Több tucat magyar cég érezheti saját bőrén a legfrissebb közel-keleti konfliktus következményeit. Bár nem Libanonnal, hanem Izraellel üzletelnek, Bejrút átrakóállomásként szolgál nekik. A „libanoni út” éves forgalmát 40-60 millió dollárra becsülik.
Ferencet kedd éjszaka hívta libanoni
üzlettársa, mondván, irodájuknak
annyi, az izraeli bombázásokat
követő tűz elpusztította. Az exportimport
cég helyisége a bejrúti kikötő
közelében volt, árut itt nem tároltak,
az iratok, megrendelések, engedélyek,
üzleti levelek azonban odavesztek.
Utóbbiak zömén izraeli bélyeg,
pecsét lehetett, Ferenc ugyanis igazából
nem Libanonnal, hanem a zsidó
állammal köti üzleteit.
Libanon olyan itt, mint otthon
Szlovákia – mondja a vállalkozó.
Céget bejegyezni jóval egyszerűbb,
mint Izraelben, szinte nincs adminisztráció,
korrupcióval pedig bármi
elintézhető. Utóbbiról Sahim
al-Nagar, egykor Magyarországon
tanuló bejrúti ügyvéd természetesen
nem tud, Libanon egyéb előnyeiről
viszont készségesen mesél a Magyar
Hírlapnak. „Izrael és az EU (és
így Magyarország) között rengeteg
a kereskedelmi akadály. Borzasztóan
nehéz például a közösségbe
agrártermékeket és nyersanyagokat
behozni. Libanonból viszont mindez
jóval könnyebb. Az ország ezért
átrakodóhellyé vált az izraeli-uniós
kereskedelemben” – mondja. A libanoni
export legkedveltebb célállomása
egyébként az ország egykori
gyarmattartója, Franciaország.
Egy másik, a Magyar Hírlap által
megszólaltatott magyar vállalkozó
fuvarozócéget működtet. Pillanatnyilag
is két kamionja vesztegel
Damaszkusz, a szír főváros mellett,
szerencsére romlandó áru nélkül.
Szerinte ha akarna, sem lenne más
lehetősége, mint Libanon. A libanoni-
izraeli határ átjárható volt ugyan
a konfliktus kirobbanása előtt, csak
éppen senki sem mert itt átmenni.
Libanonba ugyanis csak Szírián keresztül
lehet eljutni, az ottani szerveknek
pedig egy izraeli vízum vörös
posztóval ér fel. Maradt hát Libanon,
ahová az izraeli árut helyi fuvarozók
juttatták el.
A magyar cégek zömében vegyiés
műanyag árut, valamint ipari
alapanyagokat szállítanak Izraelbe,
esetenként gyógyszert. Visszafelé
jobbára agrártermékeket, például
olajbogyót, gyümölcsleveket, továbbá
kóser termékeket. Ferenc főleg
kábeleket, huzalokat és egyéb acélipari
termékeket szállít. Közvetítőkön
keresztül állítólag az izraeli
hadseregnek is. Repülővel. Most áll
azonban az üzlet, mivel Libanonban
nincs fogadókész repülőtér.
A gazdasági tárcánál nincs adat
a Libanonban bejegyzett magyar
cégekről, mindössze az exportról sikerül
számokat szereznünk: évente
húszmillió dollárért szállítunk, főleg
élelmiszertermékeket. A kereskedelmi
kamaránál elmondták, tudnak a
„libanoni útról”, szerintük több tucat
cég érdekelt ebben. A lapunk által
megkérdezett vállalkozók évi 40-60
millió dollárra becsülik a Bejrúton
keresztül lebonyolított izraeli üzlet
értékét – a Magyarország és Izrael
közötti hivatalos kereskedelmi forgalom
ennek a négy-ötszöröse.
