Bódis András, itthon@hetivalasz.hu
Tarlós István fölfüggesztette a Hajógyári-szi-getre tervezett „kis Las Vegas”-ra vonatkozó testületi határozatot. A be-ruházás jövője bizonytalan, ám nem csak az óbudai polgármester döntése miatt.
Tarlós István óbudai polgármester a múlt héten felfüggesztette a Hajógyári-szigetre tervezett „Kis Las Vegas”-szal kapcsolatos testületi határozatot. A környezetvédők örömére így újabb Dunára nyíló óriásberuházás sorsa vált bizonytalanná Budapesten. Különösen, hogy izraeli sajtóhírek szerint az Elbit cégcsoport fél éven belül továbbértékesítené a még el sem kezdett Álomsziget-projektet.
„Láttam Las Vegas óriási sikerét az Egyesült Államokban, és elgondolkodtam: miért is kellene fél napot utazni azért az élményért, amit akár kétórányi repülőút után is elérhetnénk. Hát vigyük Las Vegast Magyarországra, a Hajógyári-szigetre” – rukkolt elő grandiózus tervével Mordechai Zisser, az Elbit Medical Imaging Ltd. tulajdonosa Izrael egyik legtekintélyesebb gazdasági orgánumában, a Globes magazinban. Mint mondta, „a vállalkozás egyedülállósága biztosítja a sikert”, a lehetséges vendégkört pedig Nyugat- és – az utóbbi időben gyorsan növekvő – Kelet-Európa 400 milliónyi lakójában jelölte meg. Ugyan az első kapavágást még meg sem ejtették a kaszinó-konferenciaközpont-apartmanhotel-jachtkikötő egység számára kiszemelt területen, a Globes május végén hírül adta: az Elbit-csoport 2006 végén vagy 2007 elején a londoni tőzsdére viszi keletközép-európai ingatlanportfólióját, melynek legértékesebb darabja az Álomsziget fantázianéven futó magyar Las Vegas-projekt. Utóbbi Globes információ nem érte el a hazai sajtó ingerküszöbét, így a közvélemény eddig csak arról értesülhetett, hogy az Elbit a Plaza Centers (Europe) BV nevű, amszterdami bejegyzésű leánycége képében jelent meg a Hajógyáriszigeten.
ÁLMOK KIJÁRÓI
Az Elbit-Plaza Centers csoport egyedülálló vállalkozásához – értsd: a még kivitelezésre váró óbudai projekt tőzsdei továbbértékesítéséhez – a magyar állam is hozzájárult. Bár a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft.-t – benne a sziget déli csücskének 32 hektárjával – 2000-ben közel tízmilliárd forintra tartották, három évvel később az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. mégsem 7-8 milliárdért, hanem mindössze 4,6 milliárdért magánosította a cég 67 százalékos üzletrészét. (A rendkívüli árleszállítást semmi sem indokolta, hiszen a szigettársaság 2002-ben közel 200 milliós nyereséget termelt.) Miután az eladáskor a szigetcsúccsal együtt a valamikori Alsó-Pannónia helytartójának emlékét őrző Hadrianus-palota maradványai is kikerültek a köztársaság fennhatósága alól, a Plaza Centers ráadásként további egymilliárdot nyerhet az ügyleten – feltéve, hogy az állam 2008-ig érvényesíti opciós visszavásárlási jogát.
Miként megírtuk (Heti Válasz, 2006. március 23.), a közelmúltban egy magánszemély ügyészségi beadványban érvelt a Hadrianus-rom szerinte törvénytelen eltékozlása ellen – a palota nevesítve van a kulturális örökség védelméről szóló jogszabály mellékletében, a kizárólagos állami tulajdonban tartandó ingatlanok listáján -, ám a vádhatóság információink szerint „az ügyészi intézkedésre nincs jogszabályi lehetőség” fordulattal reagált a kérelemre. (Az Állami Számvevőszék illetékesei viszont törvénysértést szimatoltak az ügyben, s kételyeiket az ÁPV 2003. évi működéséről szóló jelentésbe is belefoglalták. Sőt, a minap a számvevőszék osztályvezetője – civil megkeresésre – írásban rögzítette: attól, hogy az állam esetleg 2008-ig nem él vételi jogával, „továbbra is fennáll az a kötelezettsége, hogy az ingatlan tulajdonjogát valamilyen jogcímen megszerezze”. Ez esetben persze a Plaza Centerst már nem köti az opciós adásvételi szerződésben rögzített egymilliárd forintos „visszaadási” ár.)
