Népszabadság * Gábor (Inci) György (Finci) * 2006. május 23.
Megszólíttattunk. E sorok írója név szerint is, hála a KDNP elnökének, azaz – saját lírai vallomása szerint – Kandúr Bandijának. Történt mindez azt követően, hogy független magyar értelmiségiek élve a véleménynyilvánítás alapvető jogával hangot adtak abbéli meggyőződésüknek, miszerint Semjén Zsolt alkalmatlan arra, hogy szerepet vállaljon a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának munkájában. Eme vélemény alapját Semjén politikai munkássága képezte, amely az elmúlt évek során úgyszólván az emberi jogok folyamatos megsértésében merült ki. Hol vallási-felekezeti hovatartozásuk, hol politikai nézeteik, hol szexuális orientáltságuk miatt alázott meg magyar állampolgárokat.
vallásfilozófus
A demokratikusan a parlamentbe juttatott pártok egyikét s azok szimpatizánsait közönséges bűncselekmények elkövetőinek nevezte, az abortuszt a holokauszttal, a homoszexualitást a pedofíliával azonosította. A tőle eltérő vallást gyakorlók felekezeteit „extrém szektáknak” minősítette, s liturgikus gyakorlatukat gúny tárgyává tette. Többször a történelem legaljasabb szereplőivel vetette egybe a Magyar Köztársaság legitim miniszterelnökét, miközben maga himmleri eszmeiségű gondolatokkal ékítette retorikáját. „Van, aki gyermekeket nevel, van, aki disznókat” – mondta, felidézve Himmlernek a terhességmegszakítás apropóján elhangzott fertelmes fordulatát: „az egyik kutyát tart, a másik gyereket”. Sanda célzásokkal utalt az országban tartózkodó „idegenekre”, a „mindenkori labancokra, akik alig várják, hogy a gallérunk mögé pökjenek”.
Semjén Zsolt „Gábor Györgynek és körének” a nyilatkozatára egy hasonlattal reagált: „tipikus példája annak, amikor az Inci-Finci Kandúr Bandit játszik”. Jól tette, köszönet érte, hogy megerősítette a gondolkodásmódjáról, stílusáról, kulturális nívójáról és intelligenciájáról kialakult képet.
De vajon mire is gondolt? Ha arra – miként ezt a KDNP szóvivőjén keresztül egy rádióműsorban megüzente -, hogy saját tudományos munkásságát e sorok írójáéhoz képest előbbre tartja, akkor kéretik bemutatni a magyar és idegen nyelvű publikációs jegyzéket, hogy az érdeklődők egybevethessék az életműveket.
Ha a nyilatkozatot aláíró „Inci-Finci” akadémikusokhoz, egyetemi professzorokhoz, kül- és belföldön megbecsült tudósokhoz, művészekhez, újságírókhoz, továbbá a munkáját tisztességgel és becsülettel végző bármelyik más aláíróhoz képest érezte magát egy pillanatra – magáról megfeledkezve – óriásnak és kandúrnak ez a keresztény úriember, akkor bizonyára méltó módon meg fogja követni őket. Ha viszont (másoknak köszönhető) politikai karrierjétől megrészegülve úgy véli, hogy mindazokat, akik nem tagjai a t. Háznak, illetve nem tartoznak a politikai „elithez” (hmmm!), ám véleményt mernek nyilvánítani az ország dolgairól, föléjük tornyosuló vérmes ragadozóként egyszerűen leinci-fincizheti, akkor minden a legnagyobb rendben van, álldogáljon csak sóvár tekintettel az egérlyuk előtt. Ám kíváncsian várom gazdái véleményét arról, hogy mit gondolnak rettentő kandúrjuk politikusi hitvallásáról, demokráciafelfogásáról, érvelési és vitakultúrájáról, valamint a benne lakozó keresztényi szeretetről.
Amúgy, ha Semjén ismerné a mesealakokat, akikről beszél, tudhatná, hogy mindig az eszes Inci és Finci győzte le és leckéztette meg a buta és agresszív Kandúr Bandit.
