2006. június 15. 10:03
Jó apropó a futball-világbajnokság arra, hogy kis nemzetek megmutassák, érnek ők is annyit, mint a „nagyok”, akik a diplomáciai-politikai színtéren „lenyomják” őket.
Sokan felhördültek akkor, amikor az iráni, holokauszt-tagadó megjegyzéseiről elhíresült kormányfő bejelentette, részt kíván venni országa meccsein, ha bekerülnek a nyolcaddöntőbe. Ám az ártatlannak tűnő összecsapások tartogatnak még épp elég politikai csemegét ezen kívül is.
A „kicsiknek” végre lehetőségük nyílik elvitatni a „nagyok” hatalmát, mely a gazdasági, diplomáciai, politikai hadszíntéren sosem sikerülhetne. Vasárnap játszott például Portugália és Angola. Az afrikai ország a XV. századtól kezdve volt gyarmata az európai államnak, és egészen a XX. század közepéig fennállt ez a hűbéri viszony a két ország között.
Ennek csak a hosszú ideig tartó fegyveres ellenállás vetett véget. Több mint egymillióan végezték Brazíliában rabszolgaként, az 1961-es tiltakozás pedig 50 ezer ember halálát követelte. Így tehát biztosra vehetjük, hogy Angolának ez a barátságosnak szánt találkozó többet jelentett egy egyszerű focimeccsnél.
Szombaton Trinidad és Tobago ért el döntetlent a nagy futballhagyományokkal bíró, tizenötször gazdagabb, kilencszer annyi lakossal rendelkező Svédországgal szemben. A csehek 3-0-ás győzelmet arattak az Egyesült Államok csapatán, Szerbia és Montenegró pedig életében utoljára játszik közös csapatban. Láthatjuk hát, a politikai erőviszonyok nem mindenhol mérvadóak.
A Shake rovat híreit a Spicy Press Hírügynökség szolgáltatja.
