Az elfelejtett csend zenéje, a túlélők érzelmi tanúságtétele, a színház, mint társadalmi metafora újrafogalmazása: művészi gyöngyszemekkel nyitotta meg kapuit Közép-Európa multikulturális fesztiválja az olaszországi Cividalle-ban.
A felfedezés erejével hatott a hajdani Kantor tanítvány, Moni Ovadia rendező Strehler Stein színházához illő vállalkozása a világpremierben bemutatott Keuner úr történetei című Brecht-előadás. A huszadik század az elidegenítés ideológiai kalitkájába zárt egyik legnagyobb gondolkodóját, Brechtet szólaltatta meg egyik elfeledett prózai műve Roberto Andó és Moni Ovadia rendezésében. A kafkai mélységű szöveget az opera buffa, az expresszionizmus, a kabaré műfajának elemeivel vegyítő színpadi „látomás” a mai olasz társadalom politikai visszáságaiba helyezve az örökké kételkedő művészek manifesztuma. Keuner Brecht alteregoja, aki élete döntéshelyzeteiben a száműzött művészek belső hangját képviseli.
Számunkra, magyarok számára az idei Mittelfest nagy élménye Kertész Imre Kaddish egy meg nem született gyermekért című művének színpadi feldolgozása. Itália egyik legnagyobb élő színészeként nevezte Ovadia Ruggero Carat, aki két éve bukkant rá egy francia előadáson a Kertész-mű színpadi változatára. „Emberileg sokkal áttörőbb Kertész megközelítése a Kaddish-ban, mint bármely jó akaratú emlékezés a holokausztra. A meg nem született gyermekért mondott halotti ima zsigerileg hozza közel a holokauszt túlélőjének legmélyebb tiltakozását az élet továbbadására. Meglepő hitelességgel adott testet és hangot a Kertészi szövegnek a becketti színházon nevelkedett olasz színész Ruggero Cara. A közvetítő a színész és a mű között a magyar nyelv muzikalitását tolmácsoló fordító, Mariarosaria Sciglitano a híres Márai-fordító Marinella D”Alessandro tanítványa. A fordítónő a nápolyi tanszék magyar-finn szakán diplomázott, és húsz éve került kapcsolatba a magyar irodalommal. Esterházyból írta a diplomamunkáját, fordított Nádast, Konrádot. „Az első könyv, amit Kertésztől olvastam, a Kaddish volt, és tizenegy éve fordítottam le a La Republica szerkesztőjének megbízásából. Úgy éreztem, hogy van előttem egy élet, Kertész Imréé, amit nagyon tisztelni kell. Közelebb áll hozzám a huszadik századi magyar irodalom, mint az olasz, mert különleges a nyelvezete, benne van a sorok között a politika éppúgy, mint az irodalom. Három kiadót is megjártam, amíg a Feltrinelli végül idén publikálta a fordításomat. Kertész Imrével nehéz volt kapcsolatba lépni, hihetetlen fal övezi őt, ami nem a személyiségéből, mint inkább a Nobel-díj óta szerzett hírnevéből adódik. Nagy élményt jelentett számomra a vele való találkozás, egy igazi úriembert ismertem meg a személyében, aki teljes szabadkezet adott a fordításban.”
Szentgyörgyi Rita
