Izraelt provokálták s ezért visszacsapott. Talán túlzott erővel, de hát mi számít túlzottnak egy olyan ország esetében, melynek alapítása óta folyamatosan a vesztére törnek?
Az ember legszivesebben megkérdezné: miért jó az a libanoniaknak, ha bombák hullanak rájuk, ha útjaikat, hídjaikat és repülőtereiket elpusztítják? Miért engedték meg a Hezbollahnak, hogy megkérdezésük nélkül háborúba rángassa őket? A válasz egyszerű: nem tudna, nem mernek tenni semmit. A többségi muszlimok – és legfőbbképpen a Hezbollah tömegbázisát adó síiták – számára elképzelhetetlen, hogy más muszlimok ellenében bármi ügyben Izrael pártját fogják – még ha ez kifejezetten érdekükben állna is. A libanoni keresztények helyzete pedig túl bizonytalan ahhoz, hogy cselekvésre szánják el magukat. Mert a Hezbollahnak hatalmas pártfogói vannak: Szíria, melyet Libanonból kiszorítottak ugyan, ám amely hadseregével és rettegett titkosszolgálatával rendületlenül ott áll a szervezet mögött – és legfőbbképpen Irán.
Irán közel-keleti dominanciára tör, ám ebben gátolja, hogy a térség legtöbb államától eltérően nem arab, hanem perzsa és nem szunnita, hanem síita. Ezért aztán „arababbnak” kell lennie az araboknál és Izrael-ellenesebbnek a legszélsőségesebb palesztinoknál. Mindenek előtt pedig táplálnia kell a közel-keleti konfliktus lángjait, hiszen ha azok kialszanak, az araboknak esetleg már nem lesz szükségük rá.
E célra leginkább az olyan, Izrael elleni provokációkra mindig kapható szervezetek alkalmasak, mint a Hezbollah. Amely maga is síita, ezért igen szoros vallási kötelékek fűzik Iránhoz. Tőle kapja a pénzt, a fegyvert, a kiképzőket és a politikai támogatást. És ahogy a háborút kirobbantó akciója is mutatja, meg is szolgálja a segítséget.
Azzal, hogy a Hezbollah provokációjára válaszul háborút indított, Izrael voltaképpen Teherán játszmáját játssza: maga is táplálja, sőt, szítja azokat a bizonyos lángokat. Dehát mit tehetne? Olyan ellenfelekkel áll szemben, akik, ha visszafogott lenne, azt a gyengeség jelének tartanák és kettőzött erővel támadnák. A megoldás az lehetne, hogy a libanoniak fellázadnak és lefogják a provokátorok kezét. Erre azonban egyelőre nincs remény. A Közel-Kelet marad olyan, amilyen volt.
Kepecs Ferenc
