Egy „küszöbön álló” katonai támadás lehetőségei
Kósa András 2006. május 21. 10:05
Igazolható-e a nemzetközi jog, az ENSZ Alapokmánya szerint egy esetleges katonai akció az iráni atomprogram megsemmisítésére – a BBC egyik elemzője ezt a kérdést járja körül cikkében. A témában Valki László nemzetközi jogász véleményére is kíváncsiak voltunk.
1/2. oldal » Bombázni, vagy nem bombázni? Ha sor kerül az iráni atomlétesítmények lebombázására, az Egyesült Államok minden bizonnyal arra hivatkozik majd, hogy csak megelőző csapást hajtott végre, és az ENSZ alapokmánya szerint minden nemzetnek joga van az önvédelemhez egy másik támadásával szemben – írta a közelmúltban megjelent cikkében Paul Reynolds.
A BBC vezető munkatársa szerint az esetleges forgatókönyvek közül csak egy zárható ki biztosan: az, hogy Washington az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával cselekedjen (csak ez a testület adhat felhatalmazást háború indítására), hiszen a vétójoggal rendelkező Kína és Oroszország kizárt, hogy egy ilyen indítványt támogasson.
Atomerőmű Bushehrben: nem érdemes biztosítást kötni rá
Így marad az önvédelemre való hivatkozás, ebben az esetben viszont meg kell indokolni, hogy milyen fenyegetést is próbálnak egy ilyen katonai akcióval elhárítani. Washington mondhatja, hogy az iráni atomprogram veszélyezteti a térség, sőt az egész világ biztonságát; arra, hogy az ország vezetése az ENSZ határozata ellenére sem függesztette fel az urándúsítást, ezzel pedig elveszítette a bizalmat aziránt, hogy valóban csak békés célú programról van szó; Mahmud Ahmedinedzsád elnök pedig többször Izrael elpusztításáról beszélt.
Mit mond az ENSZ Alapokmánya?
Az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye szerint az államok természetes joga az egyéni, vagy a kollektív önvédelem, ha bármely tagállamot támadás ér. Az eredeti szöveg az „occurs”, azaz bekövetkezik kifejezést használja. Reynolds szerint ugyanakkor az Egyesült Államok hivatkozhatna arra is, hogy nemzetközi jogi szempontból ez nem jelenti szó szerint egy fegyveres támadás bekövetkeztét.
A 2001-es terrortámadások után egy évvel elfogadott új amerikai nemzetbiztonsági stratégia „kiterjesztően” értelmezi az önvédelem fogalmát. Eszerint „minél nagyobb a fenyegetés, annál kockázatosabb a nem cselekvés, és annál sürgetőbb tenni valamit a védelem érdekében, még akkor is, ha bizonytalan az ellenség támadásának helye és ideje. Az ilyen ellenséges támadásokat megelőzendő az Egyesült Államok – ha szükséges – megelőző cselekvést hajthat végre”.
Egy lehetséges szanckió: eltiltás nemzetközi sporteseményektől (forrás: sportiran.com)
Az amerikai vezetés ugyanakkor Izrael védelmére is hivatkozhat, a zsidó állam ugyanis azzal érvelhet, hogy sokkal nagyobb veszélyben van bárki másnál, a kollektív védekezés pedig az ENSZ Alapokmány szerint is megengedhető.
Megállnak-e ezek az érvek a nemzetközi jogban? – teszi fel a kérdést a BBC elemzője. Rosalyn Higgins, aki február óta a Nemzetközi Bíróság elnöke, kinevezése előtt azt mondta, az atomkorszakban a józan ész talaján senki nem várhatja egy államtól, hogy tétlenül várja sorsa bekövetkeztét, ahelyett, hogy megvédené magát.
Mikor áll a támadás küszöbön?
A nemzetközi jogban ugyanakkor általános a vélemény, hogy megelőző akcióba csak „küszöbön álló” támadás elhárítására lehet kezdeni. Lord Goldsmith brit főügyész, aki jogosnak minősítette az Irak elleni 2003-as katonai inváziót, 2004 áprilisában szintén ezt a kifejezést használta egy felsőházi beszédében, amikor azt mondta, hogy „a nemzetközi jog megengedi az önvédelmet egy küszöbön álló támadás esetén, de nem teszi lehetővé a megelőző csapást, ha a fenyegetés nem ilyen határozott”.
Rakétademonstráció Iránban: mit akarnak vele?
Éppen erre hivatkozva mondott le korábban, méghozzá a háború elleni tiltakozásul Elizabeth Wilmshurst külügyi tanácsadó. A neves brit agytröszt, a Chatham House munkatársa szerint „nem kell megvárni egy támadás megkezdését, de a fenyegetésnek valósnak, és közelinek kell lennie” ahhoz, hogy megelőző csapást hajtsanak végre. Wilmshurst szerint pedig ezek a feltételek Irán esetében nem állnak fenn, az ország még jó ideig nem lesz képes atomfegyver előállítására.
A jogásznő úgy véli, Izraelnek joga van saját fenyegetettségére hivatkozni az iráni elnök antiszemitizmusa miatt, de ez jelen pillanatban akkor sem valós még a fenyegetettség. Ugyanakkor nem alkalmazható a BT határozatainak kikényszerítése sem, amit az Alapokmány 7. fejezetében szerepel mert ahhoz külön határozatok lennének továbbá szükségesek.
Jack Straw volt brit külügyminiszter korábban maga is azt mondta, hogy Irán esetében nem lehet az 51. cikkelyre hivatkozni.
1. Bombázni, vagy nem bombázni?
