Berlinben most először jelzi tábla, hol lett öngyilkos a führer, Adolf Hitler
Egyszerű lakótelepi parkoló, első ránézésre semmi különös. Ezen a helyen állt Adolf Hitler bunkere.
A berliniek eddig is sejtették, hol lehetett Adolf Hitler bunkere; az egykori kormányzati negyed közepén, nem messze a Reichstagtól. Nekem is mutatták már a helyét vagy egy évtizede, de nem pontosan: két-háromszáz méterrel távolabb. A bunker helyét eddig nem engedték megjelölni a hatóságok, mert attól tartottak, hogy ezzel a neonáciknak tennének szívességet. Nem világos, mitől változott meg a szenátus álláspontja, de a focivébé okozta felfordulás közepette a múlt héten csendben mégis felállították az ismertető táblát.
A lakótelep titkai
Akkor hát itt vagyunk, Berlin Mitte kerülete, Gertrud Kolmar utca. Szemben hétemeletes panelházak, közvetlenül az NDK megszűnése előtt épültek – olyannyira, hogy a lakótelep egészét be sem fejezték, a félbehagyott épületeket az újraegyesítés után lebontották. Mögöttünk már újonnan emelt kormányhivatalok, alig néhány lépésre a holokauszt-emlékmű baljós oszlopai; ebben a sávban húzódott a várost kettészelő fal 1989-ig. A felsőbb emeletekről nyilván jól át lehetett látni fölötte Nyugatra – beszélik, itt csak a legmegbízhatóbb elvtársak kaphattak lakást. „Máig tele van öreg stasisokkal” – int a fejével megvetően a legközelebbi ház felé egy ötvenes járókelő, miután gondosan tanulmányozta a táblát.
Bár látható jele nincs, ez a parkoló tele van a német történelem legszomorúbb korszakának emlékeivel. Az első óvóhelyet már a háború előtt a földbe vájták a régi birodalmi kancellária kertjében, Hitler a legelső, 1940-es angol bombázásokkor kezdte használni. Aztán ahogy a szövetségesek ellentámadásba lendültek, a náci diktátor a legkedvesebb bizalmi emberét, Albert Speert bízta meg a führerbunker megtervezésével és kivitelezésével. A háború végnapjaiban, 1945 tavaszán ide húzódott vissza a szovjet ostrom alatt. A bunker udvarán mutatkozott utoljára nyilvánosan – a hadseregbe besorozott tizenéves gyerekeket tüntetett ki Vaskereszttel -, itt adta ki a hírhedt Néró-parancsot, amelynek értelmében a visszavonuláskor mindent meg kellett semmisíteni. Végül odalent vette feleségül Eva Braunt, mielőtt mindketten végeztek magukkal április 30-án. Tetemüket az udvaron égették el testőreik – valahol ott, ahol most elegáns autók parkolnak a zöldellő fák tövében.
Hadüzenet a mítoszoknak
A Hitler végnapjairól szóló film, a tavaly bemutatott A bukás (Der Untergang) újra felkeltette az érdeklődést a rejtélyes föld alatti objektum iránt. Turisták és helybeliek keresték a moziból ismert helyszíneket. „Itt járt egy csoportnyi brit veterán, és egyre csak azt kérdezgették, hol nyírta ki magát az a szemétláda” – meséli Dietmar Arnold, a táblaállítás kezdeményezője. Szerinte éppen azért kell közzétenni a tényeket, hogy ne terjedjenek hamis legendák.
„Olyanokat hallani, hogy a bunker tizenkét emelet mély a föld alatt, meg hogy máig sértetlen. Csupa ostoba képtelenség!” – teszi hozzá.
Néhány évig még csakugyan állt a bunker a háború vége után. A régi fotók tanúsága szerint 1946-ban vidáman pózoltak előtte francia katonák, ám a következő évben a szovjetek felrobbantották. 1959-ben eltüntették a felszíni maradványokat, parkosították a területet. Végül a nyolcvanas években, a lakótelep építésekor törmelékkel töltötték fel a bejáratokat, azóta nyoma sincs a bunkernak, csupán a több mint három méter vastag betonfalak nyugszanak a földben.
Az utolsó szemtanú
A város alatti létesítményekkel foglalkozó Berliner Unterwelten elnevezésű egyesület régi légi felvételek és egy még élő szemtanú segítségével pontosan rekonstruálta, hol gyújtották meg a führer tetemét. A 88 éves Rochus Misch telefonosként szolgált a testőrségben, az utolsó napokra a bunkerba vezényelték. Azt mesélte a Der Spiegelnek, hogy nagyon szűkösen voltak odalenn, a diktátor dolgozószobája is legfeljebb tizenkét négyzetméteres lehetett. Amúgy pedig egyetért a táblaállítással, mert szerinte ismerni kell a történelmet, annak legsötétebb lapjaival együtt.
Nem tudni, vajon ez is a mítoszok világába tartozik-e, mindenesetre többen állítják: a környéken időnként koszorút tesznek a földre, feltehetően a véres kezű zsarnok kései tisztelői. A lakók nem túl beszédesek – talán tényleg élnek még a régi beidegződések -, ám érezhetően nem lelkesednek a tábláért. Alighanem őket is aggasztja, hogy neonáci emlékhely lehet a parkolójukból. Ám egyelőre zavartalan a nyugalmuk, csak néhány turista fotózza – jobb híján – a táblát, egy jámbor finn család betűzgeti rajta az angol szöveget. Berlin az árnyékba húzódik futballmeccset nézni.
Bártfai Gergely, Berlin