A múlt héten a Legfőbb Ügyészség egy újabb, immár hűtlen kezelés gyanújára alapozott feljelentést is érkeztetett, melyben a beadványtevő az „indokolatlanul lenyomott vételárra” hivatkozva kéri a nyomozás megindítását – egyelőre ismeretlen tettes ellen. Úgy tudjuk, a feljelentő egyebek mellett a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő, új nevén: Álom Sziget 2004 Kft. értékére vonatkozó korábbi becslésekre, üzleti számításokra, valamint az Állami Számvevőszék elmarasztaló jelentésére alapozza érveit.
Számvevőszéki kifogások ide vagy oda, a Fővárosi Közgyűlés – egyetértési jogával élve – már április végén zöld utat adott a Plaza Centers beruházásának, a múlt csütörtökön pedig a III. kerületi képviselő-testület többsége mondott igent (MDF-es és MIÉP-es képviselők ellenszavazatai mellett) a Hajógyári-sziget új szabályozási tervére. Elvileg tehát már elindulhatott volna az álomprojekt – ám Tarlós István felfüggesztette és újratárgyalásra utalta a határozatot a június 30-i testületi ülésre.
KERÜLETI KÉRDŐJELEK
E döntés előtt az Élőlánc Magyarországért mozgalom és más civil szervezetek állásfoglalást juttattak el az óbudai polgármesterhez, melyben leszögezik: „bár a beruházás léptéke az egyeztetési folyamat során kedvező irányban változott (…), még mindig nem késő a 32 hektáros terület elhibázott privatizációját felülvizsgálni”.
Az Élőlánc egyben arra biztatta Tarlóst, hogy kezdeményezzen helyi népszavazást „a beruházás jellegéről”. A polgármester válaszában igyekezett egyértelművé tenni, hogy a területet nem az önkormányzat, hanem „annak feje fölött az állam adta el”, és szorgalmazta, hogy a hónap végéig egyeztessenek a civilek és a beruházók képviselői. (Forrásaink szerint Tarlóst az őt várhatóan főpolgármester-jelöltté emelő Fidesz-vezérkar is megfontoltságra intette szigetügyben, az ellenzéki párt ugyanis korábban – környezetvédelmi és közlekedéspolitikai okokra hivatkozva – ellenezte a hajógyári terület benépesítését.)
Bár a Plaza Centers Álomszigetének végleges tervét csak a közelmúltban tette le az asztalra Uri Shetrit tel-avivi építész irodája, az Elbit-tulajdonos Mordechai Zisser – oldalán a plázacég elnök-vezérigazgatójával, Sammy S. Smuchával – már a Duna Pláza 1996- os átadása előtt megkereste a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft.-t, hogy elővezesse városrész-fejlesztési koncepcióját. Akkoriban a szigetre néző pesti Foka-öböl lakónegyeddé alakításának terve is az ő portfóliójukba tartozott, ám a megvalósítás az ugyancsak izraeli gyökerű Autóker Holding Zrt.-re maradt. Schneller István távozófélben lévő budapesti főépítész a most Marina Part néven futó fejlesztés kapcsán az „ott egyetlen szabályosan felhúzott épület sincs” ítélettel élt a Magyar Narancsban, majd világossá tette: 18-21 méter magas házakat lehetett volna odaépíteni, de ők „ohne zsenir” felhúzták a 32 méteres létesítményeiket.
KORMÁNYZATI NEGYEDELŐ
Az Óbudai-szigethez hasonlóan egyelőre az észak-csepeli szigetcsúcs beépítése is az álom kategóriájába tartozik. Az eredetileg közparknak szánt területet a XXI. kerületi önkormányzat tavaly novemberben a főváros jóváhagyása nélkül értékesítette a spanyol Fadesa Inmobiliaria S. A. magyarországi leánycégének – Demszky Gábor főpolgármester azonban pert helyezett kilátásba, hogy semmissé nyilvánítsák a 11,3 milliárdos üzletet. Bár az Észak-Csepelre tervezett nyolcezer lakásos új negyed sorsa bizonytalan (kérdés, lenne-e kereslet ennyi luxushajlékra), a főváros – Schneller értékelése szerint politikai okokból – elállt a perindítástól. Mi több, könnyen lehetséges, hogy a nagypolitika újfent megsegíti a spanyol beruházót. A miniszterelnökhöz közel álló forrásaink szerint nem légből kapott a hír, mely szerint – a belvárosi patinás minisztériumi épületek eladása után – a Fadesa-birtokon épülhet fel az új kormányzati negyed. (Szilvásy György kancelláriaminiszter egy hete azt ígérte: két hónapon belül döntenek a helyszínről és a lehetséges bérleti konstrukciókról.)
