt” illetően?
– Így utólag, nem vicces kicsit az alábbi mondat?
„Hogy a kampány idején kissé túldimenzionálják az államháztartás, a forint és a hitelek kérdését, abban természetesen benne vannak az ellenzék ilyen irányú törekvései is. Továbbá benne van még valami, illetve valaki. Az illetőt Járai Zsigmondnak hívják, ő a Magyar nemzeti Bank elnöke.”
Üdvözlettel:
Temerini Ferenc
Debreczeni József: Tisztelt Temerini Freenc,
sajnálom hogy az idők során a dolgokról allkotott véleményünk távolabb került egymástól. Nem tudom, a könyvet is olvasta-e, vagy csak Szily László vitriolos kritikáját? Gyurcsány Ferencről alkotott véleményem nem változott a könyv megírása óta. Ami a forintot illeti, a választások óta valóban meggyengült. Ezzel együtt fenntartom, amit Járai Zsigmond szerepéről írtam. S ha a magyar valuta pár hét múlva erősebb lesz, a Magyar Nemzeti Bank elnökéről akkor is ugyanazt gondolom, mint most.
emailben érkezett:
Kedves Debreczeni Úr!
Tisztelem Önt bátorságáért.
Most én is merek egy nagyot kérdezni:
Lát-e esélyt arra, hogy a jelenlegi kormányzat új egyházpolitikát alakít ki? Másképpen: A kormány eddigi egyházpolitikai lépéseiben, illetve ötleteiben mit lássanak a rájuk szavazó egyháztagok; némi, az egyházakkal szembeni tartózkodást, azaz politikai befolyásuk túlértékelését, vagy puszta ügyetlenkedést? Netán ezt is, azt is?
Tisztelettel; Görgey Géza(A kérdező egy korábbi vitafórumunk vendége volt: Lásd „Nálam a szélsőjobbtól felmegy a pumpa” című cikkünket – a szerk.)
Debreczeni József: Kedves Görgey Géza, én is nagyon tisztelem önt és a bátorságát, ezért nagyon sajnálom, hogy a kormány egyházpolitikájára vonatkozó kérdésére kellő ismeretek híján nem tudok érdemben válaszolni. Remélem, tudunk még szót váltani.
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni Ur!
Jelenleg Magyarorszagon csak egy jobboldali polgari part van es az az MDF.
Kerdesem az, hogy miert nevezi On kovetkezetesen jobboldalinak es polgarinak a fideszt.
Megmondana, hogy mitol jobboldali es mitol polgari a fidesz?
Szerintem csak attol, hogy ok annak nevezik magukat. Korabban maga Orban beszelt arrol, hogy a 21. szazadban a partok kora lejart. Orban szerint nincs szukseg partokra, mert a fidesz a tarsadalom minden reteget kepviseli.
Ilyesmirol eddig csak a diktaturakban beszeltek. Ezekben „kepviseli” a hatalmat gyakorlo „part” az egesz tarsadalmat.
Mivel a tarsadalomban ellentetes erdeku osztalyok vannak, ezert ezeket csak egymassal szembenallo partok kepviselhetik.
Debreczeni József: A politikai topográfia szerint a Fidesz a jobboldal vezető ereje. A nemzetre, a vallásra, a családra stb. történő ideológiai hivatkozásai alapján egy részint felületes, részint avítt jobboldaliságot képvisel. Állam- és gazdaságfölfogása viszont csakugyan a baloldali ortodoxiát idézi. Azt hiszem, értékvilágának inkoherens volta miatt is indokolt populista pártnak tekinteni.
Szerintem a mai magyar társadalom (ahogy általában a modernebb társadalmak) már nem írható le osztályalapon, így a politika sem.
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni Úr!
Mit értett azon, hogy „Orbán még mélyebbről jött”, mint Gyurcsány? Miben áll a papa dzsentri életstílusának továbbvitele a leánytestvérnél? És mi közünk ehhez, tekintve, hogy az illető hölgy nem közszereplő? (Tehát nem köteles többet tűrni, mint más.)
