Forrás: HETEK

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Magyarországban a rendszerváltást követően egyetlen miniszterelnöknek sem volt ekkora hatalma, mint amilyen most Gyurcsány Ferenc kezében összpontosul.

Gyurcsány FerencA minisztériumok számának csökkentése, az új grémiumok közvetlenül Gyurcsány irányítása alá helyezése a saját bizalmi embereivel az élükön, valamint az új testületek parlamenti ellenőrzés alóli kivonása is szignifikánsan ezt az érvelést látszik erősíteni. Természetesen ez nem egyenlő a demokráciának az eltiprásával, – ahogyan ezt az ellenzék hangoztatja – de kétségtelenül hordoz magában veszélyeket, azonban ez elsősorban magának a miniszterelnöknek a személyére vonatkozóan igaz.

Az Új egyensúly program kétségtelenül népszerűtlenséget hozott a kormány számára, de amennyiben el akarunk kerülni egy argentínaihoz hasonló pénzügyi összeomlást, akkor szükség van ésszerűbb gazdálkodásra. Amivel azonban nehéz egyet érteni: az adóterhek emelése azokra vonatkozóan, akik hatalmas részt vállalva a közterhekből eddig is befizették a kötelezettségeiket, mivel ez nem a gazdaság kifehérítését eredményezi, sőt, elképzelhető, hogy a munkanélküliséget fogja növelni.

A reformcsomag könnyen meghiúsulhatott volna, amennyiben a köztársasági elnök nem írja azt alá, ugyanis a csomagnak még így is az a gyenge pontja, hogy nem képes rövid távon jelentős bevétel növekedést eredményezni. Bíztató jel, hogy a forint újra erősödni kezdett, és tegnap 277,8 forint/euró árfolyamon zárt. Ha az izraeli konfliktus nem húzódik el, akkor nemzetközi szinten az olajárak csökkenése várható, és amennyiben a forint tovább erősödik, akkor ez a hazai üzemanyag árában is érezhető lesz. A BUX index mélyrepülése sem tart már sokáig, ugyanis várhatóan a közeljövőben lendületet kap majd a tőzsde, és újra megközelítheti a huszonkettő-huszonháromezer pontos határt.

A reformokat azonban nem lehet tovább halogatni az egészségbiztosítás és a közigazgatás terén, mert az emelt adó hosszú távon nem segíti, hanem bizonyosan gátolja a gazdaságot.

Továbbra sincs összhang a kormány és a Járai Zsigmond vezette MNB között. Az euró 2010-es bevezetésének időpontján kívül az Új egyensúly program sem nyerte el a jegybank elnökének a tetszését. Nemzetközi szinten Járai már olyan presztízsveszteséget könyvelhet el magának, hogy az országnak és a gazdaságnak is jót tesz, ha egy hitelesebb személy tölti majd be a helyét, például a korábban már bizonyított Surányi György, ugyanis az ő kinevezése megnyugtató lenne a piac számára. Személyében sem lesz vitától mentes a kormány és a jegybank viszonya, de ezek legalább szakmai alapon folynának. Az euró bevezetésével kapcsolatosan pedig jobb lenne, ha inkább nem mondanának a politikusok időpontot, mert az állandó módosítás csak ront az ország megítélésén. A stabil államháztartás és valutaárfolyam teheti elsősorban vonzóvá a befektetők számára hazánkat, és nem az euró bevezetése. Van olyan EU-s tagország, mint például Anglia, ahol nem is akarják a fontot lecserélni, és több szempontból is igazuk van.

A 2010-es céldátum Magyarország számára nem lehet cél, hiszen ahhoz drasztikus intézkedéseket kellene foganatosítani, és még akkor is van rá esély, hogy az Európai Unió nemet mond, mert egyértelmű, hogy ez a teljesítmény két év alatt nem lenne úgy elérhető, hogy azt az ország tartósan tudná teljesíteni, ami az egységes valuta bevezetésének a feltétele. Kevesen beszélnek arról, hogy az euró bevezetése a szegényebbeket és a középréteget rövid távon nehezebb helyzetbe sodorja majd, ugyanis minden országban áremelkedéssel járt az euró bevezetése. Még a nyugatnémetek is megérezték az átállást, pedig a német márka jobb pozícióból váltott, mint ahogyan a forint esetében ez megvalósulhat. A valutaváltás számos negatív hatásainak kivédésére még nincs érdemi program, és a jelenlegi reformok, többek között az alsó áfa kulcsának és a munkavállalók terheinek az emelése mellett egy józan államférfinak sem lehet célja, hogy ilyen körülmények közepette 2008-ra elérje az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítését, mivel 2010 előtt két évvel már azokat teljesíteni kell.

A miniszterelnök előtt nem kis feladat áll, különösen azért, mert központosítási törekvései egyértelműek, és a kihívások sem mindennapiak. Amennyiben megfontoltan vette magára ezeket a terheket, akkor nagy teherbíró képességgel kell, hogy rendelkezzen. A tétet viszont ezzel jelentősen megemelte a saját maga számára, mivel kudarc esetében a nem túl hálás magyar „közönség” számára hosszú időre szitokszóvá válhat a neve.

Viszont most személyének az előnyösebb megítélésben segítene, ha kiállna a nagy nyilvánosság elé, és őszintén ismertetné az ország gazdasági állapotát, elmondaná, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány, mennyi időre, és ezeket milyen okból teszi. Viszont amit ebben a beszédben elmond, ahhoz minden áron tartania kellene magát, mert így a baloldali szavazókat még maga mellett tarthatná, és az önkormányzati választásokon a koalíció jobban szerepelhetne. Ehhez azonban egy kész program kell, amiből sem, elvenni sem hozzáadni nem lenne ildomos!

Comments are closed.