A földgömb, amelyet Hitler vizsgált, miközben világuralmi terveit szövögette, kifejezetten jó állapotban maradt meg, eltekintve egy kis hibától: egy golyó ütötte lyuk tátong Berlin helyén, amelyet egy szovjet katona okozott a náci diktátor 1945-ös bukását követően.
Hitler földgömbjeA rendkívüli méretű földgömb egyike annak a több mint 8000 különleges emléktárgynak, amelyet a Német Történelmi Múzeum legújabb kiállításán láthatnak az érdeklődők az ország 2000 éves történelmével kapcsolatosan. A kiállítás célja, hogy a németek újra megtalálják az identitásukat, szembenézzenek a múlttal.
A II. világháborúban elkövetett náci népirtás még mindig élő emlék – sok német kitér a téma elől a saját múltjával kapcsolatban is. Hans Ottomayer múzeumigazgató reméli, hogy a kiállítás segíthet ennek a megváltoztatásában.
„Ez a dolog történelem, amelyet drámai háborúk alakítottak, és hosszú békeidőszakok” mondta az igazgató. „Megpróbáljuk megmutatni, hogy milyen stratégiákat használtak a diktátorok a gyűlölet generálására, mások rágalmazására, és háborúk indítására. Másrészról megmutatjuk, hogy indokolt politikai intézkedések hogyan alakították ki a prosperitás és a béke alapját”.
A náci éra 12 éve teszi ki a kiállítás legnagyobb részét. Ottomayer szerint a múzeum biztos akart lenni abban, hogy a német történelemnek ezen epizódja olyan perspektívába kerüljön, amelyből látszik, hogy „más történelem is van, mint az, amely szörnyű módon teljesedett be a XX. században”.
A kiállítást Angela Merkel kancellár nyitotta meg a Linden boulevard-on. Boltívek és angol és német nyelvű „mérföldkövekkel”ellátott hosszú folyosók tudósítanak az egyes korszakok történetéről.
Az utazás i.sz. 9-ben kezdődik, amikor a germán törzsek elpusztítottak három római légiót egy csatában a Teutoburg erdőben. A győzelem véget vetett a római terveknek a Rajnán túlra való terjeszkedésről. Itt csontokat láthatunk a vitrinben, és egy hátborzongató maszkot egy római sisakról, amelyet Északnyugat-Németországban ástak ki.
„A maszk lerepült, a germánok leszedték róla az összes ezüstöt, és ennyi maradt belőle” mondja Rudolf Trabold múzeumi szóvivő. „A kiállított tárgyak eredetiek. A koncepciónk az, hogy ezek a tárgyak szemtanúi az időnek”.
Ahogy a látogatók keresztülsétálnak a századokon, a múzeum kísérletet tesz arra, hogy az emlékeket kontextusba helyezze – minden éráról különböző módon, hogy azokat a legjobban illusztrálja.
A reformáció koráról szóló részben találhatunk egy Lucas Cranach portrét Luther Mártonról, ritka teológiai kéziratokat, és négy 1530 körül készült falnagyságú festményt – az „Augsburg-i Hónapképeket” – amelyek az akkori szezonális ünnepeket illusztrálják.
Megtalálható a kiállításon többek között Napoleon kalapja, amelyet a Waterloo-i csatában viselt, ahol 1815-ben német, holland és porosz koalíciós csapatok győzték le. Látható még egy ritka, német nyelvű másolat az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatról, 1776. július 4-i dátummal ellátva, John Hancock nevével a lap alján.
„Rengeteg német nyelvet beszélő állampolgár volt akkoriban Philadelphiában, szóval nyomtattak egy német verziót is” – mondja Trabold, hozzátéve, hogy ez az egyik a három fennmaradt német nyelvű kiadásból.
Paul von Hindenburg német elnök halotti maszkja, aki 1934-ben hivatalosan átadta Hitlernek a pozícióját, miután azt kancellárrá választották egy évvel azelőtt, a náci éra kezdetének jelzésére szolgál, a sérült Hitler-földgömb pedig annak összeomlását jelzi.
A rengeteg kiállított tárgy között található Hitler tömör fa íróasztala a berlini kancelláriáról, és egy Albert Speer modell az „Emberek csarnokáról” – Hitler új fővárosának, Germaniának egy soha meg nem épült központi eleméről.
A Holokauszttal kapcsolatosan a múzeum ezzel kapcsolatosan fényképeket mutat be, amelyek az Auschwitz-Birkeaui koncentrációs tábor gázkamráinak és krematóriumainak kísérteties metszeteire fókuszálnak. Kis figurák látszanak, amint besétálnak, levetkőznek, elgázosítják őket, és belapátolják a kazánokba.
„Nagy vita volt arról, hogy hogyan jelenítsük meg a Holokausztot. Hogyan nézhetünk 6 millió halottra? A művészek az eseményt egyéni sorsokként mutatják be, és ha valaki látja az elképzelhetetlent, az sokkal inkább kézzel fogható.”
A kiállítás utolsó fejezete a háború utáni kettéosztott Németországgal foglalkozik, a berlini fal 1989-es leomlásával, az újraegyesüléssel. A kiállítás a „Becsomagolt Reichstag” képével zárul, amikor is 1995-ben new york-i művészek beborították a parlament épületét ezüst anyaggal, függőleges ráncokat folyamait kreálva. A választás itt is szimbolikus volt.
„Az emberek, akik megengedték, hogy ezt tegyék a parlamentjük épületével, ki vannak békülve a történelemmel” – mondta Trabold.
(Forrás: AP)
