A Holt-tenger környéki ásatások legújabb eredménye, úgy látszik megingatja az ókor tudomány eddig elfogadott időszámítását, amely a Biblián alapul. A tudományos szekértáborok lázasan vitatják a jordániai Nhirbat en-Nahas völgyben kiásott nagyszámú értékes lelet jelentőségét.
A Holt-tengertől nem messze feltárták egy romos erődben Thomas Lévy és társai a Kr. előtti X. századi rézkor kultúra maradványait. A leleteket a legmodernebb radiocarbonos mérésekkel vizsgálták.
A napvilágra került rézszerszámok, fegyverek és fémeket tartalmazó salakhegyek bizonyítani látszanak, hogy a Szent Írásban összesen 99 helyen említett amalekiták társadalmának és technikai kultúrájának fejlettsége nem maradt el a szomszédos Dávid és Salamon király korabeli zsidó (júdeai) államától. Ha pedig ez így igaz, akkor kétségbe vonható, hogy a mai Jordánia területén élt nép – az Ézsau leszármazottainak tekintett amalekiták – primitív pásztortörzsek konglomerátuma lett volna az ie. X. században, amikor a két nagy zsidó király fejlett civilizációs államot és sereget hozott létre.
A New York Times-ban idézett más ókortudományi iskolák kételkednek az említett ásatások tudomány forradalmasító jelentőségében. A tel avivi egyetem történészei például nem tartják bizonyító értékűnek az eddigi kutatásokat arra, hogy képet nyerjünk egy állítólagos edomita államról. Ehhez egy másik tudós ezt fűzi hozzá: „egyetlen modern erőd még nem alkot korszerű államot”.
Lévy és társa viszont azzal érvel, hogy a radiocarbonos technológia, melyet ők a leletek korának megállapítására használnak, elfogadott szakkörökben, és kétségbevonhatatlanul bizonyítja: az amalekita civilizáció egyidős a X. században virágzó júdeai állammal. Mindazonáltal az amerikai tudósok nem tekintik befejezettnek munkájukat, és visszatérnek hamarosan a jordániai romokhoz, mert az ásatások szerintük új szemléletet honosítanak meg az ókortudományban.
N. S. L.
