NOL * Nyilas Gergely * 2006. július 17.
Nincs okom a csalodásra, minden célunkat elértük – nyilatkozta Vlagyimir Putyin tegnap, a szentpétervári G8 csucstalálkozó zárónapján.
Az orosz elnöknek valóban nem lehet oka panaszra, egyetértő deklaraciók sora született az energetikai biztonság, Irán, Észak-Korea és a haború közelébe sodródott Libanon kérdésében. (Igaz, Putyin reményeivel nem nyerte el Washington támogatásat, hogy Moszkva a Világkereskedelmi Szervezet tagja legyen, de a G8 elvben támogatja a felvételt, amely jövő márciusra megvalósulhat.)
Fontosabb az, ami nem hangzott el: a résztvevő amerikai, kanadai, brit, francia, német, olasz és japán vezetők nyílvánosan nem kritizálták az orosz demokrácia helyzetét, bár a mult heti „Másik Oroszorszag” moszkvai ellenzéki konferencián két amerikai államtitkar-helyettes fellépése, Dick Cheney alelnök májusi vilniusi beszéde, vagy felettese, Geroge Bush pénteki pétervári találkozója az oroszorszagi civil szervezetek képviselőivel, akár ezt is előrevetíthette volna.
Bush és Putyin közös nyilatkozatot adtak ki az atomenergetikai biztonság megteremtéséről – megemlítve a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt állo urándúsító központ létrehozását a polgári hozzáférés biztosítására és az atomfegyver terjedésének megakadályozására – ám nem mondatott ki, hol működne az intézmény. Moszkva saját területén látná szívesen, a Nyugat azonban nem biztos, hogy újabb elemmel erősítené az „orosz energetikai nagyhatalom” putyini doktrináját.
Jacques Chirac francia államfő nyilatozata alapján elméletileg egyetértés született a G8 kibővítéséről Kina, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika tagságával, ám erről végűl nem készült közös nyilatkozat.
Született azonban Libanonnal kapcsolatban: a Nyolcak tűzszünetre szólították fel, de a Hamaszon és a Hezbollahon kívül nem nevezték meg a terrorizmus támogatóiként Iránt és Szíriát, amelyek Izrael vádjai szerint a palesztin ás libanoni siita radikális fegyveres szervezetet finanszirozzák.(Putyin szerint erre nincs elég bizonyíték, majd a Népszabadság kérdésére hozzátette: ilyen alapon Nagy-Britannia is megemlithető lenne, hiszen nem adja ki a Moszkva szerint bizonyítottan terrorista csecsen szakadár „külügyminisztert”, Ahmed Zakajevet.) Moszkva szerint a két radikális szervezet tárgyalópartnernek tekintendő, amelyek bevonása nélkül nem oldhato meg a közel-keleti válság, a Nyugat azonban inkább a nyomásgyakorlást támogatná. Konkrét megállapodás a két radikális csoport megítéléseben sem született. (Igaz, a vasárnapi nyilatkozat a konfliktus kirobbantóiként nevezi meg őket, es önmérsékletre szólítja fel Izraelt a válaszcsapások végrehajtásákor.)
Az atomenergerikai programja miatt támadott Irán és a ballisztikai rakétákkal kisérletező Észak-Korea eseteben a közös nyilatkozat csak a két ország tárgyalóasztalhoz való visszatéréset szorgalmazza, ám a nyomásgyakorlási eszközökben eltér Oroszország és Kína, valamint a többi résztvevő véleménye, így az igazi nézeteltérések csak a konkrét tárgyalásokon, és nem a G8 talalkozóján csúcsosodnak ki.
