Függetlenül attól, hogy Izrael állítása szerint van hatása a Hezbollah libanoni állása elleni légitámadásoknak, tegnap csak Haifára, Izrael harmadik legnagyobb városára húsz lövedék hullott. Ugyanakkor a Háárec című izraeli lap – meg nem nevezett forrásokra hivatkozva – azt adta hírül, hogy már a héten véget érhet a libanoni offenzíva. A bizonytalanságra jellemző, akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint nincs kizárva egy Libanon elleni nagyobb invázió sem.
A baloldali napilap úgy tudja, hogy az izraeli hadsereg libanoni offenzívája akár már csütörtökön vagy pénteken véget érhet. A kormányzat vagy a hadsereg részéről nem érkezett reagálás a napilap értesülésére. Mose Kaplinszki vezérőrnagy, az izraeli haderő vezérkari főnökének helyettese korábban azt mondta, hogy az egy hete tartó támadás még néhány hétig elhúzódhat.
Hasonlóképpen foglalt állást Udi Adam, az észak-izraeli katonai körzet parancsnoka, aki kifejtette: a Hezbollah csapásmérései kezdenek ugyan kevésbé intenzívé válni, de az izraeli hadsereg egyelőre nem fogja vissza a Libanon ellen kezdett offenzívájának a hevességét.
A rakétatámadások alábbhagyását az izraeli főtiszt egy televíziós nyilatkozatában annak tudta be, hogy sikerült szétzúzni a síita szervezet fegyverkészletének, valamint légvédelmi rakétáinak, illetve rakétalövedékeinek egy jelentős részét.
Keddig naponta átlagban mintegy 120 rakétalövedék csapódott be Izrael északi területeire, de számuk tegnap jelentősen apadt. Adam szerint a hadművelet még három vagy talán négy hétig folytatódhat. A becslések szerint a Hezbollah birtokában az izraeli támadás egy héttel ezelőtti kezdete óta mintegy 13 ezer rakétafegyver lehetett.
Nem zárta ki egy Libanon elleni nagyobb invázió lehetőségét egy keddi rádióinterjúban Mosé Kaplinszki tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnökének helyettese.
Kaplinszki az izraeli állami rádióban úgy nyilatkozott, hogy az izraeli hadsereg képes annyira meggyengíteni a Hezbollahot, hogy ne tudjon többé rakétákat kilőni Izraelre. „A hadseregnek sokféle cselekvési lehetősége van” – mondta, majd, egy kérdésre válaszolva, hozzátette: „Jelenleg nem hiszem, hogy mozgósítanunk kellene nagyobb szárazföldi erőket Libanon ellen, de ha ezt kell tennünk, megtesszük.”
A diplomácia terén is egyre nagyobb mozgolódás tapasztalható. A Közel-Keleten járt ENSZ-küldöttség jelentésének meghallgatása után Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter Libanonba és Izraelbe utazik, hogy elősegítse a tűzszünet elérését. Amerikai források szerint Rice már a jövő hét elején a térségbe látogathat – függetlenül attól, hogy csak akkor akar útra kelni, ha küldetésének sikere legalább 80 százalékban biztosítva lesz.
Kétségtelen tény, a bevetések okozta anyagi károk jelentősek, de emberéletben az előző napokhoz képest mindkét oldalon kisebb volt a veszteség. A libanoni hadjáratot az izraeli közvélemény páratlanul egységesen támogatja. A Jediót Ahronot felmérése szerint a megkérdezettek 86 százaléka jogosnak tartja az akciót, 81 százalékuk úgy véli, hogy a Hezbollah szétzúzásáig vagy legalább a határövezetből való eltávolításáig kell folytatni. A vezető izraeli politikusok is kimagasló támogatásban részesülnek: Ehud Olmert miniszterelnök teljesítményével 78 százalék elégedett, Amir Perec védelmi miniszterével 72 százalék, a hadsereg eddigi teljesítményét 88 százalék méltányolja.
