Szemerkényi Réka, vilag@hetivalasz.hu
A nyári szentpétervári G8-csúcstalálkozóra készülve minden résztvevőnek megvoltak a maga álmai. A vendéglátó Oroszország saját WTO-tagságának jóváhagyásáról álmodott. Az amerikai diplomácia azt remélte, sikerülhet megegyezésre jutni Irak, az orosz demokratizálás erősítése, valamint az izraeli katonai akció kérdésében. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso a legfontosabbnak egy energiakereskedelmi állásfoglalás elfogadását tartotta; arról álmodott, hogy a G8-csúcs központi kérdéseként olyan nemzetközi energiapiaci alapdokumentumot fogadnak el, mely az átláthatóságra, az infrastruktúrához (csővezetékek) és a forrásokhoz (Szibéria hatalmas új lelőhelyei) kölcsönösségi alapon való hozzáférésre, a nyitottságra alapul.
Ugyanazon a héten, nyilván szintén a G8-találkozó sikerét előkészítendő, a duma döntése erősítette meg, hogy a Gazprom nem kötelezhető a vezetékeihez való hozzáférés megadására a független földgáztermelők számára. Amellett, hogy ez az orosz gázóriás monopolhatalmát tovább erősíti, a döntés a „kölcsönös nyitás” szempontjával is szembemegy.
Ezenfelül július 13-án, tehát a találkozó előtt két nappal, megszületett a megállapodás a német gázszolgáltató, az E.ON és a Gazprom között, melynek értelmében az E.ON a Gazpromtól a hatalmas szibériai földgázmezők kitermelésében 25 százalék részesedést kapott, cserébe az E.ON Ruhrgas magyarországi gázellátó és gáztároló vállalatainak kisebbségi, 50 százalék mínusz egy részvény tulajdonrészéért, illetve az E.ON Hungária 25 százalék plusz egy részvényéért. A két vállalat egymás közötti megállapodása elvileg piaci tranzakciónak fog minősülni, noha a Gazprom állami befolyás alatt áll.
A megállapodás egyeztetése már egy ideje folyamatban volt, mert a Gazprom stratégiai célja az Európa gázpiacaihoz való közvetlen hozzáférés növelése. Ennek eléréséért Moszkva kész arra is, hogy nagyobb hozzáférést tegyen lehetővé külföldi befektetők számára saját olaj- és földgáztartalékainak kitermelésére, amint ezt az E.ON-nal kötött megállapodás igazolja. A Gazprom ezt a cserestratégiát alkalmazza a Barents-tengeri Stokman lelőhely 49 százalékára kiírt tendernél is, ahol az amerikai Chevron és ConocoPhillips, a norvég Statoil és Hydro, valamint a francia-belga Total maradt versenyben.
A nagyobb európai hozzáférés elérésére a Gazprom ugyanakkor nemrégiben azzal fenyegette meg az európai országokat (moszkvai nagyköveteiken keresztül), hogy ha nem teszik lehetővé a nagyobb hozzáférést, átirányítja szállításait Ázsia felé. A bejelentést követően heves vita robbant ki európai és Gazprom-hivatalnokok között, amint a zárt ajtók mögött tartott találkozókról kiszivárgott.
A G8-csúcs a nemzetközi energiapolitikai vitában a „szentpétervári akcióterv” elfogadásával a már ismert alapelveket ismétli meg azzal, hogy aláhúzzák a közös, nemzetközi befektetések jelentőségét. Nyilván a fenti megegyezések példájára, egyetértés csak a nukleáris terrorizmus elleni összefogás szükségességében, valamint a polgári nukleáris technológiák és anyagok megosztásában alakult ki.
A szentpétervári csúcstalálkozó zárónyilatkozatából igazán nem lehetne következtetni arra, ami valójában történik: Putyin elnök egyre sűrűsödő jeleit adja annak, hogy a nyitásra irányuló politikai nyomásnak nem fog engedni. Bár rendszeresen komolytalannak minősíti az energiapiaca liberalizálását sürgető nyugati nyilatkozatokat, a Kreml nem egy lépést tett az utóbbi időben is e szektor két legnagyobb orosz vállalata fölötti kormányzati befolyásának megerősítésére.
A magas olajárak meghatározó pillérét adják az orosz önbizalom látványos megerősödésének. A Kreml ráállt egyfajta markáns nemzetközi gazdaságpolitikai stratégiára. Hogy ez tetszik-e az európaiaknak vagy az amerikaiaknak, a hordónkénti immár 78 dolláros olajárnál nem sokat számít. Ezért a nagyszerű szentpétervári dokumentum mellett is álom lenne Oroszország energiapolitikájában jelentősebb változást várni. A Nyugat nyomásának hatására nem lesz drámai nyitás.
Mára idejétmúlttá vált a Nemzetközi Energiaügynökség 2004 óta rendszeresen hangoztatott figyelmeztetése, hogy az orosz földgáztermelés csökkenő tendenciájának megállításához jelentős befektetésekre lenne szükség. Eléggé távolinak tűnik az a kérdés is, hogy tudnak-e elengendő mennyiségben földgázt szállítani az európai piacra.
Az orosz elnökség alatt először megtartott G8-as csúcs hangulata összességében leginkább a régi hidegháborús vetélytársak közötti feszültségek újrakristályosodását és erősödését jelzi. Amint a nyolcvanas évek külpolitikai zsargonja szokta volt mondani, a nemzetközi helyzet fokozódik…
