Háromszázötvenezer zarándok Rómában Időpont: 2006-06-04 16:18:54
Háromszázötvenezer résztvevője volt a pünkösdi virrasztásnak Rómában. XVI. Benedek pápa felhívására tömegek indultak útnak a kereszténység második legrégebbi ünnepét megelőző napokban, hogy együtt imádkozzanak az egyházfővel a Szentlélek ajándékaiért. A nemzetközi zarándoklaton magyar csoportok is részt vettek.
Nyolc Boldogság Közösség két magyarországi házát tízen képviselték, nevükben a 13 éve a közösségben élő Krisztina nővér beszélt várakozásairól, még az ünnepi vesperás előtt, a Szent Péter téren.
„Azért tartottam fontosnak, hogy eljöjjünk, mert itt mégis az Egyház szívében vagyunk, a pápával imádkozhatunk együtt, és azt hiszem, nemcsak a pápának van szüksége a mozgalmakra, hanem a mozgalmaknak is szüksége van a pápára és az Egyházra. Meg kell tanulnunk egységben imádkozni és egységben dolgozni az egész Egyház javára. Ez a találkozó nagyon jól kifejezi ezt az egységet, és meg is erősödhetünk benne. Azáltal, hogy együtt hívjuk, és együtt várjuk a Szentlelket, átéljük ezt az egységet mi magunk, és haza is visszük. Én azt hiszem, hogy ez a legfontosabb!”, mondta a szerzetesnő a Magyar Kurír című katolikus médiumnak.
Pünkösd a húsvét utáni ötvenedik napra esik. A zsidó pünkösdöt Mózes korától kezdve ünnepelték. A zsidók pünkösd után hét héttel tartották a hetek ünnepét, amit pentékoszténak neveztek. Ez a nap eredendően aratási, hálaadási nap volt. A világ számos nyelve a keresztény vallásban is megőrizte az ünnep ezen megnevezését, ezért jelöli a magyar nyelv a „pünkösd” kifejezéssel.
A pünkösdi ünnep három eseménye a vigasztaló Szentlélek eljövetele, az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós tevékenység kezdete. Pünkösdkor ünnepli a kereszténység a Szentlékem hét ajándékát is. Ezek a bölcsesség, az, értelem, a jó tanács, az erősség, a jámborság, a tudomány és az istenfélelem. A bölcsesség a dolgok helyes értékelésére teszi az embert képessé. Nem zavarják meg a földi javak, így a múló dolgokat nem helyezi Isten és a hit dolgai elé. Az értelem a hit igazságainak mélyebb megítélése. A jó tanács segítséget ad az embernek a helyes út megválasztásában. Az erősség a kísértések, legyőzésére teszi a hívőt képessé. A tudomány képessé tesz bennünket arra, hogy a világi tudományokban, a látható dolgokban is felismerjük Istent. A jámborság az Isten dolgai iránti alázatos érdeklődés, míg az Istenfélelem nem szó szerint vett félelem, inkább a teremtő magasztosabb tisztelete.
A katolikus vallásban az ifjak különösen a bérmálás szentségében nyerik el ezeket a karizmákat, így válnak vallási értelemben nagykorúvá. Ehhez a nyugati egyház nézetei szerint szükségeltetik egy bizonyos életkor elérése. A hívőket rendszerint 14 éves kor felett bérmálják meg. A keleti egyház csecsemők esetén is a keresztséggel együtt szolgáltatja ki a bérmálás szentségét is.
A bérmálási szertartáson a püspök krizmával megjelöli a bérmálandó fejét, miközben nevén szólítja és ezt mondja: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét”. Pünkösd csodája, hogy az Újszövetség szerint midőn a Szentlélek elérkezett és az összegyűlt tömeghez szólt, minden jelen levő a saját nyelvén hallotta Isten üzenetét. A hagyomány szerint egy addig ismeretlen nyelven beszélt, de mindenki megértette.
Az Újszövetség így ír pünkösd napjáról: „Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” Mások azonban gúnyolódva azt mondták: „Tele vannak édes borral!” (ApCsel 2,1-8. 13)
A kereszténység hite szerint mindez Jézus Krisztus ígérete szerint történt, Pünkösdkor sok helyen szokás keresztelőt tartani. Ezen a napon azokat a felnőtteket részesítik a beavatás szentségében, akik valamilyen oknál fogva a nagyszombati liturgián nem tudtak részt venni.
