Női sarok
Régi közhely, hogy nem jó, ha politika keveredik a fociba. Arról viszont nem szól a fáma, mi van, ha a foci keveredik a politikába – különösen, ha ez női politikusok esetében tapasztalható. Arról már írtunk e rovatban, hogy lassan megdőlni látszik a trend, miszerint a gyengébbik nemet nem érdekli a labdarúgás, és körképünk alapján úgy tűnik, igaz ez a törvényhozás tagjaira is.
A legjobb jele ennek a hét eleji Svájc-Togo mérkőzés előtt diktafonvégre kapott MDF-elnök vallomása, aki 2001-ben egy ország előtt vallotta be, hogy nem ért a focihoz. Az öt évvel ezelőtti MTK-Fradi meccs antiszemita bekiabálásai kapcsán tett kijelentéséről Dávid Ibolya egyébként állítja: a valóságban úgy hangzott el, hogy nem akar foglalkozni a focival. A világbajnokság viszont, mint mondta, nagyon is érdekli, a meccseket lelkesen követi, sőt azt is elárulta, hogy Horvátország a kedvenc csapata.
Nála is jobban lelkesedik a vb-ért Sándor Klára SZDSZ-ügyvivő. Bevallása szerint gyerekkora óta figyeli a rangos futballküzdelmeket. A vb meccseit a liberális politikus, hacsak lehet, megnézi, s bár mostani teljesítményükkel egyelőre nem elégedett, mindenképp a brazilok kezébe álmodja a trófeát.
Gyermekkori vonzalom köti a labdarúgáshoz Selmeczi Gabriellát is, valaha a kettős rangadók rendszeres látogatója volt. A vb-résztvevők közül a Fidesz-szóvivő általában menet közben választ kedvencet – most egyelőre a spanyolok, az olaszok és persze a brazilok versenyeznek a szimpátiájáért.
Az egyetlen, aki a megkérdezett képviselőnők közül még a régi trendet képviseli, Lendvai Ildikó: fekete haja ellenére abszolút szőkének tartja magát, ha fociról esik szó. Olyan magasságokba, mint les vagy előnyszabály, a szocialista frakcióvezető elmondása szerint soha nem emelkedett, családja vb-függő férfitagjait pedig azzal szokta az őrületbe kergetni, hogy felteszi a futballanalfabétáknak első számú tabuként javasolt kérdést: melyik csapatnak kell szurkolni?
JH
