Gerd Theißen: A Jézus-mozgalom
Népszabadság * G. István László * 2006. június 24.
Európai kultúránk alaptörténetét olvassuk itt megint, ahogy már annyiszor. Csakhogy – és a könyvet ez teszi kivált érdekessé – jól ismert történetünk most határozottan másképp van elmesélve. Az újtestamentumi események egymásutánját a heidelbergi teológusprofesszor markáns értelmezési keretbe helyezi: a modern szociológia fogalmi apparátusával közelít hozzájuk. Jézusnak és a tanítványainak kétezer esztendős históriáját „szerepanalízisnek”, „csoportanalízisnek”, „társadalomanalízisnek” és „eszmeanalízisnek” veti alá. Közönségesen szólva: néhány kérdést fogalmaz meg Jézus mozgalmával kapcsolatban. Milyen szerepelvárások jellemezték személyesen Jézust és közvetlen követőit? Milyen mozgalmi csoportként írható le a tanítványok köre? Milyen módon járultak hozzá a csoportosulás létrejöttéhez a hely és a kor gazdasági és politikai hatalmi viszonyai, meg ökológiai és kulturális adottságai? Milyen eszmék és értékek megfogalmazásával reagált a mozgalom a maga társadalmi helyzetére?
Ugyanaz a történet, másképpen elmesélve? A dologról a német monográfia magyar olvasójának óhatatlanul a tavalyi esztendő kiemelkedő hazai könyvsikere jut az eszébe. Ugye, voltaképp Spiró György Fogsága sem tett mást, mint éppen ezt: mindannyiunk paradigmatikus történetét mesélte újra, kicsit másképpen? A „másképpen” elmesélés, ráadásul, ott is, itt is valamiféle anakronisztikus újraértelmezéssel kapcsolódik össze. A kereszténység megszületésének történetét az író egy (ön)reflexív és (ön)ironikus modern értelmiségivel – az események állítólagos tanújával – mesélteti újra, a teológus a társadalomanalízis korszerű apparátusával – a szociológia modern-kortársi eszköztárával – kezdi elemezni.
Az archaikus történet, persze, jól tudjuk, kimeríthetetlen: minden kor újra meg újra el tudja hát mesélni. Igen, magyarázza Theißen profeszszor, a Jézus-mozgalom – az őskereszténységnek ez a zsidóságon belül kialakuló, kezdeti megnyilvánulása – a korabeli zsidó társadalom mély válságából születik meg: erre a válságra adja egy zsidó megújulási mozgalom válaszát. Létrejöttét sok tekintetben magyarázzák ugyan születésének körülményei, jelentőségét azonban mégsem érthetjük meg pusztán azokból. A Jézus-mozgalom ugyanis nem egyszerű tükre kora krízisének: korán túlmutató választ fogalmaz erre a krízisre. Nem hatalmi forradalmat hajt végre: magát az értékrendet forradalmasítja. A tényleges társadalmi viszonyokkal Isten uralmának vízióját, a hatalomért folytatott küzdelemmel az erőszakmentesség stratégiáját szegezi szembe. A hatalmat erkölcsileg megítélhetővé tevő értékforradalmának hatása máig érezhető az európai történelemben.
A kétezer éves történetet újramesélve a magyar író meg német teológus ugyanarról beszél: közös európai kultúránk gyökereiről. (Kálvin, 326 oldal, 2700 forint)
