Országszerte tüntetnek a szélsőjobb vezéralakja ellen, aki hazafiságra nevelne az iskolákban
Tüntetéseket tartottak Lengyelország több nagyvárosában az új oktatási miniszter ellen. Az egyre élénkebb közéleti viták is azt mutatják, hogy erősödik a Roman Giertych távozását követelők hangja.
Szabad és Giertych-mentes iskolát követeltek Varsóban és több más városban is a diákok (fotó: Reuters – katarina Stoltz)
Az alig két hete kinevezett miniszternek úgy sikerült ekkora ellenállást kiváltania, hogy még egyetlen érdemi intézkedést sem hozott. A felháborodást a politikus személye, illetve pártjának üzenete váltotta ki. Roman Giertych ugyanis a Lengyel Családok Ligájának (LPR) 35 éves alapító elnöke, a radikális nacionalista erők vezéralakja. A rendszerváltáskor létrehozta az Összlengyel Fiatalságot (MW), amely kirekesztő, szélsőjobboldali szervezetként híresült el. Giertych ifjúsági vezetőből hamarosan tovább lépett a nagypolitikába, vezetésével az LPR parlamenti párt, immár pedig kormányzati tényező lett. A belpolitikai válságból a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező keresztény-konzervatív Jog és Igazságosság pártja csak úgy tudta magát kiverekedni, hogy meghívta az LPR-t a kormányba. Így juthatott csak hozzá ugyanis az áhított parlamenti többséghez.
Lehetséges azonban, hogy túl nagy koloncot vett magára. Roman Giertych a támogatásért cserébe miniszterelnök-helyettes és közoktatási miniszter lett. Emellett az LPR-nek jutott a tengeri gazdasági minisztérium is.
Illegális szervezkedés
Giertych már középiskolás korában szervezkedett, akkor még illegalitásban. Az egyetemi évei alatt kezdett el lendületesen politizálni. Hat éve azonban már nem vesz részt az Összlengyel Fiatalság irányításában, csak az LPR-rel foglalkozik. Végzettsége szerint ügyvéd és történész. Ért a szónoki fogásokhoz, beszédei nagyon határozott, céltudatos ember benyomását keltik. Szereti a világot két részre osztani: a „mienkre” és az „övékre”. Emellett beszédeiben gyakran áll elő sötét képekkel. Így jár ki az EU-nak a hitleri jelző, az abortusznak a gyermekgyilkosság minősítés. Pártja üzenete szerint az „erkölcsi relativizmus” jegyében fel kell venni a harcot a nemzetre veszélyt jelentő homoszexualitással, droggal és (a Lengyelországban egyébként tiltott) abortusszal szemben. Giertych felmenői között nagy nevű nacionalista politikusok voltak. Apja, Maciej Giertych ma is aktívan részt vesz a lengyel politikai életben. A neves professzor volt az LPR jelöltje a tavalyi államfőválasztáson, jelenleg pedig európai parlamenti képviselőként hirdeti az LPR Európa-tagadó nézeteit.
Az oktatással kapcsolatban Roman Giertych azt vallja, hogy csak hazaszeretetre akar nevelni, és ezt nem szabad összekeverni a nacionalizmussal. Elmondása szerint nem kíván semmilyen ideológiát bevezetni az iskolákba, de az intézményekből patrióta fiataloknak kell kijönniük. Ez pedig aligha lehetséges úgy – állítja Giertych -, hogy a tanárok zöme a szocialista időkben kapott pedagógusi képzést.
