A náci háborús bűnösökkel kapcsolatban számos államról, mint például a Vatikánról is kiderült már, hogy háborús bűnösök szökését segítette, illetve felhasználta őket saját érdekeik érvényesítésében.A CIA eddig titkosan kezelt és most nyilvánosságra hozott adatai szerint az Egyesült Államok és Németország már 1958-ban ismerte Adolf Eichmann SS-alezredes, az európai zsidóság megsemmisítésének egyik fő irányítójának búvóhelyét. A dokumentumok szerint a szervezet náci bűnösöket is rejtegetett.
A CIA újabb huszonhétezer dokumentum titkosságát oldotta fel egy 1999-ben elfogadott amerikai törvény alapján. Az iratokból kiderül, hogy a CIA-nak már 1958. március 19-én tudomása volt róla, hogy Adolf Eichmann 1952 óta Clemens fedőnéven Argentínában él. Németország és az Egyesült Államok azonban nem adta át ezt az információt Izraelnek, mert attól tartott, hogy a volt náci tiszt beszél Hans Globkénak, Konrad Adenauer akkori német kancellár nemzetbiztonsági tanácsadójának náci múltjáról. Adolf Eichmannt végül izraeli ügynökök fogták el, és szabályos bírósági eljárás keretében halálra ítélték 1962-ben.
Ezek a dokumentumok is alátámasztják azt a feltételezést, hogy az amerikai hírszerző szolgálat nemcsak együttműködött háborús bűnösökkel, hanem sok esetben kémként használta őket, illetve védelmet biztosított számukra, amennyiben tudásuk értékes volt. Nem riadtak vissza attól sem, hogy az USA-ban történő letelepedésüket hamis múltat igazolva segítsék elő.
A II. világháború végének küszöbén mindkét nagyhatalom azon igyekezett, hogy a németek által kidolgozott haditechnikát, az orvosi és egyéb más tudományos ismereteket megszerezzék saját maguk számára. A szuperszonikus hajtású repülőgépek, a lopakodó vadászgép technológiája, a nagy hatótávolságú rakéták (V1 és V2) messze meghaladták a Szovjetunió és az Egyesült Államok fejlettségi szintjét, és csak a csodának köszönhető, hogy az atomfegyvert nem a németeknek sikerült elsőként elkészíteni, ami megfordíthatta volna a háború kimenetelét, létrehozva ezzel a Hitler által megálmodott, német vezetésű Ezeréves Birodalmat.
Hasonló kudarcot könyvelhetett el a CIA az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat esetében. A 2001. szeptember 11-én történt terrortámadás előtt még felhasználták az al-Kaidát Oroszországgal szemben, sőt, a WTC lerombolása előtt nem sokkal állítólag egy CIA-tiszt találkozott bin Ladennel, amit természetesen később a hírszerző hivatal cáfolt, de tény, hogy azt a tisztet ezt követően elbocssátották állásából.
A hivatal mentségére felhozhatjuk, hogy a Szovjetunió is hasonló módon járt el az általuk oly nagyon gyűlölt nácikkal szemben, és nem volt idő a demokrácia szabályai alapján eljárni, mert a közelgő hidegháború szelét mindkét fél megérzve, helyzeti előnyhöz csak az juthatott, aki haladéktalanul él a felkínálkozó lehetőségekkel – még ha ők háborús bűnösök is. Ez a kérdésfelvetés azonban újra elvezet bennünket a klasszikus témakörhöz, a politika és erkölcs kérdésköréhez, melyet csak bonyolít, hogy a titkosszolgálatok sokszor nyíltan vagy burkoltan szembehekyezkedve az őket fenntartó államtól független életet kezdenek el élni, és ez olyan krízishelyzetekbe sodorhat egy országot, hogy a kormány legitimációs és nemzetközi válságba kerülhet.
Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ez a jelentés nem emelte az Egyesült Államok presztízsét, amiért illene legalább bocsánatot kérni, hiszen Eichmann információi akkor nem okoztak volna kivédhetetlen és közvetlen fenyegetettséget az USA és a Nyugat számára. Szövetséges viszony fenntartása pedig csak olyan vezetővel, szervezettel vagy nemzettel ajánlatos, aki jogszerűen képviseli az érdekeit, és hosszú távon felvállalható partnernek tekinthető -, de ismerjük be, hogy al-Kaida nem tartozik ide.
