O. Á., kultura@hetivalasz.hu
A MAGYAR ESSZÉ ANTOLÓGIÁJA I-II. VÁLOGATTA ÉS SZERKESZTETTE: DOMOKOS MÁTYÁS. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 8500 Ft.
Márpedig családi könyvtárat építeni kell. Akkor is, ha a felnövekvő gyerekek nem méltányolják a szülői buzgalmat. Előbb-utóbb a közöny átfordulhat érdeklődésbe, s lehet, hogy a sokáig csak porfogó kötetek évtizedek múlva, de lekerülnek a polcról. Az Osiris nagy antológiái – vers, novella, dráma, esszé – az igényes családi könyvtár alapdarabjai: nem kell egyfolytában végigolvasni őket, csak tudni, mikor nyúljunk értük.
Az idei könyvhétre megjelent majd kétezer oldalas A magyar esszé antológiája a szerkesztő, Domokos Mátyás szerint „történelmi önismeretünk hiteles tükre kíván lenni”. Nem a megírás kronologikus rendjében következnek az írások, mint a Szépirodalmi Könyvkiadó hajdani Esszépanorámájában, hanem az alapművekhez kötődnek a későbbi reflexiók. Az István király intelmeihez illeszkedik Ady cikke, az István király országa és Móricz töprengése, a Szent István- napi gondolatok.
Az összeállítás a kezdetektől 1989-ig tekinti át a magyar gondolkodás történetét. Az első nagy fejezet, A honfoglalástól a felvilágosodásig címen Szent Istvántól Kazinczy Ferencig követi a megszólalókat a magyar történelem, politika és irodalom olyan klasszikussá vált írásaival, mint Zrínyi Miklós Török áfiuma, II. Rákóczi Ferenc Breznai kiáltványa, Bessenyei György Magyarsága, Kármán József A nemzet csinosodása. De itt szerepel Bocskai István híres, Illésházy Istvánnak és Hajnóczy József Forgách Miklósnak címzett levele is. S nem mellékesen olyan tanulmányok, melyek történelemszemléletünket alapvetően befolyásolták: a Kádár-korszakban megtűrt Szűcs Jenő Vázlat Európa három régiójáról és a sokáig elfeledett Deér József eszemefuttatása A magyar nemzeti öntudat kialakulásáról.
Már e nagy fejezetből is kitűnik, hogy Domokos Mátyás Babits Mihályt követve tökéletesen szabad műfajként kezeli az esszét. Nincsenek formai megkötések, lényeg, hogy az írás által közelebb kerüljünk történelmünk, közgondolkodásunk, dilemmáink, tehát önmagunk megértéséhez.
Kölcseytől Széchenyin, Eötvösön, Petőfin, Aranyon át ível Teleki Lászlóig A reformkortól Világosig fejezet. Kemény Zsigmond hatalmas esszéjével (Forradalom után) kezdődik a Trianonig mutató rész, benne Deák, Kossuth (Kassandra-levél), Vajda János, Madách, Eötvös írásai, majd jön az első nagy háború, a Károlyi-féle forradalom, a Tanácsköztársaság és a békekötés. Sok-sok Ady, Babits, nagy tanulmánnyal Jászi Oszkár, a bolsevizmus alapkérdését tisztán látó korai Lukács György. A két háború között című fejezet Karinthy Frigyesnek az elveszett országrészeket sirató levelével indul, s Szekfű Gyula nagy hatású esszéjével zárul: „Valahol utat tévesztettünk”. A szellemi élet izzik a vitáktól: lehangoló látképek és lelkesítő víziók váltják egymást. Terítékre kerül a faji kérdés, benne nagy hangsúllyal a magyar zsidóság lehetséges útjai.
Az utolsó fejezet 45-től 89-ig vonultatja fel azokat, akik remény és kétségek között, olykor lelkileg, máskor fizikailag is megalázva megmaradtak tisztességes gondolkodónak.
Hosszú tanulmány dolga lehetne, hogy a kétezer oldal belső összefüggéseit, témakapcsolódásait feltárja. Domokos Mátyás hatalmas munkát végzett, hogy a magyar önismeret antológiáját kezünkbe adja.
