A modern terrorizmus megjelenésének 150 éve alatt egyszer már született egy olyan nemzetközi egyezmény, amely az államok közös feladatának mondta ki annak megelőzését és a megszüntetését. Hogy miért, miért nem, ezt az 1930-as évek közepén megfogalmazott dokumentumot még az a Magyarország sem parafálta, amelyik egyébként részt vett az okmány kidolgozásában. A szándéknyilatkozat kudarcát ékesen jelzi, hogy hatálybalépését végül csak India szorgalmazta. Az sem hozott jelentős előrelépést, hogy az ENSZ alapító okmánya is foglalkozott a terrorizmussal, sőt, 1954-es közgyűlése kódexben szögezte le: nemzetközi bűncselekménynek minősül, ha egy állam hatóságai más államban terrorcselekményt követnek el, vagy eltűrik, hogy saját területükön szervezzenek meg ilyen más ország ellen irányuló bűncselekményt.
Christopher Bennett amerikai elemző szerint a NATO először komolyabban akkor kapott észbe és pontosította saját hozzájárulását a terrorizmus ellen folytatott háborúhoz, amikor 1995 júliusában elkövették a szrebrenyicai mészárlást. Mint ismeretes, ennek e barbár atrocitásban nyolcezer boszniai muzulmán férfit és fiút végeztek ki a helyi szerb erők. A szövetség a mészárlást légi művelettel zárta le, amely elvezetett egy jelentős megállapodás aláírásához, és kiterjesztette békefenntartó tevékenységét Bosznia-Hercegovina területére.
A szakember állítja, még ez a barbarizmus sem volt elegendő ahhoz, hogy a szövetség alapvetően megváltoztassa működését, stratégiai gondolkodását és a követelményekhez igazítsa feladatait és súlyának megfelelően kezelje a nemzetközi terrorizmust. Mindehhez – bármily paradoxon – meg kellett történnie 2001. szeptember 11-én az egész világot megrázó eseménynek: gépeltérítők nekivezették New Yorkban, a Világkereskedelmi Központ épületének, illetve Washingtonban a Pentagonnak az utasszállító repülőket. Ennek az eseménynek a hatására fennállása óta első ízben döntött úgy a NATO, hogy a terrorcselekménynek maga után kell vonnia a szövetség kollektív védelmi kötelezettségének a teljesítését. A NATO ezzel a lépésével tartós szövetségi feladatnak ismerte el a terrorizmus elleni harcot, illetve a belföldi, bűnüldözési problémának tekintett terrorizmust olyan nemzetközi biztonságpolitikai kérdéssé tette, amelyre a kielégítő megoldást csak széleskörű politikai, gazdasági és bűnüldözési intézkedésekkel és katonai lépésekkel lehet elérni.
Azóta persze kidolgozták azokat a hosszú távú politikai és katonai elveket, amelyek egyebek között kimondják: a NATO-nak készen kell állnia a külföldről irányított terrorcselekmények elkövetőinek elrettentésére, valamint ahol csak szükséges, az ilyen szándékok kivédésére, meggátolására és az ellenük való védekezésre. Az is bekerült a nyilatkozatokba, hogy esetenként eszközeivel és képességeivel támogatnia kell például az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet hadműveleteit. Azóta a szervezet katonai hatóságai ugyancsak kidolgozták a műveleti koncepciójukat és folyamatosan építik a nemzetközi gyorsreagáló alakulatokat, amelyekbe a Magyar Honvédség is felajánlott és már ki is próbált néhány speciális katonai képességet.
Ezek az intézkedések Bennett szerint a szövetség legfontosabb hosszú távú érdekeit szolgálják. Sőt, magának a NATO-nak, a sokat vitatott létjogosultságát is egyre inkább a terrorizmus elleni háborúhoz való hozzájárulása alapján fogják megítélni. Christopher Bennett határozott véleménye: Ha a NATO nem tudna vagy nem akarna hozzájárulni a terrorizmusban megjelenő tömegpusztító fegyverek kihívásának megválaszolásához, úgy az a veszély fenyegetné, hogy lekerülne az USA biztonságpolitikai napirendjéről és így megszűnne, mint működőképes szervezet.
