NOL * Népszabadság Online * 2006. június 13.
„Ligeti zenei gyökerei magyarok voltak: túlélte a holokausztot és az 1956-os menekülést Budapestről, de gyűlölte a szentimentalizmus bármely formáját, Magyarországhoz fűződő tragikus kapcsolatát pedig többnyire szürreális érzékenységével, no meg a bizarr és felejthetetlen hangzásokhoz és zenei struktúrákhoz való hallásával érzékeltette” – írta Ligeti Györgyre emlékezve a Los Angeles Times lap.
Ligeti minden művében „lenyűgöző formai érzékről és átható, váratlan ritmusokhoz való ösztönről tett tanúbizonyságot, beskatulyázni lehetetlen volt: egyaránt magába szívta a neoklasszicizmus, a minimalizmus, vagy éppen az afrikai zene szabályait, ám féltékenyen őrizte saját művészi szabadságát, és nem tett magáévá dogmákat” – írta a lap. A hosszú cikk részletesen felidézte Ligeti életét és munkásságát, no meg azt, hogy nem volt könnyű dolgozni vele, s végül Esa-Pekka Salonent (a Los Angeles-i Filhamonikusok vezető karnagyát) idézve, a Los Angeles Times megállapította: „A legkozmopolitább zeneszerző volt, de paradox módon igen szigorúan ragaszkodott gyökereihez és anyanyelvéhez, s különösen a humora nagyon magyar volt”.
A The New York Times Ligeti életútját és munkásságát ismertetve kiemelte, hogy a világhírt Stanley Kubrick Űrodüsszeia 2001 című filmje hozta meg számára: a filmhez felhasznált szerzeményei a hold kietlenségét és egy titokzatos monolit felfedezését voltak hivatottak érzékeltetni, s bár a művekből nem lett sláger, világszerte felkeltették a figyelmet a zeneszerző iránt. „A kényes, kifinomult ízlésű, önkritikus Ligeti sokat követelt környezetétől, de ha rokonszenvet érzett, nyitott, melegszívű és nagyvonalú tudott lenni. Tisztában volt értékével, de nem épített belőle falat maga és az élet közé, és nem hagyta, hogy tompítsa kíváncsiságát” – írta a lap. Végül rámutatott: „Legutóbbi szerzeményei … nem emlékeztetnek az Űrodüsszeia 2001 című film zenéjére, de nem állnak távol a fiatal korában, Magyarországon komponált zenéitől: a korábbinál sokkal kifinomultabb stílusban, de visszatérőben volt ahhoz, ami mindig is érdekelte, a közép-európai népzenéhez”.
A The Washington Post című lap szintén részletesen ismertette kedden Ligeti György életútját és jelentőségét a zenetörténet számára, majd rámutatott: „Ligeti félénk, kecses ember volt, és a professzori szórakozottság levegője lengte körül. Alakja a világ zenei közösségében az évek múltával exponenciálisan nőtt, amíg végül a világ egyik nagy zeneszerzőjének tekintették. Enzo Restagno olasz zenetudós összegezte a kritika Ligetivel szembeni kezdeti ellenállását: +Füleikben Ligeti zenéjének hibája volt, hogy az emberek szerették, és azoknak az éveknek néhány önbüntető esztétikát valló hangadója szerint helyesebb volt nem bízni a szépségben és az élvezetességben. Ligeti oda se figyelt, olyan projekteken dolgozott, amelyek túl érdekesek voltak+”.
Végül több lap emlékeztetett Ligeti György méltatása kapcsán arra is, hogy ő szerezte Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című, utolsó filmjének zenéjét is.
(forrás: MTI)
