Népszabadság * Rab László * 2006. július 22.
Ismerek egy embert, nevezzük Kapitány Józsefnek. Magyar állampolgár, 177 centiméter magas, izmos férfi. Leírom, mivel tölti a napjait.
Fél nyolc és nyolc között ébred, megreggelizik. Nem válogat, nem fogyózik, azt eszi, amit otthon talál. Reggeli után szétnéz a ház körül, megnézi a postaládát, s elkezdi teljesíteni azokat a feladatokat, amelyekkel népes családja megbízta. Igen sok a tennivalója. Neki kell elmennie a boltba friss kifliért és tejért, az ő dolga, hogy füvet nyírjon, hogy a kutyát megetesse. Ha valami elromlik, akkor is hozzá szalad mindenki. Ha megáll az óra, abba elem kell, azt is ő szerzi be. Őt bízzák meg az ajánlott levelek föladásával. Ha elszakad a gyerek nadrágja, őt kérik meg a családtagok, varrná meg.
Elmondhatjuk, hogy Kapitány József fő feladatai közé tartozik az új eszközök beszerzése és a meglévő tárgyak reparálása. Meg az is, hogy szerezzen bádogost, mert a ház sarkán a sarokcsonk félrecsúszott, és eső idején ráfolyik a falra a víz. A virágokról szintén ő gondoskodik, és meglepő módon jut rájuk ideje. Muskátlit szaporít, fát aprít a kert hátsó végében, járdát javít, csőgörénnyel eldugult csatornát tisztít, ért a fűtéshez, a villanyhoz, a kőművesmunkákhoz, a bőrhöz, a fémhez és a fához. Ehhez olyannyira, hogy ráérő idejében kis szobrocskákat farag, persze csak magának meg a családjának. Ha csak fúr-farag, akkor képkeretet, ládikát és asztalt készít, ablakot szigetel, ajtót fest és kaput zsanéroz. Mint mondja, három üres faluban nincs olyan elfoglalt ember, mint ő.
A mindennapi élet apró-cseprő tennivalói mellett Kapitány József másféle tevékenységet is ellát. Nem éppen harcias fajta, de olykor fából kardokat, lándzsákat, íjakat, parittyákat készít, melyek sokkal inkább a játék eszközei, mint a háborúé.
Kapitány úr emellett afféle fegyver nélküli óvó-védő feladatokat is ellát. Gyakran előfordul, hogy rábízzák a család igen kicsiny tagjait, azzal a céllal, hogy vigyázzon rájuk. E feladatkörnek Kapitány József örömmel tesz eleget, azt mondja, bőven belefér az idejébe. Ilyenkor bizonyos Grimm urak sok évvel ezelőtti szakmai leírásait ismerteti a hallgatósággal arról, hogyan kell lapáton kemencébe tenni egy vagy két embert, illetve milyen lehetséges összefüggések figyelhetők meg a család idősebb és fiatalabb tagjai, egy ragadozó és egy vadász között. Kapitány Józsefnek nem okoz gondot ez a feladatkör, mert mindig mindenről eszébe jut valami. Ha meglát például egy lapos kavicsot, arról beszél, hogy azért olyan sima, mert ezer meg ezer béka nyaldosta évszázadokon át. Ebben az egyszerre természettudományos és észszerű magyarázatban még soha senki sem kételkedett, mert ez egyszerűen így van.
Szólnom kell arról is, hogy mi mindent csinál Kapitány József az esti és az éjszakai órákban. Gyakran olvas. E tekintetben mindenevő. A majákról azt olvassa, hogy ásóbottal ültették el a magvakat, és a tök mellé az árnyék miatt magas növényeket, például babot vagy kukoricát ültettek. Győzikéről azt olvassa, hogy újrabútorozta a házát. A gyógynövényekről azt olvassa, hogy a tönkölybúza kipréselt leve jót tesz az immunrendszernek. A komoly lapokban azt olvassa, hogy Izrael lövi Bejrútot, a csiribiri újságokban meg azt, hogy milyenek a párkapcsolatok holdtölte idején. Hogy Norbi nem ad enni Verebesnek. Hogy a lengyel megsértődött, mert a németek megírták, milyen kicsi. Hogy mi a hosszú élet titka, hogyan lehet megelőzni a csontritkulást. Kapitány József sokrétűen tájékozott, és mindenről tud, mert a család összes újságja nála landol, méghozzá azzal, hogy ha van egy kis ideje, vigye le a pincébe, jó lesz begyújtósnak. Kapitány József olykor hajnalig olvas, mert érdekli, hogy mi van a világban. És csak másnap viszi le a pincébe az újságokat.
Szemüveget nem használ. Avval szokta idegesíteni hozzátartozóit, hogy a legvékonyabb tűbe is simán befűzi a cérnát.
Nem iszik, nem dohányzik, trágárság a száját soha el nem hagyta. Az orosz hadifogságot mosolyogva emlegeti. Az tetszett benne neki a legjobban, hogy nem volt gondja a „versenysúlyával”.
A nyolcvanhárom éves Kapitány József köszöni szépen, jól van. Szereti a finomságokat és a vidámságot. Ha valaki a jelenlétében panaszkodik, fehér bajuszkáját csöndben megigazítja.
Hirtelen ennyi jutott eszembe róla.