Megvallom, már a Kende-féle Viktor-ban is nagyon elundorított az, ahogy a szerző a kollégiumi szexuális kicsapongásokon csámcsogott, érdekelne, hogy ugyan, miért tartozik az ország-világra, hogy a miniszterelnök valami KISZ-táborban veszítette el a szüzességét? Már bocsánat, akkor még nem volt közszereplő, hogy többet kelljen tűrnie, mint másnak. Nem hinném, hogy etikus lenne ezt visszamenőlegesen érvényesíteni… Arról nem is beszélve, hogy az efféle ifjúkori marhaságoknak úgysincs sok köze a későbbi pályafutáshoz. Magyarországon csámcsogás nélkül nem lehet eladni egy pályarajzot? Vagy minek ez?
10telettel:
b
Debreczeni József: Gyurcsány Ferenc leánytestvéréréről egy szóval sem írtam többet a hasonló életrajzokban elengedhetetlenül szükségesnél. Nem tettem utalást a dzsentri örökségre sem. Ami a miniszterelnök női nemhez való viszonyát illeti, ezekről az ifjúkori élményekről ő maga beszélt. Talán cenzúráznom kellett volna a szövegét?
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni úr!
Úgy látom ez a munkája ugyanolyan tárgyilagos, mint a korábbiak. Egy személyiség „kibontásához” csak ismeretanyagot ad és kevésbé instruál. Az olvasó érzelmeitől, szimpátiájától avagy antipátiájától függően értékelheti
az új miniszterelnök személyiségét, világszemléletét. A különféle levlistákat, topikokat olvasva látom, hogy ezt meg is teszik. A bírálatok olvasása ugyanakkor lehetőséget ad a magyar polgár életszemléletéről, véleményéről az ország mai helyzetének alakulásáró. Számomra egyértelmű, hogy e tekintetben a megosztottságnak nagyobb a jelentősége, mint a jobbító szándékú tenni akarás.
A kérdésem: úgy gondolja e, hogy a könyv megírásának befejezését követő események alátámasztják-e a könyvben Ön által írt alábbiakat?
„Lehet, hogy végül a baloldalról jön az a politikus, akinek lehetősége nyílik arra, hogy az új Magyar Köztársaság élén véghezvigye az első kiteljesedett államférfiúi teljesítményt? A régi rendszer volt KISZ-titkárának jut ez a szerep? Ha így van, nem lesz könnyű dolga. Sok mindent át kell alakítania, és meg kell reformálnia ebben az országban.
Közben – minimum szellemi és lelki értelemben – újra is kell egyesítenie az elmúlt évtized már-már őrült politikai megosztottsága után.”
Üdvözli,
nif@t-online (Nagy I.Ferenc)
Debreczeni József: Tisztelt Nagy úr, köszönöm a könyvemről írt elismerő mondatait. Ami a kérdését illeti: az ön által idézett mondatokban egy államférfiúi szerep lehetősége fogalmazódik meg. Egyúttal e szerep betöltésének nehézségei is – mindez természetesen hosszú távon.
A választások óta eltelt hónapok eseményei ebben a hosszabb folyamatban epizódnak tekinthetők, amelyek ráadásul nem is váratlanul következtek be.
Úgy vélem, a lehetőség továbbra is fönnáll.
emailben érkezett:
Kedves Debreceni József!
77 éves vagyok, s aki csak egy kicsit is felméri ennek a hosszúnak is mondható több, mint háromnegyed évszázadnak történéseit, megértheti, hogy nem megmagyarázhatatlanul, ám megváltoztathatatlanul egy konzervatív mentalitású emberrel találkozik.
Nem politikai értelemben vett konzervatívval, hanem a hagyományos, belénevelt és táplált, jóértelemben vett polgári erényekkel, búnökkel, előítéletekkel és fenntartásokkal teli és azokkal naponta megküzdő emberrel.
