Hogyan élték meg tudósítóink, Zalán Eszter és Sopronyi Gyula, a gázai konfliktust és a Hezbollah-rakéták észak-izraeli becsapódását
Népszabadság * Sopronyi Gyula * 2006. július 17. Zalán Eszter * 2006. július 17.
Kép: Sopronyi Gyula Minél közelebb lenni az eseményekhez – ez a dolgunk. Szerencsére az ember csak azután ijed meg, miután leadta a cikket, a képet.
Ingázunk Gáza és Észak-Izrael között. Gázában be a kocsiba, ki a kocsiból, rohanás a homokfelhőben, küzdelem a tolmáccsal, figyelni a rádiót, felhívni a hírügynökséget: van-e valami, felhívni az izraeli hadsereget: mi van már, mi lesz a riporttal, vagy most menjünk el egy temetésre – majd valamit harapunk, humuszt pitával. Észak-Izraelben inkább falafel. Végre van internet. A rakéta viszont nem válogat sajtós és „ellenség” között. A szálloda legfelső emeletén jó a kilátás a városra, de Észak-Izraelben a Hezbollah küldeménye minket találna el először. Süvít a rakéta, ki tudja – ekkor még – hol áll meg, aztán mellény, sisak, rohanás a helyszínre. Milyen jó, hogy az ember csak utána ijed meg. A napok egyre hosszabbak lesznek.
Kép: Sopronyi Gyula
Gázában állandó a konfliktusos helyzet, kváziháború, ám ez mégsem az. Haifát és Bejrútot lőni viszont már az, ezt mi is érezzük, amikor a légnyomás megrázza a taxit Naharijában. Mellény, sisak nélkül, rohanás a helyszínre.
Az ember felemeli a kamerát, a tollat-füzetet és rögzíti a történetet. Vannak szereplők, akiket mindenféle érdek, érzelem mozgat. Van, aki hazudik, van, aki nem – mindegyiknek van egy története. Vannak aztán a történetnek tárgyi kellékei, díszletei. Háttere is van, amit ki-ki máshogy értelmez. Az ember, ha ott van, távolságot tart: olyan, mintha filmet nézne. Vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus figurák, megpróbálja kitalálni, mi lesz a vége, kit mi mozgat, de tudja végig: a lámpák – számára – egyszer csak felgyulladnak, vége a „mozinak”. Akkor változik meg a helyzet, amikor a film véget ér, és kénytelenek vagyunk rájönni, nem tartható a távolság, mert a következő rakéta útjában mi is ott állhatunk. Kiszolgáltatott szereplővé váltunk. A következő lépés megállapítani, meddig éri meg a feledhetetlen láz és pezsgés, ami eközben pumpálja az adrenalint.
Kép: Sopronyi Gyula
A háború rossz propaganda. Hogy az elmúlt héten kialakult filozófiánkat idézzem: azt utáljuk, aki lő ránk. Legyen az Gázavárosban, vagy északon, Nahariján.
