Lehoczky Zsuzsa Kossuth-díjas színésznőt 70. születésnapja alkalmából szombaton este Leho, a csúcs címmel ünnepi gálaműsorral köszöntik a Budapesti Operettszínházban. Lehoczky Zsuzsa jelenleg négy szerepet is játszik a színházában, mint mondja ez ad értelmet az életének.
Lehoczky Zsuzsát évtizedek kötik a Budapesti Operettszínházhoz. 1962-ben szerződött a Nagymező utcai színházhoz, jól ismeri az épület minden szegletét. Amikor most talákoztunk és meghúzódtunk egy kicsit beszélgetni a teátrum előterében, lényéből az otthonosság sugárzott, úgy éreztem, mintha a saját lakásában fogadott volna. Ennek ellenére próbáltam provokálni és kérdeztem tőle, vajon nem is vágyott máshová, mondjuk egy prózai színházhoz. „Nem – mondja egyértelműen, majd elgondolgodik – nagyon szeretem ezt a színházat, sőt a rajongója vagyok, bár voltak olyan időszakaim, például úgy tíz évvel ezelőtt, amikor nem foglalkoztattak ennyit, mint most, valószínűleg azért mert nem voltak műsoron olyan darabok, amelyekben számomra megfelelő szerep lett volna. Az is lehet, hogy az akkori vezetés az én színpadra lépésemet nem is annyira ambicionálta. De most másként van, Kerényi Miklós Gábor igazgatása alatt sokat játszom és ez boldogsággal tölt el, mert a játék értelmet ad az egész életemnek. Egyébként is egyetértek azzal a nézettel, hogy ha az idősődő emberek elfoglaltságot kapnak, akkor sokkal tovább élnek. Kerényi Miklós Gábornak köszönettel tartozom és minden nap eszembe jut, hogy mennyire jót tett velem.”
Később a magyarországi operett legendás korszakairól kezdtünk el beszélgetni, melynek Lehoczky Zsuzsa sok remek szereppel aktív részese volt. Ám a múlt helyett inkább a jelennél időztünk el hosszabban. „Én nagyon szeretem az operettet, de a mai kor műfaja a musical. Játszom például Jávori Ferencnek az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválon bemutatott Menyasszonytánc című klezmer-musical-jében és nagy élmény megélni a produkció őrületes sikerét. Jó dolog ma musicalekben játszani, pedig én évtizedekkel ezelőtt is játszottam musicalekben például Básti Lajos partnereként az Elizát, a My fair Ladyben, vagy Sárdy János oldalán a főszerepet játszhattam a Csókolj meg Katámban. Ekkora tömeget és ovációt, ami a mai musical előadásokat körülveszi, azonban még soha nem láttam. Az elővétel napján minden hónapban az Andrássy útig áll a hosszú sor és több hónapra előre felvásárolják a jegyeket.” Arra a kérdésre, hogy szerinte a musical, miben különbözik az operettől, azt válaszolta: talán a musical nem annyira, cuki és habos, mint az operett. A musical mondanivalóján el lehet gondolkodni az előadás után otthon, lehet analizálni a celekményt. Az operettben pedig az a jó, hogy könnyedebb és a közönség önfeledten tud rajta szórakozni.”
Mit szól azokhoz a kísérletekhez, amelyek az operett megújítását célozzák meg – kérdeztem. „Egyáltalán nem tartom rossz dolognak, ha a mai szájízhez igazítanak egy-egy operettet. Persze nem hiszem, hogy bohózatot kellene csinálni az operettből, de egy mértéktartó ízléses átirat sokszor jót tesz. Egyébként amikor ebbe az épületbe betettem a lábam talán modernebbnek számítottam a kollégáimnál, elképzelhető, hogy ezt elsősorban a temperamentumomnak köszönhetem. A Csárdáskirálynő Stázáját korábban mindig szőke hajjal játszották a színésznők én pedig sötétbarna hajjal. Tehát már én is bizonyos mértékig lázadtam a konvenciók ellen. Szerencsére ma úgy tűnik, hogy eredményes volt a modernkedésem, hiszen néhány éve például munkám elismeréseként megkaptam a Kossuth-díjat.”
Lehoczky Zsuzsa örül ha fiatal, kreatív rendezőkkel találkozik. Béres Attilával a Lili bárónő című operettben dolgozott együtt, Alföldi Róbert pedig a Kabaréban osztott rá egy fontos karakterszerepet. „A fiatal rendezőknek általában gyorsabb az észjárásuk, mint az enyém, ezért is alázattal elfogadom az instrukcióikat. Ha eltér a felfogásunk egy szerepről, akkor azért igyekszem meggyőzni őket az igazamról, de nem szoktam rájuk erőltetni a saját akaratomat.”
Végül rátértünk a közelgő kerek évfordulóra. „Nem veszem igazából tudomásul, hogy múlik az idő, rengeteg tervem van, de azt hiszem, hogy ez az egészséges életfelfogás. Van aki ebben a korban már nem festeti ki a lakását, én bezzeg épp most festetek, emellett készülök a következő évadra, annál is inkább, mert már szeptember elején játsszuk a Mennyasszonytáncot a Budapesti Zsidó Fesztiválon. A jövőről is úgy gonolkodok, mintha harminc éves lennék. A színész egyébként sem tehet mást, mint amíg lehet színpadon van és én még nagyon sogáig szeretnék játszani.”
Balogh Gyula
