A Hezbollah szerdai támadása után kétfrontos háborúvá nőhet Izrael és a palesztinok szembenállása. A libanoni síita terroristák rakétatámadása és túszejtése jól szervezett akció volt, de tulajdonképpen Izraelnek kedvezett. Jeruzsálemben most legalább már tudják, mit akarnak tenni. Keményen, katonai eszközökkel verhetik szét a Hamaszt és az országot támadó szélsőségeseket.
Gilad Salit elrablása után 18 nappal a helyzet egyre bonyolultabb Izraelben. A Gázai övezetben indított, korlátozott katonai akció gyakorlatilag kétfrontos, nyílt háborúvá kezd átalakulni, mióta szerda reggel a Hezbollah síita terrorszervezet túszul ejtett két izraeli katonát, és megölt másik hármat az ország északi határánál.
A jelenlegi a legsúlyosabb válság 2002 óta. Akkor a Hezbollah összecsapást próbált kirobbantani Izrael északi határánál abból, hogy az izraeli hadsereg bevonult Ciszjordánia néhány városába, de Izrael a kísérletet sikeresen visszaverte. A leghatékonyabb módszer tehát a hasonló válságok megoldására a katonai akció és a diplomáciai nyomásgyakorlás ötvözése.
Nem tárgyal, csak néha
Gilad Salit
Izrael következetes álláspontja a terroristákkal kapcsolatban teljesen világos. Nem tárgyalnak velük, és nem hagyják megzsarolni magukat. Salit tizedes elrablásakor ehhez tartották magukat, de ez egyre nagyobb vihart kavar az izraeli belpolitikában. A jobboldali pártok a Likuddal az élen háborút indítanának, a védelmi miniszter, Amir Perec azonban ennél mérsékeltebb álláspontot képvisel.
A történelemben volt már példa arra, hogy Izrael mégis teljesítette a terroristák követeléseit. 2004 januárjában 436 arab származású bebörtönzött és 59 libanoni katona holttestéért cserébe Izrael visszakapott egy civil túszt és három, a hezbollah által kivégzett katonája holttestét. 1985-ben három, még három évvel korábban túszul ejtett izraeli katonáért cserébe Izrael szabadon engedett 1150 libanoni és palesztin foglyot.
A mostani válság azonban több szempontból sokkal bonyolultabb a négy évvel ezelőttinél, a terrorszervezetek ugyanis három katonát tartanak fogva: Gilad Salitot a Gázai övezetben, és a két, szerda reggel Izrael északi határánál elrabolt katonát.
Megcsinálták
A Hezbollah szerdai akciója hatékony katonai teljesítménynek tekinthető, az izraeli hadseregé viszont inkább bukásnak. Az izraeli hírszerzők jelentései és a haderő megerősítése ellenére a Hezbollah meg tudta valósítani tervét, amivel legalább két éve fenyegetőzött. Nem is időzíthettek volna ennél jobban, a lehető legérzékenyebb időszakban támadtak.
Az izraeliek szerdán némi önuralomról tanúbizonyságot téve csak libanoni hidakat és a Hezbollah határ menti állásait bombázták. Ugyanakkor, a hadsereg magas rangú tisztjeinek helyzetértékelését tekintve egyértelműnek tűnt, hogy az izraeli hadsereg sokkal keményebb csapásra készül Libanon ellen. Csütörtökre ez be is igazolódott: az izraeli légierő a bejrúti nemzetközi repteret bombázta, amivel blokád alá akarják vonni az országot.
A hadsereg magas rangú tisztjei a libanoni kormányt tartják felelősnek a katonák elrablásáért, így ha a katonák nem térnek vissza épségben, Libanon infrastruktúrája fenyegetéseik szerint „20 vagy akár 50 évet ugorhat vissza az időben” – értsd porig rombolják az országot. Libanon az elmúlt években tetemes összeget fektetett civil infrastruktúrájának visszaállításába és fejlesztésébe, ami jelentősen károsodott a 70-es évektől gyakorlatilag 2000-ig tartó polgárháborúban és az 1982-től tartó izraeli megszállás éveiben.
