Panaszkodik a joboldali toll. Általában, de a vesztett választások óta roppantul. Előadja elő, hogy a választási vereség fő oka is a ballib média nyomasztó túlsúlya. Ami tényszerűen nem igaz. A rádió Vasárnapi Újságjától (nem mellékesen a közmédia folyamatos botránya!) a valaha tényleg polgári jóideje vakon szélsőséges Magyar Nemzetig sok-sok hetilapig Hír tévéig nehéz letagadni (azért megpróbálják) a jobboldali média tágasságát. Tölgyessy Péter balra húzónak igazán nem mondható mértékadó számvetése szerint csak 2000-től máig több mint nyolcvan százalékkal növekedett a karakteresen jobboldali média.
A míveltebb jobboldali úgy hiszem végtére is átlát saját szitáján ésvalahogy úgy van, mintha Shakespeare-rel felsóhajtana, hogy „Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó?” vagyis vannak (nem rég és kevesen), akik sejtik és sejtetik: korántsem az a baj, hogy nincs médiájuk, hanem az, hogy ez a média a maga ” rómeóságában” olyan amilyen. Mert a túlhabzóan indulatos, véleményeiben propaganda -szinten egyenirányított, stílusában elképesztően útszéli és gondolatilag többnyire sekélyes (tisztelet a kivételnek) média bizony főleg polgári értelemben van messze attól, hogy intellektuálisan hatásos és meggyőző legyen. Tévedés ne essék: a jobboldali sajtónak elidegeníthetetlen joga, hogy ellenszenvvel viseltessen az egész baloldal és az egész liberális oldal iránt. (Bár, jegyzem meg, a zsigeri és generális ellenszenv nehezen egyeztethető össze az elemző tárgyilagosság követelményével.) Nem kell, hogy ez a média kedvelje az ország frissen újraválasztott miniszterelnökét. De tessék már megmondani, milyen sajtó az, amely elemzések és hatásos érvek helyett – rövid szószedet az elmúlt hetek terméséből – Gyurcsány Ferencet illető „véleményének” ilyen jelzőkkel ad kifejezést: ámokfutó, gazember, tolvaj, bájgúnár, műmájer, züllött, csirkefogó.( Gondoljuk meg micsoda elemi felháborodás fogadná – joggal! – ha az úgynevezett balliberális média csak egyetlen hasonló kifejezéssel illetné Orbán V-t.) Hogy miért ilyen minőségű ez a média, hogy saját alpáriságával eleve miért hitelteleníti önmagát, ez bevallom számomra talány. Azt hiszem, valahogy úgy van, hogy ez a média erősen figyel az irányadó pártszónokok hanghordozására, aztán mint Illyés Gyulánál a „magánszorgalmú kutyák” az „ügyet” szolgálni vélő buzgalommal mértéktelenül túlteljesít. Az viszont meglepetést okozott számomra, hogy a jobboldali sajtó állapotáról panaszkodó toll minap a Magyar Nemzetben most azt tette szóvá, hogy „hiányzik körüle a spirituális pufferövezet, a show-műsorok, társasági és pletykalapok” ahogy mondja, a vérprofi, izgalmas, olvasmányos értéksemlegesnek tűnő (ez mi?) bulvársajtó.
Puff neki. Egész eddig jobboldalról mást sem hallottunk, minthogy a baloldal nemzeti értékeinket letiprandó selejtes, ostoba bulvár -médiájával tudatosan elhülyíti a társadalmat (lásd: tévébámuló, sörivó panelprolik). Most meg jobbos tollforgatónk lám feltalálja a melegvizet és vérprofi, izgalmas, mint írja szexrovatában a házasélet kellemességeit is tudatformáló bulvársajtót igényel a jobboldalnak. Hát – mit mondhatnék erre? Talán még azt is, hogy valamifajta erőnek erejével életre galvanizált jobboldali szinezetű bulvár-show ( szakálas zsidóviccek, némi visszafogott cigányozás, stb.) talán még hasznos is lehetne, ha hébe-hóban kicsit lecsendesítené a folytonos gyűlölet-kitörések zajongását.
Így hát rajta, tehetséges kedély és szellemdús jobboldali show-mesterek, szabad a pálya, szabad a tér, érdekes lesz látni, amint vidám mókás puffer(mellék)média óvón fogja körülölelni a valódi, úgy szívből istenigazán harcos és gyűlölködő – mondjuk így – főmédiát.
Szász István
Népszava
