A kilencvenes évek közepén el akarták adni a Szentendrei skanzent, mert azt hitték, senkinek sem kell ez a késő-kádárkori maradvány. Azóta évente negyedmilliónyi látogatót vonz, hetvenmilliónyi saját bevételt termel, s az ország legnagyobb múzeumi fejlesztéseinek színtere lett Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Májusban nyílt meg csaknem egy milliárdos beruházásként a felföldi mezővárosok építészetét, mindennapjait bemutató tájegység.
A Bokros-csomag idején felmerült, hogy legjobb volna az akkorra már elkészült három tájegységet eladni. Meg is jelent a vevő, úgy kellett elzavarni, emlékszik vissza Cseri Miklós, a Skanzen igazgatója, s látva a termetes, határozott férfit, el is tudom képzelni a jelenetet. Innen volt szép győzni, folytatja a néprajztudós. S valóban, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum mára az ország legdinamikusabban fejlődő múzeumai között van, az elmúlt években három milliárd forintot sikerült beruházásokra kilobbizni, s tizenkét év alatt – mióta Cseri Miklós áll a múzeum élén – újabb három tájegységet építettek fel a hatvanhektáros területen. Ugyanannyit, mint az előző 25 év alatt. Új központi épület, oktatóközpont, szabadtéri színpad és az országban elsőként – látványraktár is épült. Nem csoda, hogy alig múlik el év, hogy valamilyen rangos, vagy épp divatos elismerést ne kapna az intézmény.
A rendszerváltás idején még a legtöbben temették a skanzent. Egycsapásra eltűnt a későkádárkor értelmisége, a városi konyhában őrzött rokka és a tulipános láda helyét a fagyasztó, a mosogatógép, meg az IKEÁ-s bútor vette át. Annyira ki voltunk éhezve az anyagi javakra, hogy bizony háttérbe szorultak a szellemiek – idézi fel a múltat Cseri Miklós. Aztán a kilencvenes évek végére már megváltozott a helyzet. Kezdtek rájönni az emberek, hogy a készen kapott fogyasztói javak mellett a természeti és a szellemi örökség számtalan érdekes kalanddal kecsegtet. Csak egy példa – mondja az igazgató: Ma három féle almát ismer a magyar, ennyihez jut hozzá a szupermarketekben, 1900-ban még 200 félét termesztettünk. Ebből mutattunk be hetvenet a múltkorában. Nem katedra-tudomány helyszíne a skanzen, a gyerekek számára egy nagy játszótér, ahol állandóan csinálhatnak valamit. Persze sok veszély fenyegeti a néprajzost ma is.
„Arra vigyázok, hogy három dolgot távol tartsak a skanzentől: A politikát, a vallást és a giccset” – mondja Cseri Miklós. Felvetődik a kérdés, korszerű dolog-e még ma az eredeti helyükről eltávolítani a népi építészet emlékeit? „Ha annak idején mi nem hozzuk el ezeket az épületeket, akkor ma már nem lennének” – szögezi le Cseri. Igaz, hogy mostanára nagyobb esély van, hogy a helyszínen megmaradjanak, sőt eredeti funkciójuk szerint megőrződjenek. Nem is igen gyűjt már a skanzen épületeket, inkább a raktáron levő több, mint százat szeretnék felállítani. Megindult egy különös visszahatás is, mondja az igazgató. Gyakran itt fedezik fel a helyiek, milyen építészeti hagyományokkal rendelkeznek. S elkezdik maguk is védeni, felújítani régi emlékeiket. Ennek illusztálására el is mesél egy történetet az igazgató: Piciny szatmári faluból, Nemesborzovából érkezett az a harangtorony, amely ma a Skanzen jelképeként is szerepel. Néhány éve felvetődött, hogy a település vissza szeretné szerezni. Persze nem adta, nem is adhatta vissza a múzeum, viszont átadta az építmény teljes tervdokumentációját. Fel is épült Nemesborzován a harangtorony másolata. Most tehát Szentendrén van az erdeti, helyben pedig a másolat. De ha annak idején nem hozzák el, ma már valószínűleg nem is emlékzne senki nemesborzovai fatoronyra.
Ritkaságnak számít a magyar múzeumok között, hogy költségvetésük mintegy ötödét saját bevételeikből fedezik. Bár a Skanzen része az ingyenesen látogatható országos múzeumoknak, de heti két nap kivételével minden esetben programok is várják a vendégeket. S ezért fizetni kell. Cseri szerint a látogatók ezt nem panaszolják, hiszen látogatószám növekedést csak programokkal és reklámmal lehet elérni.
Hamvay Péter
Keretes cikkek
Felföldi mezőváros ötezer műtárggyal
A legújabb tájegység, a Felföldi mezőváros rekordidő, 18 hónap alatt készült el. 750 millió volt az építési költség és 150 millió a tárgyvásárlás. Ez a hatodik, leglátványosabb tájegység, 43 objektumból áll, megtalálhatók itt tokaji görög, magyar, valamint mádi zsidó kereskedőházak, boltok, háromszintes dézsmaház, a hejcei 16 helyiséges nagygazda-ház, porták, borozó, szatócsbolt, kézműves műhely, hidak, kutak kerítések, pincék és a gyöngyösi álló barokk Szent Donát szobor hiteles másolata is. 5000 műtárgyat gyűjtöttek és restauráltak a berendezéséhez.
