A legvalószínűbb az, hogy a Kaczynski elnökkel és Kaczynski miniszterelnökkel elkezdődik Varsó elszigetelődése
Alig nyolc hónap alatt a harmadik kormány alakul Lengyelországban. A Kazimierz Marcinkiewicz vezette kisebbségi kabinet májusban két szélsőséges kis párttal egészült ki, most pedig a miniszterelnök is távozik, hogy helyét átvegye az eddig a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski. Közben politikai patthelyzet alakult ki Csehországban, a szlovák kormánytól pedig a hideg rázza Európát.
Érdemes megnézni, miként jutottak el ezek az országok ebbe a helyzetbe. A választóknak ugyanis mind a három helyen elegük lett a korábbi kormányok korrupciós ügyeiből, s abból, hogy miközben az elit gazdagodik, nekik újabb és újabb áldozatot kell hozniuk. Pedig az áldozatvállalásnak már látszanak az első eredményei, hiszen mindhárom gazdaság gyors ütemben fejlődik. Lassan csökkenni kezdett a nagyon magas lengyel munkanélküliség, a csehek nemzeti összjövedelme pedig már eléri az uniós átlag 73 százalékát, amivel Portugáliát – hogy csak két példát említsek.
A politikusok viszont most éppen ezeket az eredményeket készülnek elherdálni – a hatalom miatt. A választók kétségtelenül mindenütt nagyon megosztottak Európában, sehol sem egyszerű a kormányalakítás. Míg azonban Németországban – a helyzet racionális átgondolása után – a győztes konzervatívok a vesztes szociáldemokratákkal kötöttek nagykoalíciót, Közép-Európában ez csak a legutolsó opció – ha egyáltalán felvetődik.
Prágában például teljes a patthelyzet, a jobboldalnak és a baloldalnak is egyformán száz képviselője van a parlamentben, adott lenne az alkukényszer. Ám Jirí Paroubek szociáldemokrata kormányfő veresége óta másra sem törekszik, mint megszerezni valahogy a kormányalakítás lehetőségét, s ezért semmi sem drága neki. Pedig a két nagy párt kiegyezése nem lenne példa nélküli, hiszen 1998-ban a Milos Zeman vezette szociáldemokraták csak úgy alakíthattak (kisebbségi) kormányt, hogy paktumot kötött az akkor még Václav Klaus vezette polgári demokratákkal.
A nagykoalíció nem tetszik a lengyel győzteseknek sem, pedig ott tavaly szeptemberben két katolikus párt nyerte a választásokat, ráadásul korábban azt is mondták, hogy együtt fognak kormányozni. A „liberális” katolikusok (Polgári Platform – PO) és a „nemzeti katolikusok” (Jog és Igazságosság – PiS) koalíciója azonban személyi ellentétek miatt végül nem jött létre. A kormányzásnak egyedül és kisebbségben nekivágó PiS eleinte alkalmi megállapodásokat kötött a kisebb, szélsőséges pártokkal, májusban pedig a kormányba is bevonta az erőszakos akcióiról elhíresült Andrzej Lepper populista Önvédelmét, illetve az antiszemita és homofób megjegyzéseiről ismert Roman Giertych vezette Lengyel Családok Ligáját. Tegyük hozzá, a botránypolitizálás korábban sem volt idegen az egypetéjű Kaczynski ikrek vezette PiS-től. Lech például még varsói polgármesterként betiltotta a melegek felvonulását, németellenessége bizonyítására pedig büszkén hangoztatta, hogy Németországból csak a frankfurti repülőtér férfivécéjét ismeri. Államfőként nemrég rossz közérzetre hivatkozva hirtelen lemondta a részvételt a weimari találkozón, nem sokkal később azonban már bocsánatkérést követelt a berlini kormánytól, amiért egy német lap szatirikus cikket közölt róla és öccséről. Eddig a mérsékelt politikusként viselkedő Marcinkiewicznek még csak sikerült elfogadtatnia országát Európában, ám távozása új helyzetet teremt. A legvalószínűbb az, hogy a Kaczynski elnökkel és Kaczynski miniszterelnökkel elkezdődik Varsó elszigetelődése.
Ám még ehhez képest is megrázónak mondható Robert Fico döntése, amellyel nemcsak Vladimír Meciar, hanem az Európában teljesen szalonképtelen, magyargyűlölő Jan Slota pártját is beemelte a szlovák kormánykoalícióba. Neki, mármint Ficónak ráadásul ott volt a reális lehetősége arra is, hogy találjon megfelelő partnereket a kormányzáshoz. Az viszont, amit választott, Pozsonyt is elszigetelődés felé viszi.
Csehországnak még van esély. Talán egy utolsó: Paroubek szociáldemokrata vezető észhez térhet, s elfogadhathatja a cseh jobboldal tegnapi ajánlatát a nagykoalícióra. Ha nem, előfordulhat, hogy más okokból ugyan, de Prága is csatlakozik a Varsó-Pozsony pároshoz. Azokhoz, akik a legjobb úton haladnak, hogy elveszítsék befolyásukat az európai politikára. Átmenetileg ugyan, de hosszú távú következményekkel.
Rockenbauer Nóra
munkatárs
