Forrás: Emih

Rákóczi út, Novotel Szálló, fél hét, a portás beterelget egy francia turistacsoportot, ­egy japán pár kifelé igyek­szik talpig fényképezőgép­ben, a hallban izraelinek 1átszó férfiak telefonálnak. Az emeleti különteremben nagy az izgalom, sütik, saláták, mindenfelé. Az asztalokon papír, tollak, határozott höl­gyek irányítanak megszep­pent, de igen készséges pin­cérfiúkat, Hanna klubest ké­szül itt, akárki meglátja…

Szombat, 2006. nyár / XVIII. évfolyam 6. szám, Írta: Salgó Adrienne

Lassan elkezdenek szállingózni a klubtagok, pedig még hét óra sincs, úgy kell őket kiterelni a teremből, hogy a re­bbecenek és segítőik még nyugodtan el­igazíthassák az utolsó tombolatárgyakat is. Gutfreund Judittal tudunk egy kicsit beszélni a kezdés előtt, Köves Slomo és Baruch Oberlander feleségei röpködnek föl-alá a teremben, megállítani őket egy percre is képtelenség. A Hanna klubot, ha az ember nem látja közelről, a zsidó­sággal kapcsolatosan megszokottnál is nagyobb misztikum lengi körül, ahol minden bizonnyal fejkendős nők beszél­getnek komoly arccal, kizárólag véresen komoly dolgokról. A valóság ezt nem nagyon támasztja alá: kötött pulóveres nénik és gondosan sminkelt üzletasszo­nyok érkeznek sorban, aztán kismamák, gyerekkel a karjukon, néhány közülük­ – tisztesség ne essék szólván – már a fo­lyosón vihorászik. A nagy izgalomban Juditból sikerül kipréselni néhány ada­tot. A Hanna klubnak ez a harmadik évadja, alkalmanként 120-150-en szok­tak eljönni. Az összejöveteleket Bathseva Oberlander kezdte, először a saját laká­sukon, 8-10 asszonnyal, aztán három éve döntöttek úgy Köves Dvorával, Mu­csi Éva és Gutfreund Judit segítségével, hogy csinálnak egy olyan helyet, ahol a zsidó nők találkozhatnak, megismerhe­tik a vallást és az ünnepeket, a zsidó nő helyét a mai világban. Az ételek itt kóse­rek, de senkitől nem várják el, hogy így is főzzön. A klub hivatalos álláspontja az, hogy senkire nem kényszerítenek semmit, otthon mindenki úgy él, ahogy akar, de itt megismerni és gyakorolni a vallást egyformán van módja, és örül­nek, ha ezt a klubon kívül is így teszi. Nem tudni, a társaság, a tanulni vágyás, vagy a közösségélmény hozza ide a höl­gyeket, mindenesetre a tízfős asztalok­nál pillanatok alatt pezsegni kezd az élet, minden újabb ismerős felfedezése újabb mozgást indít a teremben. Van műsor, vetítés, játékos tanulás, a tagok felajánlásából tombola, ha egy asztalnál valaki nyer egy karkötőt, irigy moraj kí­séri a nyereményasztalig és vissza, aztán a szomszédok, kortól függetlenül körbe­veszik, és gyermeki kíváncsisággal kap­kodják ki a kezéből a becses tárgyat. Ját­szani, nyerni felnőttként is öröm.

Fél tíz felé már kezdenek fáradni a hölgyek, az idősebbek elindulnak ha­zafelé, van, aki még a svédasztalból is csomagol a nehezebb napokra. A két rebbecen és a segítők elbúcsúztatják a vendégeket, aztán kimerülten, de látha­tó elégedettséggel huppannak le a székre. Bathseva Oberlandertől megpró­bálok megtudni valami mélyen szántó ars poeticát a klub küldetéséről, de ő kedvesen újra elmagyarázza, amit Ju­dittól már tudok, bogy ez egy hely, ahol a zsidó nők egymás között lehet­nek, és tanulhatnak a vallásról és a szo­kásokról, kötöttségek nélkül. Lehet, hogy tényleg „csak” ennyiről szól az egész. Meg hogy vasárnap este száz­húsz zsidó nő jól érezte magát a Hotel Novotelben.

Salgó Adrienne