Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. június 8.
Allons, enfants… Szívből a MarseillaiseKép: Franck FifeA franciák hálásak lehetnek a sorsnak, mert mostani csoportbeosztásuknál jobbat elképzelni sem lehet. Ugyanolyan szerencsések tehát, mint a házigazda németek, de nem volt ez mindig így… Négy esztendővel korábban masszívabb társaságba kerültek, bár arra még a rosszakaróik sem gondoltak a 2002-es vb előtt, ami aztán Szöulban, Puszanban és Incshonban megtörtént velük.
A három dél-koreai városban egyetlenegy gólt sem értek el a szenegáliakkal (0-1), az uruguayiakkal (0-0), illetve a dánokkal szemben (0-2), és hallatlan impotenciájuk nyomán már a csoportmérkőzések után elbúcsúztak a tornától.
A világ- és Európa-bajnoki cím, továbbá a Konföderációs Kupa védőiként!
I. Henry, a franciák feje Kép: Mladen Antonov A bukások bukására tényleg semmi nem utalt, hiszen a „szenegáli” vereséget – szinte napra pontosan – egy évvel megelőzően a kékek 5-0-ra verték a vendéglátó dél-koreaiakat a Teguban rendezett KK-találkozón. Ám a vb-n csődöt mondott Thuram, Makelele, Vieira, Henry, Trezeguet… ne folytassuk: az összes nagy sztár. Zidane akkoriban sérüléssel bajlódott, és nélküle a félkarú törpét idézte a francia garnitúra.
Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert az igazi Zidane-ra most se nagyon számíthatnak honfitársai. A 100-szoros válogatott extraklasszis bizony már nem a régi – érzi ezt ő maga is, hiszen áprilisban bejelentette: a vb után visszavonul -, és nincs a láthatáron olyan francia dirigens, aki akár csak megközelítené a nemzeti együttestől egyébként egyszer már elköszönt zseniális „Zizou” képességeit. Érthető, ha visszahívták, de ez nem csupán ragyogó pályájának, hanem a válogatott változatlan viszontagságainak is szólt…
Lobogó Kuhn Kép: Fabrice Coffrini Elvégre a francia gárda a 2004-es Eb-n sem volt „sehol” – részt vett ugyan (Zidane-nal együtt) a portugáliai tornán, de mintha ott sem lett volna -, és a kontinenstalálkozó után hivatalba lépett új szövetségi kapitánnyal, Raymond Domenech szakvezetővel is rendszerint csak szenvedett. Noha tizenhét egymást követő meccsen nem kapott ki, kilencszer játszott keserves döntetlent – ötször 0-0-t, négyszer 1-1-et -, és a vb-selejtezőkön komoly veszélybe került a továbbjutása. A szégyentől a Dublinban elért 1-0 mentette meg, és végül sikerült megszereznie a csoportelsőséget, de a svájciaknál és az izraelieknél alig két, míg az íreknél csupán három ponttal szerzett többet.
Észak Dél ellen: a svédekkel vívott barátságos meccsen (2-2) Kép: Choi Won-Suk Azóta már a veretlenségnek is „lőttek”, mert az idén tavasszal a szlovákok 2-1-re győztek Párizsban, pedig azon a meccsen is a Stade de France pázsitjára lépett – a folytonosan mellőzött Piresen kívül – mindenki, aki csak számít a francia válogatottban. A névsor lenyűgöző, az eredmények azonban szerények, így az ember nem tehet mást, mint hogy igen nagy visszafogottsággal taglalja a kékek esélyeit. Ebből a „kímélő” csoportból a továbbjutás kötelező lenne, ám nyilvánvaló: a francia mérce nem ezen a magasságon van. Arra pedig senki sem tudja a választ: miért éppen Németországban sikerülne az, ami hosszú éveken át nem ment? Ráadásul továbbra is fennáll a jó ideje jelentkező dilemma, hogy Domenech egyfelől frissítene, másfelől viszont nem meri kihagyni a régi nagyokat, mert ha a „védetteket” a kispadra ülteti, és kudarcot vall a csapat, akkor a trénert – képletesen – guillotine alá küldik. Az újak egyébként hiába lennének ambiciózusabbak, kvalitásaik nem konkurálnak a törzsgárdisták klasszisával. E képességek változatlanul megmutatkoznak az Arsenalban, a Chelsea-ben vagy a Juventusban, a válogatottban azonban a legritkább esetben lelhetők fel. Ezért hát tipp helyett maradjunk annyiban: fura ez a francia idegenlégió…
A svájciak nagy előnye – a csoport további két csapatával szemben -, hogy ők a selejtezőkön már kiismerték a franciákat, és a két döntetlen (0-0, 1-1) következtében korántsem rettegnek tőlük. Ezzel együtt az alpesi küldöttség leghíresebb tagja a szövetségi kapitány Köbi Kuhn, aki annak idején 64-szer szerepelt a válogatottban – többször járt hazánkban is, és szépítő gólt szerzett az 1966 júniusában rendezett magyar-svájci mérkőzésen (3-1) -, míg az FC Zürich együttesével két alkalommal játszott Bajnokcsapatok Európa Kupája-elődöntőt! Először 1964-ben, másodszor pedig 1977-ben. Tehát a svájci klub két legnagyobb sikere között tizenhárom esztendő telt el, de Kuhn még harmincnégy évesen sem érte be a puszta merengéssel, hogy annak idején Santamaria, Di Stefano, Puskás vagy Gento ellen futballozott a BEK-döntőért.
Azért a játékosai sem akárkik, hiszen – a franciákhoz hasonlóan – veretlenül játszották végig a kvalifikációs csoportmérkőzéseket, és a pótselejtezőn a törökök vendégeként elszenvedett 4-2-es vereségük is győzelemmel ért fel az első találkozón elért 2-0 után. Sőt, továbbjutásuk maga volt a szenzáció, hiszen a 2002-es világbajnokság bronzérmesét ütötték el a részvételtől.
Az előző vb negyedik helyezettje viszont szerepelhet Németországban is, ám sok mindenre számíthat, csak olyan mérhetetlen segítségre nem, amilyet megkapott odahaza. Ebből aztán az is kisülhet, hogy Dél-Korea válogatottja ezúttal a csoportjában lesz negyedik, bár erre a pozícióra talán jobb „eséllyel” pályáznak a világbajnokságon eddig sosem látott togóiak. Ám az újoncok (azon túl, hogy a selejtezőkön – nem kis meglepetésre – kiejtették a szenegáliakat) bízhatnak a közönség rokonszenvében. Vándorló szakvezetőjük, a korábban Ruandában, Szenegálban, Elefántcsontparton, Zaire-ban, Ghánában, Egyiptomban, Tunéziában tevékenykedő Otto Pfister ugyanis német. Ő az az ember, aki Afrikából hazatér azzal, hogy ide nekem az oroszlánt…