Komolyabb ellenfél
Izraelnek mindeközben nehézségei adódtak a Hamasz visszaverésében is, hiszen majd három hete nem tudnak pontot tenni a Salit tizedes elrablása miatt kirobbant konfliktus végére. A Hezbollah azonban ennél is nagyobb gondot jelenthet, mert sokkal tapasztaltabb és a módszerei is kifinomultabbak, mint palesztin Hamaszéi.
A Hezbollah 1982-ben alakult, elsődleges céljának az Izrael elleni harcot tekintette, és a Hamaszhoz hasonlóan Izrael elpusztítására szólította fel híveit. Izrael ebben az évben vonult be Libanonba, és az ország déli részét ellenőrzése alatt tartotta egészen 2000-ig. A Hezbollah kiterjedt hadseregépítésén és katonai tevékenységén túl politikai pártként a síita közösség érdekeit képviseli, jelenleg kormánypártként is. A Hamaszhoz hasonlóan a szervezet társadalmi feladatokat is magára vállal, kórházakat, oktatási intézményeket üzemeltet, saját hírszolgáltatást tart fenn.
Szíria és Irán a háttérben
Bár Szíria és Irán közvetlen érintettségére egyelőre semmilyen bizonyíték sincsen, mindkét ország tevékeny szerepet játszhat a mostani konfliktusban. A Hezbollah iráni-szír támogatású terrorcsoport, Salit tizedes elrablását pedig a Hamasz Damaszkuszban székelő radikális szárnya rendelte el. Tálas Péter biztonsgápolitikai elemző szerint amúgy Izrael túlreagálta Salit elrablását, a kemény katonai ellencsapással egyrészt megadta a lehetőséget a palesztinoknak, hogy az áldozat szerepében tetszelegjenek, másrészt pont a Hamasz mérsékelt szárnyát lehetetlenítette el. Mint mondta, a békefolyamatnak befellegzett.
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök múlt heti nyilatkozata szerint a Gázai övezet offenzívája nem tántorítja el tervétől, miszerint Izrael kivonulna Ciszjordániából is. Izrael 2010-ig tervezi visszavonni csapatait Ciszjordánia legnagyobb részéről, megegyezés hiányában akár egyoldalúan is, csak a legnagyobb zsidó telepek tömbjeit tartaná meg „örökre”. A határ közeléből érkező rakétatámadások azonban egészen más megvilágításba helyezik Ciszjordánia kiürítését, hiszen Izrael határközeli települései közvetlen veszélyben vannak, ami igaz a Gázai övezet térségére is.
Tálas valószínűsíti, hogy a Hamasz és a Hezbollah között folyamatos a kommunikáció, de azt nem tartja valószínűnek, hogy a mostani támadás összehangolt akció lenne. A Hamasz mindenesetre szerdán közleményben gratulált a Hezbollahnak a két katona foglyul ejtéséhez. Az is tény, hogy a támadás megerősítette a Hamasz pozícióit a Gázai övezetben, és a két szervezet valószínűleg összehangolta Izraellel szembeni követeléseit.
Háború talán nem lesz
Tálas nem tartja valószínűnek, hogy a libanoni hadművelet háborúvá szélesedik. Elképzelhető, hogy Izrael folytatja a háborús retorikát, de ezzel most inkább csak egységbe kovácsolhatja ellenfeleit. Ráadásul az elmúlt évek libanoni változásai – még Szíria kivonulása ellenére is – hátrányba hozták Izraelt. Hiszen szövetségeseik, a keresztények és a drúzok letették a fegyvert, a síita Hezbollah viszont nem, azaz gyakorlatilag a síita szélsőségeseké az egyetlen ütőképes hadsereg az országban. Mindezek ellenére Tálas nem tartja valószínűnek, hogy Izrael 1982-höz hasonlóan megint lerohanja és megszállja Libanont. De abban biztos, hogy a következő időkben folyamatos csapások, légitámadások lesznek a térségben.
Majdnem biztos, hogy a Hezbollah több hónappal ezelőtt megtervezte a szerdai akciót, és mindent megtett annak érdekében, hogy titokban maradjon, hol tartják fogva az elrabolt katonákat. Az új front megnyitása viszont megkönnyíti Izrael dilemmáját: a kormány most befejezheti a tojáshéjon táncolást, amit mostanáig tett. Minden jel arra mutat, hogy Izrael a legjobb úton halad, hogy kiszélesítse katonai hadműveleteit északon és a Gázai övezetben egyaránt.