A NATO reform napirendjét a tagországok Prágában tárgyalták meg. A hatékonyságra összpontosító fejlesztés a következő területekre irányul: vegyi, biológiai, sugár- és nukleárisvédelem, hírszerzés, felderítés és célmegjelölés, levegő-föld felderítés, vezetés, irányítás és kommunikáció, harci hatékonyság, beleértve a precíziós irányított lövedékeket és az ellenséges légvédelem leküzdését is. Bele került a fejlesztési csomagba a stratégiai légi és tengeri szállítás, a légi utántöltés és a telepíthető harci támogatás, valamint a harci kiszolgáló-támogató egységek szükség szerinti korszerűsítése. Prágában elfogadták, hogy az európai nagy szállító repülőgépek számát 4-ről legkevesebb 16-ra növelik. Szorgalmazzák az európai tagországok körében a légi utántöltő kapacitás fokozását és/vagy 10-15 utántöltő harcigépből álló közös flotta létrehozását. Nem véletlen, hogy Magyarország a svéd Gripenek beszerzésével kapcsolatos szerződését az előző kormányzati ciklusban úgy módosította, hogy a repülők alkalmasak legyenek a légi utántöltésre.
Ugyancsak prágai kezdeményezésre hozták létre a már említett NATO Gyorsreagáló Erőit, amelyek már két év óta bevethető állapotban vannak. A napokban épp egy ilyen, hétezer katonából álló alakulat kezdte meg közös gyakorlatát a Zöld-foki szigeteken, ahol 40 különleges képességű magyar katona az óceán vizéből állít elő édes vizet, és látja el a többieket. Természetesen a NATO katonai parancsnoki struktúrája sem maradt a régi, hiszen létrehozták a stratégiai parancsnokságot, amelynek az a feladata, hogy a szövetség katonai képességeit folyamatosan átalakítsa. Újdonságnak számít, hogy a prágai csomag egy polgári Veszélyhelyzeti Akciótervet is tartalmazott, hogy segítse a tagállamok hatóságait abban, hogy felkészülésük javuljon, gördülékenyebbé váljon.
A terrorizmus elleni NATO lépések közül aligha lehet kihagyni azt a kezdeményezést, amelyet a szövetség vezetői hagytak jóvá. Eszerint öt nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek elleni védelmi képességet kell kialakítani. Ebben a feladatrendszerben a Magyar Honvédség egy különleges biológiai és vegyvédelmi laboratórium működtetésével vesz részt. A védelmi képességek sokféleségét jellemzi, hogy a NATO a kibernetikai támadásokat is számításba vette, és jelentős apparátus dolgozik azon, hogy miképp védhetné meg az esetleges rakétatámadásoktól a szövetség országainak lakosságát és haderőit.
Úgy tűnik, az impozáns intézkedési és kezdeményezési csomagok nem csak a NATO megújulását garantálják, hanem azt is, hogy a szövetség visszaszorítja a nemzetközi terrorizmust.
Szabó Iréne
Keretes cikkek
Nincs új a Nap alatt
Már a XI. századi források hírül adják, hogy a Kaszpi-tenger déli partján, az Elburz hegység Alamut erődjében hasissal elkábított fiatalok merényleteket követtek el az úgynevezett Hegyi Öreg parancsára. Két évszázad után a mongol hódítóknak sikerült felszámolni őket. Számon tartják az „orgyilkosok” szervezetét is, akik ötszáz éven át közel 8 millió embert öltek meg Indiában. Aztán jött a terrorizmus modern kora, amibe a III. Napóleon császár elleni 1855-ben elkövetett merénylet épp úgy beletartozik, mint Sándor jugoszláv király halála, akit 1934-ben horvát usztasák gyilkoltak meg. A rémesetek száma egyébként hihetetlenül nagy. A feljegyzések tanúsága szerint 1968 és 1979 között 2500 merényletet hajtottak végre a terroristák. Igen érdekes az a statisztika, amely az 1983-ban elkövetett merényletek területi megoszlását mutatja: – Európa 916 – Amerika 816 – Az arab világ, Irán, Izrael, Törökország 506 – Ázsia 197 – Afrika 77
Néhány híres eset a terrorcselekmények tárházából
