Népszabadság * Flór Péter * 2006. június 28.
Ma hozza nyilvánosságra az aranyvonat károsultjainak kárpótlására szolgáló alap kifizetéseinek első listáját a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete. Az amerikai forrásból járó segély nem az elkobzott javak után jár, csakis szociális alapon kérhető. Ezt az érintettek nem könnyen fogadják el.
Aranytárgyak, ékszerek, drágakövek, bundák, bélyeg- és csipkegyűjtemények, fényképezőgépek, gramofonok – ilyen és ehhez hasonló értékeket tartalmazott a 24 vagonból álló aranyvonat a második világháború idején. A zsidó családoktól elkobzott javakkal megrakott szerelvényt 1944-ben először Werfenbe vontatták (innen ered a vonat amerikai elnevezése: Werfen Train), ahol a magyarok és az amerikaiak még együtt őrizték. Az amerikai hatóságok a magyar személyzetet aztán leparancsolták a szerelvényekről, a vagonokat pedig Salzburgba irányították.
Magukról a kincsekről leltár soha nem készült, de Kádár Gábor és Vági Zoltán történész a zsidó szervezetek felkérésére tanulmányt írt az aranyvonatról. Az anyaggyűjtés során végigjárták a magyar, amerikai, osztrák, német, svájci, francia levéltárokat.
Az Amerikai Egyesült Államok tavaly októberben nyilvánosan bocsánatot kért katonái viselkedése miatt, hatvan év elteltével elismerte tehát, hogy felelős az aranyvonaton szállított tárgyak eltűnéséért. Ezt azonban hosszas egyezkedés és pereskedés előzte meg. 2000-ben tartották az első olyan találkozót az Egyesült Államokban, ahol a magyar zsidó szervezetek képviselői tárgyaltak az amerikaiakkal, hogy megvizsgálják az elkobzott vagyontárgyakért járó kárpótlás lehetőségeit. A megbeszélések alaposan elhúzódtak. 2001 júliusában azonban egy amerikai ügyvéd, Jonathan W. Cuneo azzal kereste meg a magyar küldöttséget, hogy az elveszett javak ügyében már elindítottak egy pert, és keresnek több, a történetiséget igazoló, hiteles dokumentumot.
A per során két lehetőség kínálkozott az anyagi követelések érvényesítésére: mindenki egyénileg próbálja bizonyítani, hogy olyan tárgyai tűntek el, amelyek az aranyvonaton voltak. Ez az út korabeli pontos leltár híján kilátástalannak látszott. Ezért gondolták azt, hogy rászorultsági alapon adnak kárpótlást az érintettek. Ezt a megoldást az Amerikai Egyesült Államok képviselője is elfogadhatónak ítélte.
– A legnagyobb fájdalmunkra – mondja Sessler György, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének elnöke – a floridai bíróság a magyar történészek munkáját nem vette figyelembe. Felkért szakértője, egy kiemelkedő amerikai történész, a magyar holokauszt történetírásának elismert alakja pedig olyan adatokat prezentált a bíróságon a magyarországi túlélők jelenlegi „földrajzi arányairól”, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ennek következménye: a Magyarországon élőknek összességében feleakkora kárpótlást ítéltek meg, mint amire jogosultak lettek volna.
A megállapodás értelmében akkor jogosult valaki az amerikai alapból „segélyre”, ha Magyarország 1944-es határai között élt bármikor 1939 és 1945 között, valamint a segítségre rászorul. A jogosultság megállapításánál tehát nem az elvitt javak értéke számít, hanem a jelenlegi élethelyzet.
A bíróság határozata szerint 25,5 millió dollárt köteles az alperes Egyesült Államok kormánya e célból átutalni. Ezt az összeget az aranyvonat károsultjai részére hét ország 27 szervezete közvetítésével öt évre elosztva fizetik ki. Az első részletet már átutalták.
A vészkorszaknak mintegy 13 és fél ezer túlélőjét tartják számon Magyarországon. Közülük öt-hatezren segítségre szorulnak. Sokuknak egyáltalán nincsenek családtagjai, rokonai, senkire sem tudnak támaszkodni. (Vannak, akik azért maradtak egyedül, mert orvosi kísérletek áldozatai voltak a háború idején, így soha nem lehetett gyerekük, vagy a holokauszttrauma miatt nem alapítottak családot.)
– Nehéz helyzetekbe kerülünk – mondja Sessler György. – Jelentkezett például egy Auschwitz-túlélő, akit megkértünk, hogy igazolja a nyugdíját, a bevételét, a kiadásait, mert ez feltétele a támogatásnak. Nagyon felháborodott azon, hogy mi az anyagi helyzetét firtatjuk, miközben a családját kivégezték, és ő egyedül jött vissza Auschwitzból. A maga részéről igaza van, de sajnos az aranyvonat-megállapodás kiköti, hogy csak a legrászorultabbak kaphatnak támogatást.
Pénz nekik sem jár ebből az alapból, csak természetbeni juttatások: gyógyszer, ápolás, élelmiszer.
– Nemrég megkeresett minket valaki, akinek az ékszerüzlete veszett oda annak idején. Kiabált velünk, hogy bár magas a nyugdíja, mégis jogtalannak érzi, hogy nem részesülhet az aranyvonatból származó támogatásokból. Ezeket a helyzeteket nagyon nehéz kezelni – magyarázza Sessler, hozzátéve: ez a segítség nem szolgáltat igazságot, csupán egy kicsit könnyít azoknak a sorsán, akik a legrászorultabbak.
l Eddig 140 221 640 forint értékű szolgáltatást biztosítottak az igénylőknek. Az első féléves elszámolását ma jelenti be a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete. A rászorultság kritériumait a bíróság döntése a havi jövedelem (maximum 88 ezer forint), az egészségi állapot és a szociális helyzet felméréséhez kötötte. A magyarországi túlélők negyede (3493-an) részesült az igényelt juttatásokból. A támogatással az alábbi szolgáltatások vehetők igénybe: életmentő „testőr” készülék, pszichológus, gyógyászati segédeszköz, gyógyszer-, rezsi-, közlekedési, lakásfelújítási hozzájárulás, étkeztetés, takarítás, gondozás, ápolás, üdülés. A jogosultak negyede étkezést, negyede otthoni ellátást igényelt, 30 százalék háziápolás-rehabilitációban részesült, húsz százalék átmeneti, sürgősségi segélyt kapott.
