Nincs az a párt, aki ne használná a világhálót mint kampányfelületet. Az utóbbi években divatba jött a blog, azaz az internetes napló, amely személyesebb kapcsolatot biztosít az olvasó és az író között. Számos politikus indította el naplóját a neten, a legnépszerűbbek Gyurcsány Ferenc írásai. Ellenfelei nem tudták követni ezen a területen, a miniszterelnök ma már az első számú bloggerek egyikének számít hazánkban.
Gyurcsány Ferenc látszólag lazán sztorizik, de valójában nagyon komolyan vezeti netes naplóját. Januárban kezdte az írásait megjelentetni az általa szervezett „amőba” társaság honlapján (blog.amoba.hu).
A hálón évek óta sláger már a blogírás, a webnapló, de az itthoni politikusok csak a választás előtti hónapokban kezdték használni ezt a kommunikációs felületet. Sokan nekiugrottak, de a műfaj csak a kitartó, folyamatosan írók számára hoz sikert. A kormányfő január óta naponta jelenteti meg írásait, személyes aláírásával igazolva, hogy ő a szerző, és nem kommunikációs csapata dolgozott helyette. Gyurcsány Ferenc tudatosan használja ki a háló adta laza kereteket, sok esetben a sajtó helyett itt jelent be komoly országos döntéseket. A választások utáni „politikai alagútban” szinte csak innen lehetett valamit tudni arról, hogy a miniszterelnök mit gondol, és mit tervez a jövőben. Többször felhasználta már blogját, hogy hírértékű bejelentéseket tegyen. Idén február 15-én innen tudhattuk meg, hogy Magyarországra megérkezett a madárinfluenza vírusa. A balatonőszödi koalíciós tárgyalásról szinte semmi sem szivárgott ki, amikor egyszer csak megüzente blogján, hogy mire számíthat az ország: az állami kiadások csökkentésére és a bevételek (adók és/vagy árak) növelésére. Azt is elárulta, hogy pár napra elutazik feleségével, majd elhintette, hogy Budapesten beszélgetett a még mindig nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel, akinek látogatását amúgy szinte sehonnan nem lehetett megtudni.
„A blog (…) nem öncenzúrázott, de önmoderált, ha van egyáltalán ilyen szó. Nem gyártok történeteket, nem kreálok mesterséges világot. Nem üzenek, de egy pontig engedem látni személyes reakcióimat közéleti történésekről is. De csínján kell az értelmezéssel bánni, óvnék mindenkit, hogy félszavakból, jelzőkből messzemenő következtetést vonjanak le” – szól egy minapi naplós beírás a miniszterelnök webnaplójából. Ezzel reagált azokra a kritikákra, hogy fontos döntésekben véleményét nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem blogjában ismerteti. Más politikusok csak a választások idején írták webes naplóikat, majd hamar kimerültek. Demszky Gábor internetes naplója egy botrány lecsengéséig élt csupán: a főpolgármester horvátországi üdülővásárlási botrányának elülésével a napló is megszűnt.
A jobboldalon azonban még álnéven sem lehet találni blogoló politikust. Ezzel kapcsolatosan a hálón komoly vita bontakozott ki, vajon miért? Sokan úgy vélik, az ok egyszerű: Orbán, Pokorni és sokan a Fidesz vezetőségéből soha nem fogják intenzíven használni a számítógépet és az internetet. Az interneten abszolút szólásszabadság van, ami alapvető liberális érték. Orbán ettől – mármint a szólásszabadságtól – idegenkedik, és küzd ellene. Senki nem szólhat vissza neki, ami az interneten nem lehetséges. Vagy egy még jellemzőbb jobbos vélemény Ákostól: A zenész szerint tisztességes ember nem ér rá blogolni. A Fidesz körüli megkérdezettek azt állítják, hogy álnéven sem érdemes blogolni, mert „nem venné ki jól magát a dolog”.
„A világhálón keresztül lazaságot és személyességet sugallva lehet elérni a fiatalokat, de talán a legfontosabb a blogoló személyhez illő hangot megtalálni” – nyilatkozta lapunknak egy netes szakember. Szerinte ezen a téren Gyurcsány elvitte a pálmát, így nincs értelme és nem is lehet utánozni a miniszterelnököt és stábját. Egyszerűen jó, vélekedik a szakember, és persze jól is van eladva – teszi hozzá kissé gúnyosan, utalva arra a nem olcsó kampányra, amit az Amőba szervezett a blog köré. Egy „sima” webnapló esetében nem a személy az érdekes, hanem a téma és az arra érkező reakciók. A politikusoknál fordítva működik: maga a szerző válik fontossá.
A kampány alatt még egy blog körül volt nagy „felhajtás”: Pásztor Tibor MSZP-s önkormányzati képviselő naplójában a Fidesz díszzsidójának nevezte Deutsch-Für Tamást. Pásztor leírta a véleményét, majd belebukott.
A webes napló kétkarú óriás, egyikkel megölel, a másikkal orrba vág. A naplóknak több funkciója is van egyszerre.
A webnapló közvetlen kapcsolat a „nagy” emberhez: írok neki egy levelet, majd megbeszélem vele levélben. Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések is előfordulnak a politikus-blogokon. „Ráuntam a határon való ácsorgásra és megírtam a miniszterelnöknek, hogy valamit változtasson az erdélyiekkel szemben alkalmazott határátlépési renden” – meséli egy ismerősöm, aki közvetlenül kereste meg problémájával a miniszterelnököt. Ami talán a legfurább, a miniszterelnök stábja válaszolt is neki. n
