Hétfőn szavazást tartott Anglia felsőoktatási intézményeinek testülete, és ösztönözte a 67.000 tagját, hogy fontolják meg azon Izraelből származó akadémikusok bojkottálását, akik elmulasztották kifejezni ellenérzésüket az ún. „izraeli szegregációs” politikával szemben.
Oxford: bojkott Izrael ellen? Ez a határozat még élesebbé tette az akadémikusok közötti vitákat; az USA és a Közel-Kelet pedig megkérdőjelezte a brit oktatási szabadságjogokat. A vita további táborokra osztotta a tanárokat: érje-e megkülönböztetés zsidó származású kollegáikat Izrael gázai politikája miatt. A blackpool-i éves konferencián a testület 106-71 arányban szavazott a határozat mellett olyan címszó alatt, hogy biztosítani szeretnék intézményeikben az egyenlőséget és kizárni a diszkriminációt. A határozat szintén bátorítja a tanárokat ,hogy minimalizálják a kapcsolataikat az izraeli kollegákkal. Trevor Phillips, az akadémia szóvivője szerint ezt a döntést inkább tanácsos volt meghozni, mint kötelező.
A bojkott palesztin támogatói szerint a határozat oka nem egy, az Izrael oktatásból történő kizárására tett kísérlet. A Palesztin Kampány Izrael Akadémiai és Kulturális Bojkottjáért szervezet a következőket állítja:
” Csak úgy, mint a dél-afrikai esetnél, a megfelelő szankciók bevezetése és a bojkott a leghatásosabb módszerek arra, hogy Izrael végre alkalmazkodjon a nemzetközi jogokhoz és az emberi jogok általános törvényeihez.” A Brit Tanács a Palesztin Egyetemekért szervezete szerint ez a szavazás egy történelmi lépés abban, hogy kifejezzék szolidaritásukat a palesztin kollegák felé, és hogy kifejezzék ellenérzésüket az izraeli állam „illegális” tetteivel szemben.
Nagy-Britannia történelmében nem először találkozunk ilyen jellegű intézkedésekkel. Már az 1215-ös Magna Carta Libertatum szövege is említést tesz a zsidó uzsorások szerepének erőteljes visszaszorításáról, majd 1216-ban egy rendelet született a zsidók ruházatbeli megkülönböztetéséről és gettókba tömörítéséről. Ez az állapot Oliver Cromwell idejében változott meg, aki az 1649 és 1653 közötti köztársasági időszakban, vallásszabadságot biztosított a római katolikus egyházon kívül minden felekezet számára és visszahívta Angliába az I. Edward (1272-1307) uralkodása alatt elűzött zsidóságot is. A „sötét középkorban” nem kellett megindokolni az antiszemitizmust, ma pedig nyílt diszkriminációval „segítik elő” az esélyegyenlőséget az oktatásban.