Ezen az alapon csupán szerrtetettel kívánnék gratulálni azért a munkásságért, amelxyet Ön jószándékúan, tiszta emberségből és feddhetetlen következetességgel „követ el” sorozatos műveiben, cikkeiben, publicisztikáiban.
Az az emberi tartás és erkölcs, melynek mentén sokakat az én korosztályomból neveltek, s amely nyomán egy rendszer az „úrifiú” kétes jelzőjét akasztották, számomra alapvető érték s büszkén vallom, sohasem befolyásolt életem során semmi, ami miatt ettől akárcsak gondolatban is eltértem volna.
Belátom, hogy mindez így anakronisztikus, idejétmúlt, ósdi, tán még nevetséges is.
De Ön megcáfolja mindezt. Vannak még (relatíve, s remélem egyre többen) fiatalok, akik képesek egy erkölcsi alapból táplálkozva élni és ítélni.
Én Önt ilyen embernek minősítem.
Köszönöm a magam (és biztos vagyok benne: sokunk) nevében mindazt, amit írásaiban „elkövet” és kívánom, neveljen sok-sok fiatalt olyanná, mint amilyennek Önt nevelték, mint amilyennek Önnek sikerült lennie.
További munkájához megannyi sikert, egészséget, boldogságot és az övön aluli ütéseket minden körülmények között kivédeni elviselni tudó életet kívánok:
András, Pécsről.
Debreczeni József: Kedves András, nagyon köszönöm elismerő szavait és jókívánságait. Van úgy, hogy az ilyen szavak sokat jelentenek az embernek. Önnek is, ismeretlenül is minden jót kívánok.reformer:
Tisztelt Debreczeni úr,
A gratulációt a végére hagyom, a beszélgetés természeténél fogva hiányérzeteimmel kezdem:
a) A mai helyzet értékelése szempontjából sem lényegtelen, hogy pontosan milyen stratégiai elemzések alapján történt a 2002-es kormányváltás és ebben milyen szerepet játszott Gyurcsány Ferenc, aki akkoriban Medgyessy Péter tanácsadói körének kulcsszereplője volt. Ön könyvében két momentumot hangsúlyozott: Gyurcsány szűk kampánycsapata döntött az Orbán-Nastase paktum megtámadásáról, és Kövér „köteles” beszédének a kampányfinis középpontjába helyezéséről. Ezek szerint Gyurcsány Ferenc „nyerte meg” Medgyessy Péternek a választást.
Nem találtam viszont elég információt könyvében arról, hogy az üzleti életből érkező Gyurcsány Ferenc és csapata mennyire szólt bele abba, hogy mennyit és mit szabad ígérni a kampányban? Mennyire vett részt az első száznapos programnak, a hatalmas reálbéremelésnek, a 13. havi nyugdíj kiosztásának, stb. kidolgozásában? Gazdaság- és politikatörténeti szempontból sem mellékes, hogy mire számítottak a közgazdász tanácsadók – privatizációs pénzekből, esetleg EU-forrásokból gondolták kifizetni ezeket a számlákat? Volt a 2002-es ígéretdömping mögött racionális kalkuláció? Mit mondott erről önnek Gyurcsány Ferenc?
b) Meglepően csekély súllyal szerepel könyvében a brókerbotrány kérdése. Ha jól láttam, egyetlen helyen említi, azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választásának napján a Fidesz és a Fidesz-sajtó összehangolt akcióval próbált „Gyurcsányi” ellen hangulatot kelteni.
Ezt az akciót ön a könyvében a Fidesz szégyenletes magatartásának megfelelő helyen kezeli.
