„Hölgyeim és Uraim, az izraeli hadsereg a kora hajnali órákban behatolt a Gáza övezetbe!” Ezekkel a szavakkal lépett a pulpitushoz a nemzetközi Holokauszt Tanulmányok Iskolájának egyik igazgatója Ephraim Kaye. A következő mondataiban a nap programját ismertette. A palesztinok által elkövetett emberrablásokra adott izraeli válasz akció kezdetekor éppen Izraelben voltam.
A Yad Vashem intézetA holokauszt oktatásával foglalkozó nemzetközi konferencia előtti napokban az Erce déli részeire látogattam. Amikor Yad Mordechai-nál (a varsói gettófelkelés egyik vezetőjéről Mordechai Aniwelieczről elnevezett kibbuc, amelyet már a függetlenségi háború során nsem tudott eloglalni az egyiptomi hadsereg), alig öt kilométerre a gázai övezet határától elfordultunk Beér Seva felé, még nem gondoltam, hogy másnap megélénkül az egyébként békés és nyugodt környék.
Vasárnap kora délután a templom-hegy déli oldalán lévő ásatási terület tanulmányozása közben felfedeztem, hogy az izraeli légierő helikoptere dél felé tart. Ez még Jeruzsálemben sem minden napos látvány. Sejteni lehetett, hogy „valami” történt. Az esti híradó lerántotta a leplet a titokról: Palesztin terroristák alagutat ástak a határ alatt és elrabolták a hadsereg egyik fiatal tizedesét.
A Yad Vashem által rendezett konferencia egyik szünetében ismét a déli irányba tartó helikopterek látványa szúrt szemet. Úgy tűnt, a helyzet fokozódott. És valóban, két fiatal telepest szintén elraboltak. Nem volt kérdéses, hogy Izrael nem fogja válasz nélkül hagyni a terroristák provokációját.
A bevezetőben elhangzott bejelentés másnap történt meg. A konferencia folytatódott tovább, mintha semmi nem történt volna. Amikor este az Óvárosba tartottam kíváncsian figyeltem az embereket. A Mea Shearimban az ultraortodoxok, természetesen, semmivel nem foglalkoztak, ugyanúgy mentek a dolgukra, mint akár száz éve.
A nyugati fal – élénk a forgalom éjszaka isA Jaffa kapunál kezdődik az arab bazár, ahol a kora esti órákban is élénk forgalom van, nyüzsög a nép. Nem így most. Az üzletek zárva, sehol egy lélek. Csak néhány tizenéves lézengett, kissé hányaveti, provokatív módon. Szinte harapni lehetett a feszültséget.
Azt gondolná a magyarországi ember, hogy ilyenkor a város zsidó lakosai is visszahúzódnak otthonaikba, tartva a terrorcselekményektől. A valóságban sokkal többen nyüzsögtek a Nyugati Fal előtt. Imádkoztak, vitatták a helyzetet. Egy petah tikvai (magyarok által alapított izraeli város!) iskolás csoport hangosan énekelte a Hatikva-t (izraeli himnusz), miközben a Templom hegy irányába lobogtatták Izrael zászlaját. Eközben megtalálták az egyik eltűnt telepes holttestét. El is temették a Herzl hegyen, a katonai temetőben. A katonai akció pedig északi irányba folytatódott.
A hazautazás során is tapasztalta az ember a fokozott figyelmet. A Ben Gurion repülőtérre vezető úton őrségben állók arca a mélységes fáradtság és egy pillanatra sem lankadó figyelem látszott. A csomag vizsgálat is jóval alaposabb volt, még a szokásosnál is. A bontatlan üvegeket, chipses zacskókat nem lehetett kézipoggyászban szállítani. Laptopom aksiját pedig egy másik géppel küldik majd utánam. Ennek ellenére az utas nem haragszik az izraeli biztonságiakra. Csak a dolgukat végzik: védik magukat és védenek minket.
