Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. május 31.
Politikai akcióval próbálja nyugtatni a lengyel vezetés az ország maradék zsidóságát, és az antiszemitizmus miatt aggódó külföldet.
A pápalátogatás utolsó napján, Auschwitz-Birkenauban elmondott beszéd egyes vonatkozásait tovább elemzi a lengyel és nemzetközi sajtó. A pápával együtt imádkozott vasárnap Michael Schudrich főrabbi, akit előzőleg „Lengyelország a lengyeleké!” jelszót kiáltva megtámadott, megütött és kábító spray-vel lefújt egy máig ismeretlen férfi. Az egyházi vezetőt ezután Varsóban fogadta Lech Kaczynski elnök, aki sajnálatát fejezte ki és biztosította, hogy a lengyel vezetés az antiszemitizmus minden hasonló megnyilvánulását „zéró toleranciával” kezeli.
A főrabbi úgy nyilatkozott, hogy a támadást nem XVI. Benedek látogatásának, hanem a lengyel szélsőjobboldal kormányba emelésének tulajdonítja. Nem sokkal korábban vették be a kormánykoalícióba a Lengyel Családok Ligája (LPR) nacionálkatolikus pártot, amelynek vezetője Roman Giertych miniszterelnök-helyettes és oktatási miniszter lett. Ez a párt a világháború előtti szélsőjobboldal frazeológiáját és eszközeit követi.
Piotr Kadlcik a lengyelországi zsidó közösség vezetője egyenes összefüggést lát az LPR kormánypárttá válása és a zsidó intézményeket érő támadások, fenyegetések között. A lengyelországi antiszemita jelenségek aligha választhatók el a toruni Radio Maryja tevékenységétől. A jobboldali kormánykoalíció agitációs hátteréül szolgáló adó egy március 27-i zsidóellenes írása ügyében ügyészségi nyomozás is folyik.
A második világháború előtt Lengyelországban hárommillió zsidó élt. A háború után háromszázezren maradtak. Egy 1946-os véres pogrom után több mint százezren vándoroltak ki. Újabb hasonló hullám volt 1956-1957-ben, majd egy újabb „cionistaellenes” kampány körülbelül 30 ezer embert űzött ki. Most néhány ezer zsidóról tudnak Lengyelországban. Az országban egyszerre él a zsidók nélküli antiszemitizmus és a zsidók nélküli zsidó kulturális élet bizarr jelensége.