Észak-Csepel mellett a Lágymányosi híd budai hídfőjétől délre eső Kopaszi-gát térségét ugyancsak esélyes miniszteriális központként emlegetik; ez esetben Leisztinger Tamás Öböl XI. Kft.-je lenne a kedvezményezett. A szocialista párthoz közel álló üzletember szintén vitatott körülmények között szerzett meghatározó befolyást az újbudai projektcégben (Heti Válasz, 2005. november 24.), és értesüléseink szerint néhány hónapja már a Lágymányosi-öblöt északról érintő területek átvételéről, azaz a fejleszthető övezet bővítéséről is tárgyalást kezdett a Miniszterelnöki Hivatal és a gazdasági tárca tulajdonában lévő InfoPark Zrt.-vel.
Variációk egy főépítészre: Fiala, Cselovszki vagy Fegyverneky
Három hete elsőként lapunk adta hírül, hogy szeptemberben távozik a budapesti városházáról Schneller István. A főépítész egyebek mellett a kerületi önkormányzatok és a mögöttes magántőke gazdasági nyomásával magyarázta döntését. Demszky Gábor sajtóirodája jelezte: hamarosan pályázatot írnak ki a tisztség betöltésére. A gyors reakció nem volt meglepő, hiszen a főpolgármester már Schneller lemondása előtt nemzedékváltást, úgymond proaktívabb főépítészi munkát ígért. Miként megírtuk (Heti Válasz, 2006. június 1.), szabad demokrata körökben sokáig azt a Z. Halmágyi Juditot emlegették a „proaktivitás” egyik lehetséges letéteményeseként, aki a kétes megítélésű Kálvin téri üvegpalota tervezőjeként tette le névjegyét a fővárosban. A főpolgármester környezetéből úgy értesültünk: mára eldőlt, hogy Z. Halmágyi, az Erick van Egeraat építésziroda budapesti vezetője bizonyosan nem pályázza meg a főépítészi pozíciót, mivel Demszky „valamivel politikusabb” szerepkört szán neki.
„A lehetséges főépítész-pályázók száma elérheti a negyvenet” – kommentálta Bőhm András fővárosi SZDSZ-frakcióvezető a Heti Válasz értesülését, mely szerint Cselovszki Zoltán, a Fidesz volt főpolgármesterjelölt-jelöltje, a párt Új Budapest Központjának vezetője is aspirál a főépítészi tisztségre. Bőhm szerint a pályázat elbírálása könnyen az október elsejei önkormányzati választások utánra csúszhat, „vagyis helytelen minden olyan megfogalmazás, hogy Cselovszki vagy bármely más pályázó a Demszky-csapat új arca lehet”. A jelenleg is Fidesz-tag politikus MSZP-SZDSZ győzelem esetén sem indul esélytelen pozícióból, hiszen – mint koalíciós forrásaink mondják – „ha komoly szakmai problémáink lennének Cselovszkival, nyilván a főváros által kiírt Budapest Szíve ötletpályázaton sem végezhetett volna csapatával a harmadik helyen”.
Kérdésünkre – nem tart-e attól, hogy a Fideszben árulónak tartják majd, ha beáll főépítészjelöltnek? – Cselovszki Zoltán leszögezte: „ha választanom kell a politika és a főváros között, az utóbbit választom”. Egyébként pedig – folytatta – „megyek az általam összeállított Új Budapest-terv után, ami a Fidesznek láthatóan nem kell, a kormányerők viszont szemezgetni próbálnak belőle, lásd az új kormányzati negyed kialakítására vonatkozó javaslatomat”. (Cselovszki egyébként a tavaszi parlamenti választásokig felügyelőbizottsági tag volt a Fidesz kampányában is közreműködő Europtimus Zrt.-ben, melynek egyik vezetője Habony Árpád, Orbán kommunikációs tanácsadója.)
„Ha ez olyan pályázat lesz, ahol az eddigi szakmai életutakat is figyelembe veszik, jó szívvel szállok versenybe a főépítészi posztért” – ezt már Fiala István mondta lapunknak, aki a 2002-es kormányváltás után az Oktatási Minisztérium beruházási miniszteri biztosaként a közigazgatásban valósíthatta meg önmagát. Korábban a XI. kerületi önkormányzatnál volt főépítész, 1992 és 1994 között a fővárosi Expó-programirodát vezette, majd minisztériumi megbízatásokat vállalt. A Heti Válasz körkérdésére több szocialista és szabad demokrata képviselő is akadt, aki Cselovszki és Fiala mellett Fegyverneki Sándort, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnökhelyettesét, volt XIII. kerületi főépítészt is esélyes jelöltként emlegette a szeptember elseje után élesbe forduló főépítészi pályázaton.
