A magyar emberek is kaphattak már ízelítőt a radikálisabb környezet- és természetvédő szervezetek tevékenységéből. Egyesek attól sem riadnak vissza, hogy céljaik elérése érdekében erőszakot kövessenek el, például robbantsanak. De ha a kiadványaikat nézzük akkor is „érdekes” dolgokra bukkanhatunk: a Föld érdekében kívánatosnak tartanák a lakosság számának radikális csökkenését.
Ha a mai ökológiai, környezetvédelmi mozgalmakat szeretnénk felosztani, igen leegyszerűsítve két nagy csoportot kaphatunk. Az elsőt nevezhetjük antropocentristának is, hiszen az ember szempontjából értékeli a különböző eseményeket: például a természetet is azért védik, hogy az ember saját létét ne veszélyeztesse.
A második csoport szerint a világegyetemet kell megvédeni az embertől és ezzel párhuzamosan jogokat kell adni az állatoknak, növényeknek. Ezt az ökológiát „mély” ökológiának is szokták hívni, szembeállítva a „sekély” ökológiával, ami szerintük az élőlényeket csak a hasznosságuk szempontjából veszi figyelembe. Az Earth First (Első a Föld) nevű csoport „vadak” nevű tagozata például teljesen borúlátó az emberiséggel kapcsolatban, ők azt vallják, hogy a környezetet nagy mértékben károsítókkal szemben a brutális akciók, például bombarobbantás is megengedhető.
Ennek az ökológiának a forrásait a nyugati civilizáción kívüli helyen kell keresni. Leginkább keleti értékek jelennek meg benne, hiszen az 50-es, 60-as években, amikor ezek a mozgalmak születtek, fedezték fel az amerikaiak többek között a buddhizmust, ami azt tanítja, hogy: „Minden tevékenységünk során érvényesülnie kell az összes élő iránti tiszteletnek”. A hinduizmus szerint pedig az ember még a maga életével sem rendelkezhet, nemhogy más élőlényével.
Általában jellemző, hogy a mélyökológiai irányzatok követői a zsidó-keresztény vallást tartják a legkárosabbnak a természet szempontjából. Ugyanis a Biblia kijelentése az, hogy Isten az embert saját képére teremtette és a teremtmények között kiemelkedő helyet foglal el. Könyvekben és cikkekben rendszeresen találkozni a bibliai teremtéstörténet kritikájával és kifigurázásával. Úgy tűnik, hogy az ökológusok a Föld betöltésének parancsát nem tudják elfogadni valamint azt, hogy az ember uralkodhat a többi létező fölött, ugyanis szerintük ez adta meg az ideológiai alapot ahhoz a környezetpusztításhoz, amit a nyugati ember az elmúlt évszázadokban elkövetett. Problémaként írják le azt is, hogy a teremtmények közül csak az embernek van szelleme, így szükségszerűen kiemelkedik a többi élőlény közül.
Az egyik szerző nosztalgiával ír Európának a kereszténységet megelőző állapotáról, amikor minden pataknak, minden fának és minden hegynek volt egy-egy istene. Az ő véleménye szerint a kereszténység a természetet képviselő és őrző sok istenséget egyetlen Istennel helyettesítette, akit a Földtől távoli mennyországba helyezett. Ezzel elutasította azt az ősi szemléletet, amely szerint a lélek áthatja az élő és élettelen természetet. Az amerikai szerzők pedig jellemző módon az ősi indián kultúrát állítják be igen pozitívan, mondván: ők még tudtak a Föld Anyával harmóniában élni.
Természetesen vannak olyan keresztény gondolkodók, akik a mélyökológusoktól is felmentést kaptak. Például a halaknak, madaraknak, emlősöknek is prédikáló Assisi Szent Ferencet igen kedvelik, „Naphimnuszá”-t gyakran idézik is. Ebben a műben ír Földanya nénénkről, aki hord minket és táplál, valamint személyes ismerősként szólítja meg a Tűz, Víz és a Szél mellett a Halált is. A WWF megalakulásának 25. évfordulóját Assisiben tartották, ide hívták lelkigyakorlattal egybekötött konferenciára az érdeklődőket.
James LovelockAz írásaikban gyakran felbukkanó Gaia-vagy Földanya-hipotézist James Lovelock nevéhez kötik. Lényege az, hogy Földünk planáris méretű élőlény, amely képes önszabályozásra is. Az elképzelés nem új, hiszen a görög mitológiában és a keleti bölcseletben is megtaláljuk ezt a gondolatot, de egy indián ima is így szól: „Mindannyian belőled származunk és hozzád tartozunk, Föld Anyánk. Tőled kapjuk az élelmet és úgy vigyázol ránk, mint a saját anyánk. Úgy kell rajtad lépkednünk, mintha minden lépésünk egy imádság lenne.”
Amerikában igen elterjedt irányzat még az ökofeminizmus (hazánkban is megjelentek ide kapcsolható írások). Eszerint természethez való viszonyunk is maszkulin, ahol a külvilág mint meghódítandó nő jelenik meg, akit szolgálatunkba akarunk állítani, de meg is lehet erőszakolni. Az ökofeminizmus így együtt képzeli a nők és a természet felszabadítását. Gyakran használják a keleti szimbólum rendszert is; a parancsoló, agresszív, harcoló „Jang” világ helyett egy egyezkedő, együttműködő „Jin” világra vágynak.
A mély ökológia alapvető célkitűzése az, hogy kapjanak az emberhez hasonló jogokat a növények az állatok és a kövek is (komoly dilemmájuk, hogy m i legyen például az AIDS-vírussal). Úgy érvelnek, hogy miután a nők és a rabszolgák is megkapták azt, ami nekik jár, most a természet következik. A Geenpeace lapja így ír erről: „Mindenfajta növényi és állati életet be kell vonni a törvénykezési és jogi szférába. Ezenfölül pedig akár tetszik, akár nem, szükség esetén erőt kell alkalmazni azokkal szemben, akik tovább folytatják a természetet romboló cselekedeteiket.” Továbbá a természet jogaira hivatkozva fogalmazzák meg egyesek azokat a nézeteiket, hogy a nőknek nem kellene gyermeket vállalniuk. Sőt olyan nézetekkel is lehet találkozni, hogy egy az emberiség létszámát radikálisan csökkentő katasztrófa kifejezetten jót tenne a Földnek, hiszen a többi élőlény szempontjából ideális emberlétszám 100 millió fő körül van.
Hitler az egyenlő állattalAz élőlények jogaival korábbi évtizedekben is foglalkoztak, íme egy igen jellemző példa: „Már nem az emberi érdek áll az előtérben. A törvény elismeri, hogy az állatot, mint olyant kell megvédeni”. A fenti idézet az 1933-as német állatvédelmi törvényből származik, amelyet még követett a vadászat korlátozásáról és a természet védelméről szóló törvény. Hitler személyes ügyének tekintette mindhárom szöveg létrejöttét, sőt Ő adott parancsot a megírásukra. Egyik beszédében kijelentette, hogy az új Birodalomban nem lehet többé helye az állatokkal szembeni kegyetlenségnek.
E törvények elsőként hangoltak össze egy ökológiai elképzelést és egy politikai cselekvési programot és annyira átfogóak és „haladóak”, hogy még a mai természetvédők is azért harcolnak, hogy hasonló paragrafusok létrejöjjenek. Az állatvédelmi rész például kimondja, hogy nincs különbség a különböző állatok között, és megtilt minden olyan tevékenységet ami fájdalmat okozhat az állatoknak (például a libatömés). A törvény előírta védett természeti zónák létrehozását és a táj értékeinek védelmét is.
