A Krisztina téren van egy trafik. A trafik öreg, de gyerekként a szómágus nagyon szerette, mert be lehetett ülni a pult mögé, és ki lehetett szolgálni a vevőket úgy, mintha már felnőtt volna. És totószelvényt is ki lehetett tölteni úgy, hogy aztán soha többé ne halljon arról, mi volt a meccsek eredménye.
A szómágus már egyáltalán nem fiatal, ezért könnyű emlékeznie. A trafik a nagymamáé volt, ő kapta kárpótlásként, mert üldözött volt, mert elvitték a németek a lányával együtt Auschwitzba. A férjét is, de őt nem zsidóként, hanem mint a Viharsarok egyik leghíresebb szocdemét. Úgy hívták a nagyapát, hogy Vadas István. Utcát is akartak elnevezni róla, de a nagymama nem akarta.
A szómágus 1949-ben született, másfél éves koráig a kórházból szinte ki sem jött, vagyis annyi volt vele a gond s az izgalom, bélcsavarodás meg minden, hogy a szülők azt mondták, több gyerek inkább ne legyen. És a szómágus cseperedni kezdett. Mikor hét-nyolc éves lett, hallott először arról, hogy azokkal a szerencsétlen zsidókkal mi történt, és azt tanácsolta a szülőknek, kereszteljék meg gyorsan a nagymamát.
A múltról, ha fáj, nehéz beszélni. Mikor a szómágus felnőtt, elment Auschwitzba. Elment megnézni, hol lakott az anyja meg a nagyanyja, aztán hazajött és azt mondta, láttam. De az anyja nem akart emlékezni sem a helyre, sem az évre. Azt már a szómágus sem tudja, hogy az ő apja az ő anyjának mikor kezdett udvarolni, láger előtt vagy után…
A trafikban az volt a jó, hogy a pult mögött lehetett tanulni. Például orosz betűket. Megtanulta, aztán megsértődött, miért nem érti a szavakat. Amikor tizenkét éves lett, a család egy időre Egyiptomba költözött. Mert a két ország egymással kulturális megállapodást kötött, hogy majd az egyiptomi diákok idejönnek mezőgazdaságot tanulni. A szómágus apja angol nyelvtanár volt, aki ott, Egyiptomban magyart tanított. A kedvenc példamondata az volt: A magyar disznó kövér. Ezt kellett többes számba tenniük az arab diákoknak, s amikor azt mondták: a magyarok disznók, kövérek, jött rá arra, a jelző persze, hogy nem kaphatja meg a többes szám jelét. A szómágus Kairóban az ír katolikus egyház által fenntartott iskolában tanult. 1962 volt és a magyar nagykövet egy nap írásba adta, a kolónia gyermekei klerikális iskolába nem járhatnak. És a szómágus arab iskolába került, ahol kémiát nem tanítottak, de mert a magyar tankönyve megvolt, elkezdte egyedül, a kísérleteket meg hozzáképzelte, ami annyira izgalmas volt, hogy amikor Kairóból visszajöttek, még egy tudományos diákkörbe is beiratkozott, amikor pedig a szülők újból útra keltek – ezúttal Indiába -, a szómágus már vegyészmérnök volt.
Valami mindig eltéríti az embert, s csak később derül ki, megérte-e. A szómágust a külkereskedéstől egy Riporter kerestetik! térítette el. 1975-öt írtak, Vitray meghívta őt a stúdiumába, s evvel a sorsa el is dőlt. Televíziós játékmester lett, híres kvízprofesszor. Most éppen nincsen műsora, és azt mondogatja, alapvetően már túlélte magát.
De a trafik a Krisztina téren még áll.
Scipiades Erzsébet
