A Közel-Keleten most annak az izraeli katonának a sorsára irányul a figyelem, akit palesztin szélsőségesek a hét végén elraboltak. Előtte alagutat ástak a gázai határátkelőnél, átmentek izraeli területre és rátámadtak egy katonai egységre. Két izraeli meghalt, négy megsebesült. Gilad Salit húsz éves izraeli tizedest a támadók magukkal hurcolták.
Az akciót Gázából kiindulva hajtották végre, arról a területről, amelyet Izrael tavaly kiürített. A támadók ezzel azt üzenték Izraelnek, hogy teljesítse bár a palesztinok minden kívánságát, ők továbbra is támadni fogják. Hogy nem a politikájával van bajuk, hanem a létével.
Akciójukat a palesztin szélsőségesek azzal a nagyszabású válaszcsapással indokolták meg, amelyet Izrael korábban hajtott végre, megtorlásul ugyanezen szélsőségesek rakétatámadásaira. A válaszcsapás nyilvánvalóan túlzott és rosszul kivitelezett volt: gerillák mellett ártatlan palesztin polgárok is áldozatául estek. Az ember nem tudja elhessegetni a gondolatot, hogy az izraeli visszacsapás végrehajtói között lehettek olyanok is, akik szándékosan túlozták el az akciót. Szélsőségesek ugyanis nem csak a palesztin oldalon vannak. Akik azonban nem hivatkozhatnak erre, azok éppen a radikális palesztinok – hiszen rakétakilövéseikkel ők adtak ürügyet a masszív izraeli visszacsapásra. A szélsőségesek – mint mindig és mindenkor – egymást erősítik.
Ami az elrabolt izraeli katonát illeti, oda jutottunk, hogy immár a Hamász-kormány szólította fel a fogoly életének megkímélésére az emberablókat, szóvivője pedig együttérzése jeléül héberül szólt az izraeliekhez, azt állítván, hogy csak az újságokból értesült honfitársai akciójáról. A Hamász-kormány és Mahmúd Abbász elnök tűzszünetről, az Izrael elleni rakétatámadások beszüntetéséről állapodott meg egymással, a Hamász katonai szárnya viszont – amely részese volt a határmenti akciónak és a katona elrablásának – azt közölte, hogy nem tartja önmagára nézve kötelezőnek a megállapodást. Lehet, hogy a Hamász-kormány már saját fegyveres egységének sem parancsol? Aggasztó fejlemény ez, hiszen semmi sem akadályozza annyira a békét, mint egy olyan palesztin központi hatalom hiánya, amely úr a saját portáján és minden palesztin nevében beszél.
Kepecs Ferenc
