A National Review weboldalán a Reagan-kormány egy volt tisztviselőjének fantázia-levelét tették közre. A levél címzettje Irán elnöke, aláírója pedig George W. Bush. Az alábbiakban részleteket közlünk a írásból.
Tisztelt Ahmadinezsád elnök úr!
Kérem, bocsássa meg, hogy csak most válaszolok a május elején érkezett levelére. Azért nem reagáltunk hamarabb, mert kételkedtünk a levél hitelességében. Attól tartottunk, hogy valaki tréfát űzött Önből. El kell ismernie, hogy a társalgásnak ezen formája igencsak szokatlan két államfő között. Mindazonáltal most, hogy a nyilvánosság előtt állította, a levél az Öné, tollat ragadok a válaszhoz.
Köszönöm invitálását, melyben az iszlám elfogadására szólít fel. Amint tudja, én keresztény vagyok. Levelében végig azzal vádol, hogy nem vagyok jó keresztény, minek hatására felmerül bennem a kérdés, vajon miből gondolja, hogy jó muzulmán válna belőlem. Mielőtt azonban térítői munkáját az Ön országának határain túl kívánja folytatni, talán érdemes lenne megvizsgálni, hogy áll az iszlám hit helyzete Iránban.
Iráni fiatalok – csalódottakŐszinte sajnálattal hallom, hogy irániak tömegei – különösen a fiatalok – vesztették el hitüket a vallási vezetők teokratikus uralma miatti mélységes illúzióvesztésük következtében. Ezek az emberek nyilvánvalóan nem tudnak különbséget tenni a vallás és az Ön hatalma között. Természetesen ez érthető, hiszen Ön saját bevallása szerint egyenesen Istentől kapta hatalmát, és az Ő nevében gyakorolja azt. Nem csoda, hogy Ön lenézi a „liberalizmust és a nyugati demokráciát”, hiszen annak értelmében nemcsak Istennek kellene elszámolnia, hanem az iráni népnek is, akit Isten olyan „elidegeníthetetlen jogokkal” ruházott fel, amelyeket Ön és a mullahjai figyelmen kívül kívánnak hagyni.Felettébb ironikus tehát, hogy Ön Isten nevében megvonja népétől az Istentől kapott emberi jogokat.
Levelében olyan gyakran és keményen ítéli el a „hazugságokat”, hogy meglepetéssel kell megállapítanom, hogy Ön is ilyesmibe keveredhet. Még egyetlen országban sem volt rá példa, hogy húszéves titkos program keretében békés energianyerés céljából folytatnának nukleáris tevékenységet. Talán azért nem, mert egy ilyen program nyíltan folytatható és tökéletesen jogszerű. Ha az lenne, aminek Ön próbálja beállítani, akkor a Nyugat még támogatná is az iráni nukleáris programot. Ellenben, ahogy azt Kubán, Szírián és Belorusszián kívül mindenki tudja, Önök nukleáris fegyvereket fejlesztenek.
Ön tudja, hogy mi tudjuk, mire készül. Valójában csak tetézi a nyugati világ aggodalmait azon nézetének terjesztésével, miszerint Izraelt le kívánja törölni a térképről. Megértem, hogy a konfrontációs politikája segít Önnek megszilárdítani az országon belüli hatalmát, és ezért generálja a feszültséget. Minél valószínűbbnek tünteti fel, hogy Iránt egy nyugati támadás fogja érni, annál nagyobb számban sorakozik majd fel Ön mögött a tömeg. Ön provokál bennünket. Mi válaszolunk. Ön megerősödik. Mivel azonban az iráni nép hamarosan rájön majd, hogy nem áll szándékunkban megtámadni az országukat, figyelmük és hisztériájuk más irányba terelődik majd, miközben arra keresik a választ, hogy vajon miért nem biztosít számukra megoldást az Ön kormánya a legalapvetőbb szükségeikre sem.
Természetesen érthető az is, hogy valójában miért törekszik annyira az atomfegyver megszerzésére. Világos, hogy álmai között szerepel a területi hegemónia megszerzése, és ezt miként is lehetne egyszerűbben elérni, mint a szomszédokat elrettentő nukleáris fegyver birtoklásával? Továbbá abban reménykedik, hogy amint atomfegyverhez jut, immúnissá válik majd mindenféle kívülről jövő, politikai és társadalmi reformokat célzó nyomásra. Megmondhatja majd a világnak, hogy húzzon el, és hagyja Önt békében elnyomni a saját népét. Ezért van olyan sok kétségbeesett állampolgár az Ön országában, akik rettegnek attól, hogy az álmai valóra válnak. Tudják, hogy azon a napon nekik végük lenne, és senki sem emelne szót többé az érdekükben.
Végül is láthatjuk, hogy itt nem is igazán az atomfegyverekről van szó, hanem az iráni nép jogairól. Az Ön vágya, hogy megfossza őket tőlük, a mienk pedig, hogy ezek a jogok tiszteletben legyenek tartva. Semmiképpen sem aggódnánk, ha Nagy Britannia, Franciaország vagy akár India atomfegyverkezésbe kezdene, hiszen ezek demokratikus országok, amelyek az állampolgáraik „elidegeníthetetlen jogain” alapulnak. Olyan emberek, akik szabadon gyakorolhatják ezeket a jogokat, csak ritkán törekszenek arra, hogy másokat megfosszanak ettől. Mi, és a világ nagy része aggódunk az Ön rendszerének természete miatt, mert az megtagadja állampolgáraitól az alapvető, őket megillető jogok gyakorlását. Ezért mi komolyan vesszük, amikor Ön komolyan jogfosztásra kíván vetemedni – különösen, amikor az élethez való jogot akarja elvitatni – a „térképről való eltörlés” módszerének alkalmazásával, és még komolyabban, amikor azt látjuk, hogy a célját segítő eszközök előállításán fáradozik.
Nem gondolnánk, hogy az iráni nép hagyni fogja, hogy ezt Ön megússza szárazon. Rá fognak döbbenni, hogy a vallásukat áruba bocsátották a politikai hatalomért, értékes kultúrájukat pedig fanatikus ideológiákkal feketítik be. Mi az ő oldalukon vagyunk.
Köszönöm, hogy írt.
Üdvözlettel:
George W. Bush
Utóirat: Mellékelten küldök egy példányt a Függetlenségi Nyilatkozatból.