1963. november 22. – Dallasban meggyilkolják az USA elnökét, John F. Kennedyt. 1983. október 23. – Iszlám fundamentalisták Bejrútban robbantást hajtottak végre az amerikai majd a francia békefenntartók szálláshelyén. Az államok 241 tengerészgyalogosa illetve a franciák 58 katonája vesztette az életét. 1988. december 21.- Líbiai terroristák felrobbantották a Pan Am légitársaság Boeing 747-es repülőgépét a skóciai Lockerbie felett. A gépen 259, a földön 11 ember halt meg. A merénylőket Hollandiában állították bíróság elé, de a skót törvények szerint tárgyalták az ügyüket. 1993. február 16.- Iszlám szélsőségesek bombát robbantottak New Yorkban a Világkereskedelmi Központ föld alatti garázsában. Hatan meghaltak, a sebesültek száma meghaladta az ezret. Az elkövetőt Ramzi Juszefet az amerikai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1998. augusztus 7.- Tehergépkocsiba rejtett robbanószerkezetek robbantak az USA kenyai és tanzániai nagykövetsége előtt. Ennek során 224 ember vesztette az életét, 500 megsebesült. A támadásokat a Hadsereg az Iszlám Szent Helyek Védelmében nevű szervezet vállalta magára, de a háttérben Oszama bin Laden állt, aki szent háborút hirdetett az Egyesült Államok ellen. Megtorlásképpen az USA két héttel később Afganisztánban – bin Laden rejtekhelyén – robotrepülőgépekkel lerombolt két kiképzőtábort valamint Szudánban egy vegyiüzemet, bin Laden fejére pedig 5 millió dollár vérdíjat tűzött ki. 2001.szeptember 11.- New Yorkban a Világkereskedelmi Központ (WTC), illetve Washingtonban a Pentagon és a Capitolium épülete ellen öngyilkos merénylők követtek el merényletet. A terroristák az eddigiektől teljesen eltérő módszert alkalmazva, eltérített utasszállító repülőgépeket irányítottak az épületekre. A halottak és az eltűnt személyek száma több ezer volt. Miután háborús támadásnak tekintette az USA a merényletet, a terrorizmus elleni nemzetközi összefogásra szólította fel a világ országait.
A hatékonyságra összpontosító fejlesztés területei
– vegyi,-biológiai,- sugár,-nukleárisvédelem – hírszerzés, felderítés és célmegjelölés – levegő-föld felderítés – vezetés, irányítás, kommunikáció – harci hatékonyság
A NATO ólomnehezéke
Elhanyagolhatatlan tömegkén tartják számon a különféle nyilvántartások a világ 54 országában élő, több mint 1,2 milliárd mohamedán vallású embert. Törökország, Albánia és Bosznia lakóinak zöme, Nyugat-Európa jónéhány országának – köztük a németeknek és a franciáknak – kisebb-nagyobb közössége ugyancsak mohamedán. A XXI. század elején Európában a számukat 15 millióra taksálják, hozzátéve, a megduplázódáshoz igen rövid időre lesz szükség. Afrika mohamedánjainak többsége Nigériában, Tanzániában, Gambiában, Szenegálban és Maliban él. A „fekete” kintinens vallási képe roppant változatos, hiszen a 250 millió keresztény hitet valló mellett ugyanennyire becsülik a mohamedánokat, és csak 100 millióra a természeti vallású népeket. Oroszországban az iszlám vallást 21 millió, az Egyesült Államokban pedig 4 millió ember gyakorolja. A statisztikák annyiban érdekesek, hogy bizonyos jelenségekhez társítva felhívják a figyelmet valami nagyon fontos dologra: az iszlám világ a kereszténységgel ellentétben még nem jutott túl a vallásháborúk középkort idéző, sötét korszakán. A legélesebb ellentét a többségben lévő szunniták és a kisebbséget jelentő siiták között van. Az előbbieknek minden irányzata vallási alapon működik, tagságuk fanatizált és ha vezetőik kitűznek valamilyen célt, elérése érdekében gondolkodás nélkül, lelkiismeretükra hivatkozva áldozzák fel életüket. A lelkiismeret leple alatt működő vak terrorista szekták ellen szinte lehetetlen sikeresen harcolni. Nyilván azért, mert az olyan embereket semmivel sem lehet legyőzni, akiknek nem fontos az életük. A harcias iszlám képviselőinek tevékenysége mögött minden esetben politikai, gazdasági, szociális vagy kultúrális célok húzódnak. Tegyük hozzá, az idők során az iszlám és a terrorizmus közé egyenlőségjel került, de az is elfogadhatatlan, hogy a közvélemény ma már minden muzulmánt ilyen előitélettel kezel. Egyoldalúan megfogalmazódott, s már-már vádként hangoztatják a teoretikusok: az iszlám nem nyugatkomform. Miért lenne az? – teszik fel mások a kérdést. A Nyugat talán iszlámkomform? A kialakult helyzetből sokféle tanúlságot és rettenetet meg lehetne fogalmazni.Elégedjünk meg azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a terrorizmus a NATO és az Európai Unió közös ólomnehezéke. Az atlanti térségen átívelő válságnak a terrorizmuson kívűl Irak lett a kulcsszava. Mivel az Amerikát Európától elválasztó óceán nem politikai kategória, sokak véleménye az, hogy Európa biztonságpolitikáját a mégoly problémás transzatlanti kapcsolat határozza meg.
