Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. június 3.
A keresztény világban a pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Magyarországon a rendszerváltás után nyilvánították munkaszüneti nappá.
A pünkösd zsidó eredetű ünnep. A görög pentekosztész (ötvenedik) szóból származik az elnevezés, s arra utal, hogy az ünnep a zsidó húsvét, a pészah utáni ötvenedik napon kezdődik. A zsidók eredetileg az aratást, később a Sínai-hegyi törvényhozást, a Tízparancsolat adományozását ünnepelték ekkor.
A keresztény hit szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok pünkösdkor összegyűltek Jeruzsálemben. Váratlanul „hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből”, majd lángnyelvek jelentek meg, mind megteltek a Szentlélekkel, az apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni. Először részegnek nézték őket, aztán a Jeruzsálemben tartózkodó idegenek a legnagyobb döbbenettel vették tudomásul, hogy értik, amit az apostolok mondanak. Mintha mindenkihez az anyanyelvén szólnának. Péter prédikálni kezdett, és ennek hatására sokan megtértek: létrejött az első nagyobb keresztény közösség. Pünkösd ezért az egyház születésének az ünnepe is.
Pünkösdhöz felsorolhatatlanul sok népszokás kötődik, ezekben gyakran felfedezhetők a pogány hiedelemvilág elemei. A népszokások közül az egyik legismertebb a pünkösdikirály-választás. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal – például lóversennyel vagy a kissé morbidnak ható kakaslövészettel – egy évre választották. A legények engedelmességgel tartoztak neki, ingyen ihatott a kocsmában, hivatalos volt az összes lakodalomba. Ennek a szokásnak Magyarországon a XVI. század óta vannak írásos nyomai.
