Növekszik a feszültség a szociális gondok miatt
Népszabadság * Zalán Eszter * 2006. június 1.
Elmaradt bérüket követelik Ramallahban a palesztin hatóság alkalmazottaiKép: Ramatta Agency Ugyan kedd délután a palesztin kormány megígérte: negyvenezer kis jövedelmű palesztin közalkalmazott kap valamit, ám a kormányfő ezzel csak időt nyer a teljes összeomlás előtt – tudta meg munkatársunk.
Hanija bejelentése alapján a havi 330 dollár alatt keresők egyhavi jövedelmet kapnak, míg akik ennél többet keresnek, azok az összeget előlegként kapják meg. A palesztin hatóság több mint három hónapja nem fizetett, miközben ezek a jövedelmek tartják el a 3,8 millió palesztin egyharmadát.
Hanija nem mondta el, honnan lett pénz. Talán onnan, hogy – ahogy ramallahi ismerősöm elmondta telefonon – nemrég a törvényhozás elnöke és más Hamasz-vezető „kéregetett” az utcán a járókelőktől. Ki tudja, mennyire volt szimbolikus a mutatvány, viszont ismerősöm szerint biztos, hogy a Hamasz juttat pénzt saját támogatóinak. Neve elhallgatását kérő informátorom kedden más minisztériumi dolgozókkal együtt a kormányfő ramallahi irodája elé vonult. Azt követelték, hogy a kormány végre kezelje a gazdasági válságot, és a törvényhozás tűzze napirendre a krízis megoldását. A külügyminisztériumban egyébként leállt a munka – mondják Ramallahban. Semmilyen feladatot nem kapnak, fax már egy hónapja nem érkezett. A dolgozók kávét, teát visznek be magukkal, és beszélgetnek. Az anyák a gyerekeiket is viszik, mert már nem futja bébiszitterre. Ha egyáltalán jutott pénz arra, hogy a buszt kifizesse, amivel munkába megy.
A külügyminisztérium eddigi (a Fatah mozgalomhoz tartozó) vezető garnitúrája az első megbeszélésen összeveszett az új külügyminiszterrel, a Hamasz keményvonalasának számító Mahmud Zaharral, aki azóta a minisztérium gázai irodájának állományát „építgeti”. – Mintha két külügyminisztérium lenne – tudtam meg. Egy másik kormánytisztviselő elmondta: még időben sikerült kölcsönt felvennie a bankból. Ma már nincs hitel, se kölcsön. – Talán még egy hónapig bírom – mondta. Szerinte a Mahmud Abbasz által javasolt referendum (mely többek közt az 1967-es határok elfogadására szólít fel, ezáltal beleérthető Izrael elismerése is) az utolsó esély a helyzet megoldására.
Ramallahban a boltok, az iskolák, a kórházak nyitva vannak. A Hamasz fegyveres egységeit, az „új rendőrséget” nem látni az utcán. Ők Gázában vannak. – Gázában is nyitva vannak a boltok, és működnek a kórházak, de nincs pénzforgalom, mert nincs pénz az utcákon – mondja egy gázai egyetemista ismerősöm, aki szintén nem adta nevét beszámolójához. – Szerencsére az iskolákban kezdődik a nyári szünet, így a tanároknak már nem kell ingyen bejárniuk – teszi hozzá. – A Gázai övezetben a pénz egyetlen forrása az ENSZ helyi szervezete, az UNRWA által kifizetett segély – meséli. Az emberek vagy hitelbe, vagy a családtagjaiktól kapott kölcsönből vásárolnak élelmet. – Működik a palesztin szociális háló olyan értelemben, hogy a kiterjedt családok kisegítik egymást. Ha ma a bátyámnak van pénze, ő tartja el a családot, ha holnap nekem, akkor én – meséli egy idősebb gázai férfi, aki hozzáteszi, hogy az utóbbi időben nőtt a bűnözés.
A Hamasz fegyveresei az összecsapások ellenére ott őrködnek a főbb útkereszteződésekben, főutakon. A közhangulat viszont nem fordult a Hamasz ellen. – Minél nagyobb nyomást helyeznek ránk, annál biztosabb, hogy nem adjuk meg magunkat – mondja az idősebb férfi. – A környezetemben úgy gondolják, hogy a helyzetért nem a Hamasz, hanem a nemzetközi közösség felel. Nem hagyták, hogy a Hamasz egy percig is kormányozzon – mondja az egyetemista. Ám ő is úgy gondolja, hogy a biztonsági és pénzügyeket át kéne adni Abbasz elnöknek, hogy végre legyen elmozdulás.
