6. évfolyam 28. szám, 2006.07.13.
MARLON BRANDO: E DALRA TANÍTOTT ANYÁM Fordította: Upor László, Európa, Budapest, 2006. Ára: 3950 Ft.
Robert Lindsey, a New York Times ismert újságírója vette rá a nyolcvanas évek végén a világ talán legjobban megfizetett filmsztárját, hogy mondja el életét. Marlon Brando kikötötte, magánéletéről, feleségeiről, gyerekeiről nem beszél, minden másról hajlandó szót ejteni, legfőképpen arról, ki mindenki formálta világképét és művészetét. A rengeteg fotóval illusztrált, remek kislexikonnal (Upor László munkája) közreadott magyar kiadás nemcsak a Brando-rajongó korosztályoknak izgalmas olvasmány, hanem mindazoknak, akik az elmúlt ötven év filmművészete, gondolkodástörténete iránt érdeklődnek. Amikor Brando önmagáról szól, óhatatlanul felidézi a háborús évek Amerikáját, amikor a Kelet-Európából menekült zsidó művészek felrázták a szellemi életet. Felsejlik a McCarthy-korszak, amelyben Brando kedvenc rendezőjét, Elia Kazant árulónak bélyegezte és kiközösítette a művészvilág. Jön Kennedy, aztán Vietnam, a hippilét, Brandónak egyre több pénz és konfliktus. Nők, egynapos szerelmek, ivás, az élet titkainak fürkészése, pszihoanalízis, örökös konfliktus apjával, elvonulás a világtól, botrányok a forgatáson, esendő sztárok, mint Marylin Monroe vagy Anna Magnani, óriási rendezők, mint Bertolucci vagy Coppola.
Amikor Brando két éve meghalt, sokan a világ legnagyobb és legmodernebbb filmszínészének mondták, akinek egyszerre volt ellenállhatatlan erotikus és intellektuális kisugárzása. Aki eszköztelennek látszott, holott minden gesztusért megdolgozott.
Élete vége felé visszapillantva a pályájára s a pályát kísérő közéleti szerepvállalásokra, jól látta tévedéseit, de semmit nem bánt meg, hiszen mindig a saját feje után ment. „Ez a könyv az én függetlenségi nyilatkozatom. Végre szabadnak érzem magam, és fütyülök rá, mit mondanak az emberek” – zárta emlékezését.