A brókerbotrány maga azonban talán ennél több említést érdemelne Gyurcsány pályája szempontjából is. Ha másért nem, azért, mert ha Medgyessy Péter és csapata nem kényszerül idő előtt távozásra, a 2006-os kampányban valószínűleg sokkal nagyobb szerepe lett volna Kulcsár Attila perének, mint amekkora végül is lett. Medgyessy és a 2002-2004-es kormányzati apparátus néhány tagja ugyanis közvetve összekapcsolódott a brókerbotránnyal. (Lásd Mudura Sándor szerepét, valamint Kovács László barátnője, Kodela, Baja, Puch, Jegesy nevének felmerülését.) Ez utóbbival kapcsolatban – talán megért volna egy bekezdést a könyvben, hogy hogyan tudta Lamperth Mónika kétszer is megőrizni kormányzati pozícióját. A harc ténye vele kapcsolatban nyilvánosságra került, a háttérről csak sejtések vannak.)
c) A probléma súlyához képest csekély hangsúlyt kapott könyvében a reformok kérdése is. Gyurcsány Ferencnek és csapatának évek óta tisztában kell lennie azzal, hogy a baloldalon (és nemcsak ott) tőlük várjuk sokan, hogy újraindulnak a Bokros-csomag után elakadt reformok. Tudatos döntéseket kellett hozniuk arról, hogy miért halasztják el a viták megkezdését, és ha megindítják, kit és hogyan vonnak be. Könyvében a 346. oldalon említi meg, hogy a DEMOS konferenciáján Gyurcsány Ferenc jelzi: mindenki reformot követel, de „nem mondja meg senki, hogy mi is az”. Maga Gyurcsány ezt a gesztusát egyfajta „elhárításként” értelmezi, magyarázat keresésének arra, hogy a fideszes populizmussal szembe kell ugyan fordulni, de egyelőre (2005-ről van szó) nem lehet elindulni. Milyen egyéb részleteket tudot meg erről a reform-kérdésről?
Ui: Gratulálok a könyvéhez. Rendkívül érdekes részleteket és maradandó összképet nyújt egy nagyon mélyről induló és nagyon tehetséges politikai vezetőről. Egyetértek önnel: mindannyiunk érdeke, hogy a rendszerváltás után különböző okokból félbemaradt kísérletek után végre egy rátermett ember államférfiúi teljesítményt nyújthasson az ország továbblendítése érdekében. Gyurcsány Ferenc képességei és a történelmi helyzet az esélyt megadják. Szorítok neki.
Debreczeni József:
a) Mint a könyvből is kiderül, Gyurcsány Ferencnek nem jelentéktelen szerepe volt a 2002-es kampányban. Bizonyos pontokon talán kulcsfontosságú is. Az is kiderül a könyvből, hogy a győzelem utáni hónapokban ellenben nem volt szerepe a kormánypolitika alakításában.
b) A brókerbotrány azért nem szerepel a könyvben, mert nem találkoztam (sem én, sem mások) arra utaló jelekkel, hogy Gyurcsány Ferencnek ehhez köze lett volna.
c) Ami a reformokat illeti, ebben a tekintetben a figyelmébe ajánlom Kornai Jánosnak nemrég a Népszabadságban megjelent kétrészes tanulmányát (Kornai János: Egyensúly, növekedés és reform. 1. rész: A kiigazítás programja. 2. rész: A társadalom átalakításáról) , amelyben rendkívüli bölcsességgel beszél arról, hogy milyen nehéz és kockázatos hosszú távra és apró részletekbe menően reformterveket kidolgozni és végrehajtani. A mostani reformokat szerintem egyszerre jellemzi a rögtönzés és a rugalmasság. Remélhetőleg az utóbbi lesz a meghatározó.
A gratulációt köszönöm.
emailben érkezett:
Tisztelt Debreczeni József!
Először is leszögezném, hogy nagyon örülök a könyvnek, mert a trilógia másik két kötetével együtt segített megérteni a politika világát, amely most már a szocialisták társaságára is kiterjed.
Azt sem tagadhatom le, hogy ennek ellenére nekem az Ön munkássága rendkívül ellenszenves. Sokáig a kedvencem volt, mert alig akadt a jobboldalon olyasvalaki, aki Orbánnal szemben is meg mert volna
igazságokat fogalmazni. A sulykot az én szememben akkor vetette el, amikor a Magyar Hírlapban egyenlő mérce szerint próbálta mérni a két politikust: igen kevés sikerrel. Az egyenlő mérce Orbán köpködése lett,
sokszor teljesen jogosan. Ami jogtalan: Gyurcsány hibáinak elhallgatása.
