A hétfői parlamenti vitanapon Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő a pénzügyi válság okaként a súlyos erkölcsi válságot jelölte meg – írta az MTI.
Minden összefügg mindennel. Mondjuk a gyűlölködés a deficittel… satöbbi. A politikus számára a legegyszerűbb a morális érv használata: nem túl bonyolult. Ráadásul az az előnye is megvan, hogy az ellenfeleket jóval gyorsabban lehet harcképtelenné tenni vele. Ez a morál kardja. Nehéz vitatni azt az állítást, hogy X rossz ember, mert mindig található elegendő rossz tulajdonság mindenkiben. Aki elvált a feleségétől, az csak rossz ember lehet – szólhat a szentencia. Aki hűséges férj, bár gyűlöli a zsidókat, az jó fej – így a másik. Azaz: az erkölcsi érv gyakran csak a megbélyegzés eszköze (Sok esetben bevetik ez a módszert az USA ellen is. Például, aki háborút indít, az csak rossz lehet.). Ez, azaz a megbélyegzés – szerintem – az említett parlamenti esetre is igaz.
Amúgy hazánkban valóban van erkölcsi válság. Ez igaz, de az a helyzet, hogy ez a krízis nem állt meg az ellenzéki pártok kapujában. Oda is bement és bent van ott is, most is. Úgyhogy a morális megbélyegzés kardja könnyen sebeket ejthet az azt forgató saját testén is. Nem érdemes vagdalkozni. Az értelmes beszéd a fontos.
Az erkölcsi vitáknak nem a parlament a fő terepe, mivel ott gyakran csak politikai fegyverré válik a morális vád. Viszont a sajtóból, szépirodalomból stb. már nem száműzhetjük az erkölcsi vitákat! Sőt elsősorban itt kell küzdeni igazunkért.
Visszatérve Lukács Tamás véleményére, ha igaz az állítása az erkölcsi válságról, akkor ez saját pártjára is vonatkozik. Az egész parlamentre is. Kívánom, hogy gyorsan törjön ki ebből minden politikusunk!
