Rendkívül népes hallgatósága volt ma a 75. születésnapját mostanság ünneplő Berend T. Ivánnak, az Akadémia egykori elnökének, a Los Angeles-i California Egyetem professzorának. A közép- és kelet-európai nacionalizmus történetével foglalkozó előadásának címe: Az idegengyűlölettől az etnikai tisztogatásig.
Berend T. Iván ismert történelmi körülményből indult ki, nevezetesen abból, hogy a nyugat-, valamint kelet-közép-európai fejlődés a 18-19. században élesen különbözött. Nyugaton nemzeti államok alakultak ki, míg térségünkben több nemzetiségű államok keletkeztek, ahol széles tere volt az idegengyűlöletnek.
Az előadó hangsúlyozta, míg Nyugat-Európában harmonikusan kialakultak a nemzetállamok, Európa keleti felén kultúrnemzetek keletkeztek, amelyek következetesen, és többnyire erőszakosan törekedtek a területükön élők asszimilációjára, beolvasztására. A soknemzetiségű államokban megszenvedték az asszimiliációs törekvéseket az ott kisebbségnek tekintett népek akkor is, ha történetesen nagy lélekszámú népcsoporthoz tartoztak. Például a csehországi németek, akik a későbbi Csehszlovákia lakosságának kisebbségét alkották. Berend professzor úgy véli, hogy a huszadik századot tartják az európai história legrettenetesebb századának, ahol katasztrófa katasztrófát követett, a kisebbségeket megtizedelték, négymillió zsidó pusztult el a holokauszt idején, és hatmillió németet telepítettek át lakhelyükről erőszakkal a második világháború után. Majd a század végén a jugoszláviai háború megteremtette az „etnikai tisztogatás” kifejezést.
Az asszimilációnak olyan paradox változatai is fellelhetők földrészünk keleti felén, mint a három részre felosztott és függetlenségéért küzdő Lengyelország beolvasztási törekvése a saját kisebbségeivel szemben. Így a viszonylag népes litván kisebbséget valamint az ukránokat is be akarták olvasztani, rájuk kényszerítve a lengyel nyelvet. Hasonló politikát alkalmaztak a náluk nagy számban élő és az idegengyűlöletet igazán megszenvedő zsidósággal is. A lengyelek következetesen föl akarták számolni kisebbségeiket, amelyek összesen a lakosság mintegy húsz százalékát alkották.
Több kelet-közép-európai államban az asszimilációs törekvések összefüggtek a véres pogromokkal, és elvezetett a második világháború végére, a „végső megoldás”-hoz, a teljes leszámoláshoz. Romániában a zsidókat a nép ellenségeinek nyilvánították, a szélsőjobboldali mozgalmak nem kívánták asszimilálni őket, hanem le akartak számolni velük. Berend lényeges megállapítása, hogy a kelet-európai kis országok – például Magyarország – asszimilációs törekvése éles antikapitalizmussal párosult. Ezt az magyarázza, hogy Magyarországon az értelmiség és a tőkések nagy százalékát alkották zsidók. A fundamentalista mozgalmak, a zsidók túlreprezentságáról beszéltek, kifejezetten hisztérikus légkört teremtve velük szemben. Ez volt Szálasi nyilaskeresztes pártjának is a legfontosabb érve. Más országokban az elnyomott népek nacionalista indulatai egymásnak feszültek, így a bolgárok, szerbek és románok egymás ellen küzdöttek, ahelyett, hogy egységesen fordultak volna a valamennyiüket elnyomó Ottomán birodalom ellenében.
A második világháború után sok országban történtek erőszakos kitelepítések, megtorlások. Így Csehszlovákiában Benes célként tűzte ki, hogy kiűzzék a kisebbségeket, „megtisztítsák” az országot tőlük. Ennek eredményeként 660 ezer németet telepítettek ki.
A 90-es években kiújultak egyes államokon belül is az etnikai ellentétek. Ebből a szempontból a volt Jugoszlávia drámai példát szolgáltatott. Berend T. Iván, a közkeletű gondolkozással szembeszegülve bemutatta azt is, hogy nemcsak a szerbek büntető hadjáratai jellemezték ezt a korszakot az egykori Jugoszláviában. A szélsőséges nacionalizmus elsősorban olyan köztársaságokban alakult ki Jugoszlávián belül, ahol számottevő szerb kisebbség élt. Így válhatott harc nélkül önállóvá a szlovén állam, míg a szerbek véres háborúkban szálltak szembe a függetlenségi törekvésekkel Horvátországban és Boszniában. Ugyanakkor igen bonyolult háború alakult ki Koszovóban, ahol az albánok igen türelmetlenül viselkedtek a szerb kisebbséggel szemben. És ez a kérdés most is megoldatlan.
N. Sándor László