Ahogyan az önt személyesen is ismerő barátom, Katona Kálmán (MDF) egyik közeli munkatársa, akit Orbán-imádattal nem nagyon lehet vádolni, mondta nekem: Debreczeni már rég nem független…
De ettől függetlenül, illetve ezzel együtt is néhány kritikai megjegyzés a könyvről és főhőséről:
1. Hiányolom a jobboldali politikusok véleményét a könyvről. Tudom, hogy az elején kiköti, hogy GYF ádáz politikai ellenfelei nem tudnak elfogulatlanul véleményt formálni, na de Gál vagy Szigetvári véleménye
sem elfogulatlan! És miért van benne Stumpf István? Az én szememben, hallgatva napkeltés megnyilatkozásait, ő is elfogult, egyike az ádáz ellenfeleknek! Akkor miért szerepel benne? Azért, mert ő csak jókat nyilatkozott GYF-ről? Vagy mondott rosszat is, csak az „véletlenül” kimaradt?
2. Az Orbán könyvben szerepel egyfajta (fideszes) társadalom- és nemzetpolitika. Ennek eleme példának okáért, hogy csak azoknak adunk családtámogatást, akik dolgoznak is. Amikor az Orbán-könyvet írta,
lelkesen támogatja ezt a politikát. Ezzel szemben GYF felfogása, hogy mindenkit támogatunk. Feszültség keletkezik, amelyet nem old fel. Persze csak annak, aki mindkét könyvet olvasta. De annak igencsak! (Zárójelben megjegyeznem, hogy GYF szavai magyarázatot adnak: ha támogatjuk a családokat, kevesebb segélyt kérnek. De ez azért magyarázatnak igencsak kurta, és nem is túl meggyőző.)
És amúgy is hiányolom az elemzéseket a könyvből: mintha az író inkább mikrofonállvány lenne, akinek csak papírra kell vetni a diktafonra felmondott szöveget. Ebből a szempontból az első kettő könyve sokkal
színvonalasabbra sikeredett.
3. Orbán kontra Gyurcsány a populizmus szemüvegével: tökéletesen egyetértek azzal, hogy OV populista. Csak szerintem GYF legalább annyira: aki jóléti intézkedésekkel (13. havi nyugdíj, 5 éves adócsökkentési
program, ÁFA-kulcs csökkentés,…) eladósítja az országot, az mi a fene más lenne? 98-2002 között viszont rendben ment az államháztartás. Egyszerűen fogalmazva: OV szóban, GYF tettekben populista (bár nekem van egy-két szoci szórólap a fiókomban, ahol azért írásban is van egy-két populista fogás…). Hogy melyik a rosszabb, ki-ki maga döntse el!
4. Gyurcsány mint államférfi: A könyvben GYF vallomást tesz arról, hogy 2005. elején lövése nem volt arról, hogy mit kellene az országgal csinálni. Járta az egyetemeket, és ötleteket gyűjtött. Itt egészen elképedtem. Le kell még egyszer írni: a hivatalban levő kormányfő nem tudta, hogy az elkövetkező évben mit kell csinálni.
Egyszer az egyik parlamenti párt elnökével vacsoráztunk együtt, aki elsütötte a következő poént: tudjuk-e mi a különbség a baloldal és a jobboldal között. A válasz: a baloldalon az idióták, a jobboldalon az őrültek vannak. Magyarázat: a jobboldalon mindenki tele van ötletekkel, aminek a nagy része agyrém; míg a baloldalon egyszerűen fogalmuk sincsen arról, hogy mit tegyenek.