A harci tevékenység széles támogatottsága ellenére egyre gyakrabban hangzanak el Izraelben olyan vélemények, hogy a hadsereg önmaga nem képes elérni a kitűzött célokat és ennek érdekében tárgyalásokra lesz szükség, a palesztinokkal, a libanoniakkal, sőt – Uri Szagi nyugalmazott tábornok, a hadsereg hírszerző osztályának volt parancsnoka szerint – Szíriával is. Cipi Livni külügyminiszter elmondta az ENSZ-küldöttséggel való találkozása után, hogy Izrael nem elégszik meg a tűzszünettel és elrabolt katonái szabadon bocsátásával, hanem a Hezbollah teljes lefegyverzésére, a további szír és iráni fegyverszállítások megakadályozására kell törekednie, valamint a libanoni hadsereg kihelyezésére a határövezetbe. Több politikai és katonai megfigyelő azonban kétségbe vonja, hogy ezek a célok elérhetők-e. A Háárec katonai szakértője szerint „a politikai óra ketyegni kezdett. Már csak rövid idő áll Izrael rendelkezésére – talán egy hét – mielőtt rákényszerítik a tűzszünetet. A hadsereg parancsnoksága sikernek könyvelné el a Hezbollah állásainak eltávolítását a határövezetből. A libanoni hadsereg kihelyezése a határvonalra pedig szédítő sikernek számítana”. Megfigyelők úgy vélik, hogy immár a Hezbollah vezére, Haszan Naszrallah sejk is csak részleges célok elérését tűzi maga elé: valószínűleg megelégedne, ha még néhány napig folytathatná a rakéta-támadásokat és ha megakadályozná a Hizbollah teljes lefegyverzését. Úgy látszik, hogy a Hezbollah azonnali lefegyverzéséről Izrael is lemondott – mindenesetre, ezt a követelést nem említette Olmert miniszterelnök Romano Prodi olasz kormányfőnek küldött üzenetében. A foglyul ejtett katonák ügyében is köztes megoldás körvonalazódik: a Hamász Mahmúd Abbász palesztin elnöknek, a Hezbollah pedig a libanoni kormánynak adná át a foglyokat; Izrael pedig szabadon bocsátaná a letartóztatott Hamász-minisztereket és képviselőket, majd – néhány nappal az izraeli katonák hazatérése után, nehogy összeköthessék a két eseményt – szabadulni fog több száz palesztin fogoly is.
A Hezbollah libanoni lázadószervezet 1500 rakétát lőtt ki Izraelre a legújabb közel-keleti konfliktus múlt heti kezdete óta – közölte Simon Peresz izraeli kormányfő-helyettes kedden a Sky News brit hírtelevízióban. „Meg kell állítanunk a rakétákat, mielőtt elérnék falvainkat, városainkat. Megpróbáljuk ellenőrzésünk alá vonni a libanoni utakat, mert az a 12 ezer rakéta, amelyet a Hezbollah összegyűjtött, mind Iránból vagy Szíriából származik” – mondta. Megerősítette, hogy az izraeli hadseregnek nem szándéka szárazföldön behatolni Libanonba. Peresz szerint a Hezbollah elsősorban a libanoni nép ellensége. „Egyetlen ellenségük egy hadsereg a hadseregen belül, amelyet úgy hívnak: Hezbollah. Libanon nekünk nem ellenségünk. Reméljük, hogy jó szomszédokként tudunk élni” – tette hozzá.
*
Tegnap folytatódott a több mint százezer nyugati, s ezen felül több tízezer ázsiai és afrikai állampolgár kimenekítése Libanonból, akik a bejrúti nemzetközi repülőtér és a Bejrútot Damaszkusszal összekötő főút szétbombázása miatt rekedtek az országban. Az evakuálást már hétfőre virradóra megkezdték. A Libanon fővárosában rekedtek egy része busszal még el tudott jutni Damaszkuszba, Szíria fővárosába, hogy onnan repülővel térhessen haza. A BBC értesülései szerint keddig legalább kétezer külföldi, többségükben dán és svéd állampolgárt evakuáltak Libanonból, főként Szírián keresztül. A brit és amerikai légierő helikoptereket is küldött, hogy azokkal menekítsék ki állampolgárait. Tegnapra virradóra újabb ezerhatszáz európai hagyhatta el Libanont. Közülük négyszázan egy olasz hadihajó, míg ezerkétszázan egy francia komp fedélzetén jutottak el a Ciprusra. Nagy-Britannia eddig negyven állampolgárát evakuálta a térségből helikopterekkel, de készenlétbe helyezett két hadihajót, hogy azokkal vigye biztonságos helyre polgárait. Az Egyesült Államok helikopterei Libanonból Ciprusra szállították állampolgárait, de egy kereskedőhajó is készenlétben áll, egy romboló fedezete mellett e célra. Washington nem javasolja, hogy az amerikaiak Szírián keresztül hagyják el Libanont. Ausztrália Szírián keresztül próbálja meg kijuttatni a háborús övezetből állampolgárait, míg Kanada is kereskedőhajókat küldött a térségbe. Marokkó C-130-as szállítógépet küldött Szíriába, míg Törökország buszokat a szír határvidékre.
