Berlinben több híres náci épületet ma is használnak – Az Olimpiai stadion vitatott szobrait sem rombolták le
Népszabadság * Inotai Edit * 2006. június 22.
Ma a pénzügyi tárca használja Göring egykori légierő-minisztériumának épületétKép: Máté Róbert Panelházak árnyékában, nem messze a holokauszt-emlékműtől, újabb történelmi emlékhellyel „gazdagodott” Berlin. Nagyjából eddig is tudta minden berlini, de a múlt héttől már tábla is hirdeti, hogy hol töltötte élete utolsó napjait Adolf Hitler.
Az akció nem mindenkinél aratott osztatlan elismerést, vannak, akik aggódnak, hogy a neonácik pontosan tudni fogják, hová helyezzék el koszorúikat.
Az úgynevezett Führerbunker pontos helye iránti érdeklődés a két éve bemutatott Hitler-film, A bukás után nőtt meg különösen: a müncheni Bavaria filmstúdióban teljes pontossággal építették fel az egykori bunkert, hogy a film díszlete hiteles legyen. Bár a filmben néha úgy tűnik, rengeteg ember él és dolgozik a föld alatt, valójában csupán néhányan fértek el az eredetileg légoltalmi pincének épített helyiségekben.
A Führer-bunker csupán egy volt a kormányzati negyed alatt húzódó sok rejtekhely közül. Hitler először 1940-ben használta az első brit légitámadások idején, majd utasította Albert Speert, udvari építészét, hogy bővítse ki, s tegye még biztonságosabbá. 1944-ben acéltetőt is beépítettek az akkor már 15-20 méter szélességű, három méter belmagasságú bunkerbe, amelynek bejárata a kancellária udvaráról nyílt. Az eredeti légoltalmi pince alkotta az előszobát, de Hitler dolgozószobája sem volt nagyobb tizenkét négyzetméternél. A német légtér feletti ellenőrzés elvesztése után a náci vezér mind gyakrabban vonult ide vissza: 1945 márciusában innen adta ki a híres Néró-parancsot, amellyel gyakorlatilag elpusztította volna a német városok infrastruktúráját, mielőtt azok az ellenség kezére kerültek volna. 1945. április 30-án itt követett el öngyilkosságot Eva Braunnal, holttesteiket a bunker bejárata előtti kertben égették el.
Térkép az új látványossághoz
A föld alatti barlangot két évvel a háború vége után a szovjetek berobbantották, a tetejére kis, később befüvesített dombot építettek. Nem zavart sok vizet, különösen, miután a berlini fal építésével a terület határsávvá vált. Csak a Stasi érdeklődött olykor a betemetett alagutak iránt, amikor a keletről nyugatra menekülők föld alatti útvonalait próbálta lezárni. Utoljára az 1980-as évek közepén bontották meg a bunker tetejét, a környéken panelházakat építettek az NDK prominens politikusai és hírességei számára (itt kapott lakást például a kétszeres műkorcsolya-olimpiai bajnok Katarina Witt is). Az épületek alapozásakor homokkal, építési sittel töltötték fel az üregeket, a tetejére parkoló és néhány fa került: a sötét múltra semmi sem utalt.
Berlinben egyébként számos, híres náci épület talált újrahasznosításra. Bár Hitler kancelláriáját teljesen eltörölték a föld felszínéről, és a nyolcmilliós világváros Germaniából sem lett szerencsére semmi, az épületek terén létezik bizonyos folytonosság. Joseph Goebbels egykori propagandaminisztériumában működik például a szövetségi egészségügyi tárca. Népszerű volt Hermann Göring légierő-minisztériuma is, itt rendezkedett be kezdetben a szovjet katonai parancsnokság, majd az NDK népi gyűlése, végül pedig több minisztériuma kapott helyet. Ma innen irányítják Németország pénzügyeit. A külügyminisztérium viszont a Reichsbank épületét örökölte meg (korábban az NDK-sok sem voltak szívbajosak, itt ülésezett a központi bizottság). A külügyminiszter dolgozószobája ma is a legfőbb náci bankár irodája. De megmaradt – bár teljesen újjáépítve – a berlini olimpiai stadion és a tempelhofi repülőtér is. Az Olimpiai stadionnal ugyan nemrég akadt egy kis gond: a világbajnokság kezdete előtt néhányan követelték, hogy a stadion előtt őrt álló, hatalmas szobrokat távolítsák el. Ezeket még az 1930-as években készítették, és szemlátomást az árja faj felsőbbrendűségét voltak hivatottak jelképezni. A szobrok maradtak, azzal a nyomós érvvel: a „múltrombolással” csak azoknak a kezére játszanának, akik szeretik a dolgokat a szőnyeg alá söpörni. A történelmet pedig nem lehet elfelejteni, pláne meg nem történtté tenni, a múlttal szembe kell nézni – vélik a Hitler-bunkert jelző felirat támogatói is.
Berlin, 2006. június
