A Balkánon a helyzet szinte változatlan
Kósa András 2006. május 21. 14:00
A háború óta változatlan intenzitással folyik a gyűlöletkeltés a volt Jugoszlávia népei között, valószínűleg jó ideig még esély sem lesz rá, hogy a helyzet megváltozzon – derült ki egy minapi konferencia délszláv nemzetiségű résztvevőinek szavaiból. Az esemény tanulsága: a múlt eltagadásában és egymás utálatában nagyjából megegyeznek a térség népei, az Európai Unió pedig nem képes bármit is kezdeni a kontinens hátsó udvarával.
1/2. oldal » Gyűlölet minden szinten „Srebrenica felszabadítása” címmel tartottak nemrég konferenciát Szerbia fővárosában. Az eseményre azonban nem valamely ultranacionalista szerb párt székházában, hanem a belgrádi egyetem jogi karán került sor.
Szerb katonák Bijeljinában 1992-ben (fotó: zamislisrbiju.org)
A szerbiai Helsinki Bizottság vezetője szerint ez is egy példa a mai szerb közgondolkodásra, amely máig nem mondott le Nagy-Szerbia megteremtéséről, és nem hajlandó tudomást venni sem a szerb fegyveresek háború alatt elkövetett bűneiről, sem a térségben létező geopolitikai realitásokról. Sonja Biserko erről azon a konferencián beszélt, amit a Közép Európa Egyetemen tartottak „Társadalmi, Politikai, Biztonsági Kihívások a Nyugat-Balkánon” címmel.
A múltat végkép eltörölni
Mint a meghívott előadók szavaiból kiderült, a térségben szinte csak „kihívások” (ahogy meglehetősen hipokrita módon nevezzük mostanában a nehézségeket) léteznek. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy a jugoszláv háborút elszenvedő népek közül egyik sem szeretne szembesülni a történtekkel, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a nemzeti médiumokban máig folytatódik a többiekkel szembeni gyűlöletkeltés, a nacionalista indulatok felkorbácsolása, gyakran a hatalom és az egyház hathatós támogatásával.
„Felszabadított” muzulmánok a trnopoljei koncentrációs táborban 1992-ben (fotó: zamislisrbiju.org)
Szerbiában például Zoran Djindjic miniszterelnök meggyilkolása után szinte teljesen eltűntek az önkritikus hangok, az utód, Vojislav Kostunica pedig a Milosevics rezsim sok káderét reaktiválta. Ennek is köszönhető, hogy – pedig ma szavaznak Montenegró függetlenné válásáról – a kérdésről máig nem folyik értelmes diskurzus, ami megint csak azt jelenti majd, hogy ha esetleg bekövetkezik egy újabb tagköztársaság kiválása, az sokként éri a szerb társadalmat. (Koszovó ügyéről nem is beszélve.)
Gyűlöleten neveltetett nemzedék
Ezen persze kevésbé lehet csodálkozni, hiszen – ezt már James Lyon, a Nemzetközi Konfliktuskezelő Csoport belgrádi képviselője mondta – mára felnőtt egy fiatal nemzedék, melynek tagjai szinte csak a milosevicsi agymosást hallhatták. Ehhez hozzájárul még, hogy a nagy befolyású ortodox egyház is kiveszi a részét a gyűlöletkeltésből, azt hangoztatva, hogy „Európa négyszer is elárulta Szerbiát” a XX. században, így minek is kellene például az Európai Unióba vágyakozni.
Nehéz lesz helyreállítani a bizalmat – Bosnyák gyerekek Srebrenicánál (fotó: zamislisrbiju.org)
Nem sokkal jobb a helyzet Boszniában sem, ezt már Nerma Jelacictól, a Balkan Investigating Reporting Network vezetőjétől hallhattuk. A fiatal lány szerb, horvát és bosnyák rádiók adásaiból hozott példákat a kölcsönös gyűlöletkeltésre. Egy szerb rádióban például „békétlenkedő népnek” titulálták a muzulmánokat, akiknek a jelenléte „zavarja a szerbeket”, míg egy horvát csatornán arról értekeztek felháborodottan egy beszélgetős műsor résztvevői, hogy a horvát diákoknak egy padban kell ülniük bosnyák társaikkal az iskolában.
A bosnyákok sem mennek persze a szomszédba egy kis gyűlöletbeszédért, Nerma Jelcaic a háború utáni évek egyik szomorú újdonságaként említette meg az antiszemitizmus erősödését. Az szinte már a nevetségesen abszurd kategóriájába tartozik, hogy egyes bosnyák közéleti személyiségek szerint a Bosznia valójában egy „szerb-zsidó összeesküvésnek” esett áldozatául.
1. Gyűlölet minden szinten