Az összlengyelek már korábban is jelentkeztek az iskolákban, hogy órákat tartsanak a „hazaszeretetről”. Sokan félnek, hogy mindez most már intézményes keretek között működik majd. Ezt Giertych cáfolja. Azt állítja, hogy nem engedi az összlengyeleket sem az oktatásba, sem a minisztériumba, de nem hisznek neki. Éppen akkor változtatná meg a nézeteit, amikor miniszterként a legnagyobb esélye lenne akaratának érvényesítésére? Mindenesetre Giertych nem vállalja korábbi kijelentését sem, miszerint a lengyel iskola a neveletlenség és az erkölcstelenég fészke lenne. A miniszter egyelőre próbálja nyugtatni a kedélyeket, mint mondja, az első és legfontosabb dolog a pedagógusok bérének emelése.
A tanárok nem szeretik
A pedagógus szakszervezet máris jelezte: nincs kibékülve Giertych kinevezésével. A miniszternek nincs szakmai háttere, ráadásul szélsőséges, kirekesztő, Európa-ellenes, az összlengyelek pedig félelmet ébresztenek. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy az iskola feladatai közé tartozik a hazaszeretetre és a hagyományok tiszteletére való nevelés, de emellett nyitottnak kell lennie a világra és Európára, fel kell készítenie a demokráciára. A szakszervezet követeli, hogy olyan ember álljon a tárca élén, aki képes ezt a törékeny egyensúlyt kezelni. Giertych nem ilyen, állítják, személye hatással van az iskola légkörére és arra, hogy a társadalom hogyan gondolkodik az oktatásról. Azt mondják, Giertych kinevezésével az oktatás nevetségessé vált.
A miniszter távozását követelő tüntetéseket már abban a pillanatban elkezdték szervezni, amikor megtudták, hogy Giertych kormánytag lesz. Az elsőt azóta újabb felvonulások követték. A szervezők elmondása szerint Giertych minden nacionalista színezetű lépése után az utcára fognak vonulni, nem engedik majd a minisztert nyugodtan dolgozni. A múlt hét végére azonban már az összlengyelek is mozgósítottak, és Giertychet támogató – meglehetősen kis létszámú – szimpátiatüntetéseket tartottak országszerte. Az egyik helyen a rendőrségnek is közbe kellett lépnie, megakadályozva a Giertych mellett, illetve ellen tüntetők közötti dulakodást. Két embert vettek őrizetbe.
Új tanrend?
Szakemberek attól tartanak, hogy Giertych felborítja az iskolai programot. Nem is alaptalan ez a félelem, hiszen a tervek szerint 2007 januárjában megkezdi működését a Nemzeti Nevelésügyi Intézet, amelynek egyik feladata éppen a tanrend összeállítása lesz. Emellett a lengyel gyerekek elé példaként állítandó személyiségek reklámozása, a fejlődésre káros médiamegnyilvánulások ellenőrzése és a tanárok továbbképzése lesz az intézmény fő feladata. Felvetődött már az a kérdés is, megváltozik-e a kötelező olvasmányok listája. Mi lesz a huszadik századi lengyel kultúra nagyjainak műveivel? A filozófus, kritikus, író, művészeti teoretikus Stanislaw Ignacy Witkiewicz köztudottan kábítószer-élvező volt, a költő Julian Tuwim és Jan Lechon zsidó, ráadásul előbbi kommunista is, utóbbi pedig homoszexuális, míg Witold Gombrowicz gyakran tette köznevetség tárgyává a lengyel nemzeti érzést. A felvetés érdekes, a válasz még bizonytalan. A lengyel szélsőséges nacionalisták előretörése miatt aggódók mindenesetre semmit sem bíznak a véletlenre. A tüntetések szervezésén túl más módon is nyomást kívánnak gyakorolni a kormányra: már hatvanezer, a miniszter távozását követelő aláírás gyűlt össze, és csatlakozott az akcióhoz többek között Agnieszka Holland és Andrzej Wajda filmrendező is. Sokat azonban aligha remélhetnek, hiszen Kazimierz Marcinkiewicz kormányfő Giertych távozásával elveszítené a parlamenti többséget. Egy minisztercsere az oktatási tárca élén lényegében a kormány működésképtelenségéhez vezetne.
Mészáros Gyula, Gdansk
