Változott bármi is egy év elteltével? Igen, a számunkra legfontosabb értékek (szabadság, tolerancia és igazság) iránti elkötelezettségünk még erősebb és mélyebb lett
Egy évvel ezelőtt, 2005. július 7-én, reggel kilenc és tíz óra között négy öngyilkos merénylő robbantott halálos pokolgépeket London zsúfolt tömegközlekedési járművein. 52 ember életét vesztette, több mint 770-en megsérültek. Az áldozatok között voltak fehérek és más bőrszínűek, britek és más nemzetiségűek, hívők és hitetlenek egyaránt. A legnagyobb csúcsforgalom idején elkövetett lelketlen merényleteket úgy tervelték ki, hogy a lehető legnagyobb zavart és fizikai pusztítást idézzenek elő.
Egy másfajta hatás
A terroristák terve sok tekintetben megbukott, mindazonáltal volt hatása. Ez a hatás azonban olyan volt, amire talán nem számítottak. A muzulmán hitűek Nagy-Britannia-szerte egyként hangoztatták: „Nem a mi nevünkben.” Az emberek Nagy-Britanniában és világszerte elítélték az atrocitást. Csendes eltökéltséggel álltak ki egyként az ellen, hogy szélsőségesek fosszák meg őket a szabadságuktól. Egy év elteltével a londoniak továbbra is utaznak a tömegközlekedési eszközökön, Nagy-Britannia fővárosába ugyanúgy özönlenek a turisták. A mecsetek továbbra is ott állnak a templomok, szentélyek és zsinagógák szomszédságában. A londoni színházak, klubok és éttermek ma is tele vannak szabadságukat élvezni kívánó emberekkel. Nagy-Britannia utcáin a különböző hitű és eltérő nézeteket valló emberek ma is szóba állnak egymással, eszmét cserélnek, barátságok szövődnek köztük.
A muzulmán emberek évszázadok óta szerves részét képezik Nagy-Britanniának és a brit életstílusnak. A brit kormány már 1940-ben százezer fontot (ma mintegy 3,5 millió fontnak megfelelő összeget) adományozott az első londoni mecset megépítésére, ezzel fejezve ki elismerését azon több ezer muzulmán iránt, aki Nagy-Britanniáért harcolt az első világháborúban. Az ország kiemelt oktatási intézményeiben, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetemen a 17. század óta működnek arab tanszékek. Ma a brit muzulmánok száma megközelíti a kétmilliót. Jelen vannak a lordok házában és az alsóházban egyaránt. Több mint kétszázan önkormányzati képviselőként dolgoznak, köztük többen szülővárosomban, Derbyben, ahol az egyik legmagasabb rangú muzulmán tisztségviselőt polgármesterré is választottak.
A vita haszna
Kormányunk a szélsőséges megnyilvánulások, a munkanélküliség és az iskolai alulteljesítés ellen vívott küzdelemben is eltökélt. A szélsőséges dogma megkérdőjelezésének érdekében bátorítjuk a párbeszéd kiterjesztését brit muzulmánok és befolyásos tudósok között. Számos vita alakult ki, mivel az eszmecserék – nem meglepően – külpolitikánkhoz, kiemelten az iszlám világgal kapcsolatos politikánkhoz kötődő kérdéseket hoztak felszínre.
Az iraki és az afganisztáni helyzet nyilván sokakban kelt aggodalmat az iszlám világban és azon kívül egyaránt. Végzetes lenne e régiók békekilátásaira nézve, ha jelenlegi erőfeszítéseink kudarcot vallanának. A nemrégiben az afganisztáni Helmand tartományba vezényelt csapataink a stabilitás megteremtésén munkálkodnak, hogy az afgán népnek sok-sok évtized után először esélye nyíljon a békés és fényes jövőre. Kollégám, Hilary Benn nemzetközi fejlesztési miniszter a minap ajánlott fel további harmincmillió fontot a tartománynak, segítségül az alapvető szolgáltatások és infrastruktúra megteremtéséhez, valamint a parasztokat a legális termények termesztésére ösztönző hitelekhez.
Irakban üdvözöljük az új, választott kormány megalakulását, és reménykedve figyeljük, miként kezdenek hozzá az önálló kormányzáshoz, valamint a demokratikus és zsarnokságtól mentes nemzet kialakításhoz. Mindkét országban a megválasztott nemzeti hatalommal karöltve küzdünk egy elnyomó és erőszakos életfelfogást képviselő ellenséggel. Nem fogjuk engedni, hogy győzedelmeskedjen.
Egymásra utalva
A Közel-Keleten a nehézségek ellenére továbbra is a konfliktus békés rendezését szorgalmazzuk. Valamennyi nemzetközi partnerünkkel együtt kitartóan fogunk munkálkodni a stabil és biztonságos palesztin állam létrehozásáért, a stabil és biztonságos Izrael szomszédságában. Rá kellett jönnünk, hogy világunkat a kölcsönös egymástól függés jellemzi, sokkal inkább, mint a múltban bármikor. Tony Blair miniszterelnök mondta nemrégiben: „A kölcsönös egymásrautaltság – az, hogy ha valahol válság van, abból mindenhol válság lesz – nevetség tárgyává teszi a nemzeti érdekről kialakult hagyományos nézeteket.” Ez az egymásrautaltság az együttműködés erősebb szövetsége felé hajt minket. De ennek a szövetségnek valódi közös értékeken kell alapulnia. Nem csupán a terrorizmus és a mögötte húzódó gonosz ideológia megfékezésén, hanem a szélsőségesek által napjainkban oly kegyetlenül kihasznált táptalajt létrehozó tényezők, a szegénység, az emberi jogok sárba tiprása, valamint a világszerte jelen lévő igazságtalanságok elleni harcon.
A külpolitikai ellentétek azon tényezők hosszú sorába tartoznak, melyeket a szélsőségesesek manipuláltak, hogy igazolják a tavaly júliusi londoni terrortámadások jogosságát. Ezért volt fontos a reagálásunk, és ezért követték azt oly nagy figyelemmel világszerte. Változott bármi is egy év elteltével? Igen, a számunkra legfontosabb értékek (szabadság, tolerancia és igazság) iránti elkötelezettségünk még erősebb és mélyebb lett, csakúgy, mint kapcsolatunk az iszlám világ azon országaival, melyek szintén magukénak vallják ezeket a közös ideálokat.
Margaret Beckett
Brit külügyminiszter