Úgy tűnik, nem GYF a kivétel, aki erősíti a szabályt…
Az egész könyv alatt szinte az összes döntésnél csak hatalomtechnikai kérdésekről beszél a miniszterelnök. Hosszútávú gondolatok alig-alig. Hogy mi lesz az országgal jövőre, öt év múlva, netán ötven év múlva(!)…
Mintha egy üzletember beszélne (vö. Kóka: „Üzletember vagyok, a cégem a Magyar Köztársaság” és Martin Schulz , a szocialisták frakcióvezetője az EU Parlamentben: „az igazi baj az Unióban az, hogy nem államférfiak vezetik, hanem kereskedők, üzletemberek, kufárok.”).
Kérdem én: miről ismerjük meg az államférfit? Mitől államférfi GyF?
Konklúzió:
Összességében azt mondanám, hogy élvezetes a könyv, de sajnos az objektivitás mércéje szerint komoly hiányosságai is vannak.
Ezzel együtt is mindenkinek ajánlom, a szerzőnek pedig további nagyformátumú könyvalanyokat kívánok:
Hajder Levente
hajder@sztaki.huDebreczeni József: Kedves Hajder Levente,
sajnálom, hogy munkásságom rendkívül ellenszenves önnek, ezzel együtt köszönöm, hogy megtisztel véleményével. Ami a függetlenséget illeti, vajon mire alapozza az a bizonyos barát, hogy már rég nem vagyok az?
A függetlenség szerintem nem azt jelenti, hogy igyekszünk mindig középre állni, és jobbra és balra is csördíteni egyet. Én nem csak is-is-t mondok, hanem nemet is és igent is.
Annyira független vagyok, hogy bátran megtehetem azt, hogy markánsan állást foglaljak pró vagy kontra, ha szükségét érzem. Úgy vélem, nem kell kínosan ügyelnem arra, hogy fönntartsam a függetlenség lászatát. Egzisztenciális vagy anyagi vagy politkai értelemben semmi közöm Gyurcsányhoz és a baloldalhoz. De egyszerűen jónak tartom, amit csinál, ahogy annak idején jónak tartottam Antall, Szabad György, vagy Sólyom László tevékenységét, és ezt akkor is megírtam. (Sólyom esetében a jelen idő is indokolt.)
Gyurcsány politikai ellenfeleinek véleményét részletesen ismertettem a könyvben (beszédek, interjúk, meghallgatási jegyzőkönyvek). Négyszemközt sem mondtak volna mást.
Gálhoz vagy Szigetvárihoz nem azért fordultam, mert azt gondoltam, elfogulatlanok Gyurcsányt illetően, hanem mert tudtam, hogy rengeteg információval szolgálhatnak. Olyanokkal, amelyeket mások nem ismerhetnek.
Ami Stumpfot illeti, természetesen nem tudtam, hogy mit fog mondani Gyurcsányról, mielőtt megkerestem. Bevallom, arra gondoltam, nem ártana a könyvnek ha Gyurcsány KISZ-es múltjáról egy őt jól ismerő ember kemény kritikát mondana. Némi meglepetésemre Stumpf Istvántól is csak jókat hallottam róla. Ha a rosszat kihagytam volna, ő bizonyára utólag tiltakozik.
(a 2-es ponthoz)
Ami az előző két könyvvel való összevetést illeti, különösen az Orbán-könyvhöz képest ebben valóban kevesebb a kritika. Erről csak részben tehetek: az előző két miniszterelnök elveszítette a választásokat, ott kénytelen voltam a vereség okait és a hibákat elemezni, különösen Orbán esetében. Gyurcsánynál erre nem volt módom, mert ő nyert. Itt a siker és az eredményesség okait voltam kénytelen kutatni, amiről nem én tehetek.
(a 3-ik ponthoz)
Ami a populizmust illeti, az sokkal bonyolultabb jelenség (amint azt könyvemben részletesen kifejtettem) annál, hogy pár népszerű intézkedésssel azonosítható legyen. Tisztelettel kérem, fussa át még egyszer az idevágó fejezetet.