Yehuda Lahav (Tel-Aviv), Rózsahegyi Péter
Keretes cikkek
Evakuálásra váró külföldiek Libanonban
Kanada: 40 000 Fülöp-szigetek: 30 000 Ausztrália: 25 000 Egyesült Államok: 25 000 Nagy-Britannia: 22 000 (10 000 kettős brit-libanoni állampolgár) Franciaország: 20 000 Öböl-államok béli: 15 000 Egyéb: (Dán, svéd, spanyol, olasz, német, lengyel, görög, osztrák, holland, finn, bolgár, orosz, török, brazil, marokkói, új-zélandi) 15 000
Lapszemle
Továbbra is a közel-keleti konfliktussal foglalkoznak legtöbbet a külföldi lapok. A The Guardian megállapítja: túl késő már bármely felet önmérsékletre felszólítani, mert egyikük sem mutat hajlandóságot erre. A lap megállapítja: a Hezbollah Haifa elleni rakétatámadásai arra utalnak, hogy nem szabad alulbecsülni a konfliktust. A Guardian hozzáteszi: összeomlás szélére került a libanoni kormány. Az orosz Kommerszant szerint az izraeliek „túlzottan is a katonai erejükre támaszkodnak”, ez azonban nem vezethet sikerre Libanonban. A lap úgy látja, Izraelnek megoldást kell találnia a Hezbollah problémájára, csak így érheti el túszai kiszabadítását. Mindez azonban nehéz feladatnak ígérkezik – teszi hozzá. A francia jobboldali Le Figaro az Egyesült Államokat hibáztatja amiatt, mert a lap szerint semmit sem tett a válság megoldása érdekében. Sem akkor, amikor elrabolták az izraeli katonákat, de később, a bombázások megkezdése után sem küldött magas rangú megbízottat a térségbe. A lengyel Polityka megállapítja, az arab szélsőségesek célja az, hogy többfrontos háborút kezdeményezzenek Izraellel szemben. A Polityka hozzáteszi, szörnyű képek érkeznek Bejrútból és Haifából, de a „térségben élők már hozzászokhattak a válsághoz”, hiszen évtizedek óta ebben élnek.
Naszrallah: egy iszlamista vezető portréja
Szaid Hasszán Naszrallah, egy kilencgyermekes síita család legidősebb fiaként 1960-ban született Budzsr Hammudban, nem messze Kelet-Bejrúttól. Miután 1975-ben kitört a polgárháború, a szegény família a felmenők „ősi fészkébe”, Basszurijehbe költözött, mely nincs messze Tirusztól, a dél-libanoni kikötővárostól. A család kapcsolatba került a Musza asz-Szadr vezette Amal mozgalommal. Naszrallah Mohamed al-Garavinak, a legnagyobb tiruszi mecset imámjának befolyása alá került. Al-Garavi maga köré gyűjtötte a legtehetségesebb fiatalokat, akik érdekében levelet írt Muhammad Bakir asz-Szadrnak, az iraki síita szent város, Nedzsef vallási elöljárójának. Szadr, Abbász al-Muszavinak, a Bekaa-völgyből származó libanoni klerikusnak a védőszárnyai alá helyezte az ifjú szeminaristát. Nedzsefben Muszavi és Naszrallah Mohamed Husszein Fadlallahnak a hatása alá kerültek. Fadlallah 1966-ban tért vissza Nedzsefből Libanonba, s megalapította az iszlamista Dava Pártot, amely kórházakat, iskolákat, s karitatív intézményeket működtetett. Muszavi és Naszrallah 1978-ban tértek vissza Libanonba, akkor, amikor Musza asz-Szadr rejtélyes módon eltűnt Líbiában. Naszrallah a Muszavi alapította baalbeki vallási iskola hallgatója lett. Az Amal mozgalom vezetését egy világi jogász, Nabih Berri vette át. Izrael 1982-ben megtámadta Libanont, Muszavi és Naszrallah elhagyta az Amal mozgalmat. Irán több száz forradalmi gárdistát küldött a Bekaa-völgybe, hogy megszervezzék az iszlám ellenállást, melynek vezetője Abbász al-Muszavi lett. A Hezbollah (Isten Pártja) hivatalosan 1985-ben bontott zászlót. 1992 februárjában Muszavit egy célzott likvidáció keretében megölték. A szervezet vezetője addigi helyettese Szaid Hasszán Naszrallah, a karizmatikus, tehetséges politikus lett. Az új vezető legidősebb fia 1997-ben halt meg Dél-Libanonban, egy, az izraeli katonákkal vívott tűzharc során.