(a 4-ik ponthoz)
Gyurcsány esetében az államférfiúi szerepet – amint az a könyvből világosan kiderül – mint esélyt fogalmazom meg. A hosszú távú részletes országboldogító tervek veszélyeit illetően önnek is figyelmébe ajánlom Kornai János bölcs gondolatait.
petro:
Debreczeni úr,
a Bocskai-Báthory-Bethlen analógiáról ön könyvében írta: „A független fejedelemség megalapozója a nagy kompromisszumkötő reálpolitikus, Bocskai István volt…rendkívüli katonai és politikai teljesítményével egyszerre beírja magát a történelembe. Három esztendő alatt. Majd az alkotóereje teljében lévő államférfit elviszi a halálos betegség.
Bocskai halála után …egy rendkívüli tehetségű fiatalember, Báthory Gábor szerzi meg a trónt…Túlbecsüli saját erejét és lehetőségeit, végül minden terve összeomlik. Sorsa a (szégyen)teljes bukás lesz.
Utána Bethlen Gábor lép a trónra. Nem kisebb tehetség Báthorynál. Ő is nagy tervekkel érkezik, de a merész koncepciók, a nagyszabású elképzelések nála reálpolitikai érzékkel, óvatossággal és mértéktartással párosulnak… Ő lesz az, aki Erdélyt naggyá teszi.
Antall halála után többször föltettem magamnak a kérdést, Orbán vajon melyik lesz: Báthory vagy Bethlen.”
Szeretném továbbgondolni ezt az analógiát:
Bethlen sorsának sajátosságáról a Kádár-rendszer morális végelgyengülésének éveiben nagy visszhangot vert cikk jelent meg – az azóta hosszú utat megtett Hankiss Ágnes tollából – a Valóságban. A szerző akkor arra a kettősségre mutatott rá, hogy akkor csak a török Porta előtti teljes és gyötrelmes megalázkodással léphetett trónra Bethlen. A török addig nem bízott benne, amíg saját honfitársaitól fegyverrel maga nem vette el a törökök számára Lippa várát. Ha úgy tetszik, a hatalom megragadásához a hazaárulás bélyegét kellett magára vennie, és ezzel a morális teherrel indulhatott neki a pragmatikus építésnek Erdélyben, amely a magyar történelem legnagyobbjai közé emelte.
Akkor, a nyolcvanas években ezt a történelmi párhuzamot egyértelműen a Nagy Imre holttestén keresztül uralmát megszilárdító Kádár történelmi teljesítményével kapcsolatos parabolának éreztük. A kritikai élét és a teljesítményt elismerő értékelést egyaránt.
Biztosan nem véletlen, hogy a magyar történelemben gyakran kerülnek hasonló dilemmák elé a nagy államférfiak. Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban sem véletlenül merült fel Önben a Bethlen-analógia.
Gyurcsány Ferenc is többszörös morális terhet vett magára. Ide sorolható a KISZ-múlt, aztán a magyar kapitalizmus születésével együtt, a kapcsolatok zseniális építésével és kihasználásával végbement meggazdagodása, a miniszterelnökké választása után szinte azonnal lezajlott válság a december 5-i népszavazással kapcsolatban – és szerintem a leginkább az a válság sorolható ebbe a körbe, ami a 2006-os választás megnyerése óta zajlik le: ahhoz, hogy végre komoly és hosszú távon is maradandó munkát végezhessen Gyurcsány, rendkívül népszerűtlen, „húsba vágó” megszorítást kell végrehajtania. Lehet, hogy most vívja éppen Lippa várát?…
Debreczeni József: Amit a történelmi párhuzamokról ír, az érdekes de talán túlságosan belemegy a részletekbe. Az efféle analógiák csupán nagy vonalakban, egy-egy gondolat erejéig érvényesek vagy tanulságosak, és minden apró mozzanatot illetően természetesen nem állják meg a helyüket.
Gyurcsány mostani helyzete de főleg az országé véletlenül sem olyan szorongatott és drámai, mint a 17. század elején volt – hála Istennek.
(Debreczeni József „Az új miniszterelnök”. Osiris, Budapest, 2006. című könyvéből ízelítőt adtunk ebben a cikkben: „Most Gyurcsány következik”.)
